Hirdetés
Hirdetés

Evészavarok szivárványa: Miként lehetséges, hogy egy fiú 15 éves koráig csak kolbászt evett?

2020. november 4.
A válasz röviden: ARFID. Beszéljünk róla!
Hirdetés

Sokan ismerünk olyan embereket, akik az életük egy szakaszában egy bizonyos étel vagy ital fogyasztására szorítják a táplálkozásukat. Ezen az úton könnyű eljutni a tápanyaghiányos állapothoz, de akár ételintoleranciát vagy -allergiát is elő lehet idézni a szinte mániákusan egy-egy ételre vagy ételcsoportra koncentráló étkezéssel.

Ami elsőre szélsőségesen finnyás gyerekek, zárkózott kamaszok vagy a teljes értékű étkezéssel foglalkozni nem akaró felnőttek hanyagságának tűnhet, valójában komoly étkezési zavar lehet. De mi állhat mindezek hátterében?

Az evészavarokról elsősorban a leggyakrabban felmerülő anorexia (anorexia nervosa) és bulémia (bulemia nervosa) juthat eszünkbe. Ezek bizonyos betegeknél akár együtt is jelentkezhetnek úgy, hogy elszenvedője váltott periódusban éhezteti, majd falási rohamokat követően hánytatja, illetve hashajtózza magát. Valójában sokkal több evészavart beazonosítottak már. Ilyen a kényszeres evés, az ortorexia (orthorexia nervosa), az egészséges táplálkozásra való mániákus törekvés), a fatorexia (elhízott betegek, akik képtelenek felismerni túlsúlyukat).

Fontos hangsúlyozni a betegség és rendellenesség kifejezéseket, mert a sok esetben értetlen és érzéketlen környezet csupán hisztiként foghatja fel az evészavarokat, mintha meg lehetne oldani ezeket azzal, hogy a problémával küzdő leül egy asztalhoz, és megeszik egy tányér tisztességes ételt.

Monodiéta – kolbászra hangolva

Egy wales-i kamasz, Ben Simpson tudna mesélni arról, hogy az étkezés nem mindenkinek természetes, sőt örömforrás. A kisfiú élete egészen rendhagyó módon indult, az első tizenöt évében ugyanis kizárólag kolbászt evett, abból is egyetlen márkájút volt hajlandó fogyasztani. A döbbenetes, önként vállalt monodiétát egyetlenféle innivalóval egészítette ki. A kolbász mellé kizárólag vizet volt hajlandó elfogadni. (Jó a rosszban, hogy legalább nem cukros üdítővel.)

A monodiéta fogalma jól ismert a fogyókúrák palettáján. Egyetlen élelmiszer vagy elkészített étel fogyasztásával súlyfeleslegtől megszabadulni. Csokidiéta, krumplidiéta, káposztaleves-kúra, csak tej, csak rizs, csak alma fogyasztására alapuló, önkínzással felérő étrendekkel a fogyásért...

Home

 

....Meanwhile in the US of A as reported in The New York Times

Swansea’s promising football star Ben Simpson makes...

Közzétette: David Kilmurry Life Coach Therapist UK – 2020. október 8., csütörtök

Ben azonban nem az ismert módokon éheztette magát. A családja beszámolója szerint naponta háromszor evett a kolbászból olyan mennyiséget, ami biztosította számára a mindennapokhoz a minimális energiát, de a hiánytáplálkozásnak köszönhetően nem tudott úgy teljesíteni, mint korabeli társai. Krónikus fáradtsággal küzdött, az energiahiány okozta koncentrációzavar pedig az iskolai jegyein is meglátszott.

A probléma a szoptatást követő hozzátáplálás során azonnal jelentkezett. Érdekes kérdés, hogyan lehetett az anyatej után a következő ételcsoport a kolbász, éppen ez a zsíros, feldolgozott húskészítmény, a Simpson-család mindenesetre felvállalta a történetét, a gyógyulás módjával együtt. A kisfiú tehát közel másfél évtizeden át, naponta háromszor kizárólag sült kolbászt volt hajlandó fogyasztani.

A diagnózis: ARFID

Az ARFID (Avoidant Restrictive Food Intake Disorder) egy úgynevezett restriktív, magyarul elkerülő táplálékbeviteli zavar, amely kifejezetten a gyerekekre és kamaszokra jelent veszélyt. Még nagyobb rizikót jelenthet az, hogy sok szülő és pedagógus nem ismeri fel, vagy nem veszi elég komolyan a problémát. A Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe 2013-ban bekerülő étkezési zavar diagnózisát nehezíti, hogy sokan betudják a rendellenességnek nem számító gyerekkori válogatóssággal. A gyerekek „kicselezésével" próbálnak segíteni rajta, például a szeretett ételben elrejtett többi élelmiszerkomponenssel, vagy pedig a bölcsődébe, óvodába, iskolába kerüléssel bíznak benne, hogy az ottani társak mintájára a problémás gyermek is elkezd más ételeket is megenni.

Az ARFID sajátossága, hogy a többi étkezési zavarral ellentétben rendszerint nem társul testképzavarral, sőt fogyással sem, amennyiben a szeretett étel megfelelő kalóriamennyiségben rendelkezésre áll. Ez persze nem jelent tápanyaghiányt, ami az egyoldalú táplálkozás miatt fellép.

Valójában nem is a „szeretett étel" a megfelelő kifejezés. A gyermek ezeket az ételeket érzi biztonságosan fogyaszthatónak, a többi ennivalótól undort, émelygést, hányingert éreznek. Az intenzív illatú és ízű ételekre hiperszenzitíven reagálnak az ARFID-sek, Bennek példul a tengeri halak voltak a főellenségei a tányéron.

Ben Simpsons esete azért egészen ritka, mert az ARFID-vel diagnosztizáltak általában néhány, legfeljebb 5-10 élelmiszert/ételt fogyasztanak, ő viszont kizárólag egyet. Ő tulajdonképpen extrém szinten produkálta a rendellenesség tüneteit, ugyanis az ARFID-vel kezeltekre jellemző még a márkahűség. Ben egyetlen márkájú kolbászt volt hajlandó elfogadni egész életében. Ez is a már említett, kényszeres biztonságra törekvésre vezethető vissza, a sokszor látott logó, csomagolás és mindig ugyanaz az íz adja meg az ARFID-s személynek a megszokott biztonságérzetet.

Ahogy az szinte üvölt a betegségről, az ARFID rendszerint társuló rendellenességként jelentkezik. Ha a gyermek vagy a kamasz nem kapja meg azt a biztonságérzetet a családjában, amelyre szüksége van, tudat alatt kívülről igyekszik pótolni azt. Az ízek, színek, illatok és textúrák (veszélyesnek ható) pluralitásával szemben önmagát korlátozza a biztonságosnak vélt, jól ismert ételekre és italokra.

A szakemberek a háttérben olyan életeseményeket keresnek, mint a család felbomlása, például a szülők válása, vagy egy közeli hozzátartozó elvesztése. Költözés, hosszas kórházi tartózkodás vagy más trauma is előidézheti. Ez lehet akár konkrétan az étkezéshez köthető sokkos élmény, mint például fulladás, gyógyszer- vagy más allergia által kiváltott roham, amely elrettenti a gyermeket attól, hogy bátran, bizalommal próbáljon ki új ízeket.

Hirdetés

Ben Simpsons esetében az édesanya, Wendy Hughes orvosok, dietetikusok soránál járt fiával, a megoldást azonban más síkon kellett keresniük a fizikai tünetek diagnosztizálását követően. A kiskamasznak végül egy brit pszichológus, a kognitív viselkedésterápia egy speciális ágával, a hipnoterápiával foglalkozó David Kilmurry tudott segíteni. A hipnózissal előidézett beszűkült tudatállapot alkalmas lehet a gyógyításra, amelynek többféle iskolája ismert a direkt szuggesztióktól az indirekt befolyásolásig. Annak felderítése is a viselkedésterápia része, hogy a család életében milyen események, fel nem dolgozott traumák húzódhattak meg az evészavar létrejöttének hátterében; a hipnózis pedig célzottan segíthet a már rögzült szimptómák, ez esetben a kóros ételundor kezelésében. Kilmurry így fogadtatta el az ételek széles skáláját az egész addigi életében kolbászon élő fiúval.

Ha azonban egy gyermek vagy fiatal szűkös számú élelmiszert képes csak megenni, az ételek zömétel undor fogja el, a közös étkezések pedig láthatóan nagy nyomást, stresszt jelentenek a számára, minden bizonnyal külső segítségre van szüksége.

Források: 1,

Ajánljuk korábbi cikkünket is:

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram