Képzeljük el, hogy a középkori Tatárföldön sétálva egyszer csak egy furcsa növényre leszünk figyelmesek. A növény nyurga szárának csúcsán egy életnagyságú birka lengedezik. Nos, az ősi tudás szerint ez bizony a tatár bárányfű, tudományos nevén Agnus scythicus. A növényállat legendája messzire elért.
Ősi héber szövegekben és a középkori irodalomban egyaránt felbukkant. Költők, filozófusok és reneszánsz tudósok is alaposan kivesézték.
Sir John Mandeville 14. századi fantáziadús útleírásában is felbukkan: a bárányok lopótökre emlékeztető gyümölcsökből pattannak ki apró szörnyecskék módjára, mely gyümölcsökből a szerző saját állítása szerint evett is. Szavait meg itták a középkori Anglia olvasni tudó népei. Egy másik szerző leírásban minden növényen egyetlen bárány termett, a rugalmas, hajladozó szár pedig akár a földig is lehajlott, így a bárány békésen legelészhetett. Igen ám, de mikor mindent lelegelt maga körül, a bárányfű, s vele a bárány elpusztult.
Egy ilyen birkára szert tenni nehezebb feladat volt, mint gondolnánk. Levadászni ugyanis nem lehetett, az egyetlen módszer az volt a megkaparintására, hogy le kellett a tőről metszeni. Ehhez a növény törzsét nyilakkal vagy dárdával addig kellett lőni, míg az el nem tört.
Ha valaki egy élő példányra bukkant, az igazi ínyencfalatnak számított. Nem csak a farkasok, de az ember is rajongott a bárányfű húsáért, aminek íze egyes források szerint leginkább a haléra emlékeztetett. A halízű báránynövény önmagában is elég szürreálisan hangzik, de a leírásokból ennél is pikánsabb részletre derült fény: a vére a méz édességével vetekedett.
Voltak azonban sötétebb forgatókönyvek is. Simeon rabbi leírásában például nem növényállat, hanem egyenesen növényember hibridként szerepel. Állítása szerint a Jeruzsálemi Talmudban is felbukkan egy Jadua nevű növény, ami a hegyekben él, olyan, mint a tök vagy a dinnye, de ember arca, teste, keze és lába van. A bárányfűhöz hasonlóan, ha a szárát elvágták, elpusztult.
Úgy tűnik, ezt a verziót még a sötét középkori filozófusok gyomra sem igen vette be, mert a legtöbben azért mégis a pihe-puha, ízletes bárány verzió felé hajlottak.
A növényi alapú bárány természetesen nem valóságos: egy létező páfrányféle sajátos megjelenése keltette életre. Története jól példázza a tudomány és a misztikum egykori szoros kapcsolatát.
Noha a tudomány rég maga mögött hagyta a történetet, egyes hús után sóvárgó vegetáriánusok fantáziájában azért biztosan fel-felbukkan. De vigyázat, tatárföldi mende-mondák ide vagy oda, ha netán betérnénk egy tatár ételeket kínáló étterembe, és ott zöldséges bárányt rendelünk, azt hús-vér birkából fogják készíteni.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.