Németország északnyugati, alacsonyan fekvő és ritkán lakott sarkában, Kelet-Frízföldön, egy régi hagyomány segíti a helyieket egy szokatlan rekord elérésében: átlagosan több teát fogyasztanak itt, mint bárhol máshol a világon.
„A kelet-frízek évente fejenként több mint 300 liter teát fogyasztanak” – mondja Kyra Schaper, a Német Tea- és Gyógynövényteák Szövetségétől. „Ezzel ők a világ vezetői.”
A hamburg központú szövetség a kelet-frízeket „vitathatatlanul a tea világbajnokainak” nevezi. Megjegyzik, hogy nemcsak messze a német átlagot haladják meg, hanem felülmúlják más teázó kultúrák fogyasztását is világszerte. Ezt a rekordot a Német Rekordok Intézete 2021-ben hitelesítette a londoni International Tea Committee statisztikáival összevetve.
Egy valaki, aki büszkén mesélhet régiója egyedülálló hagyományáról, az Celia Brandenburger, aki Kelet-Fréziában nőtt fel, és jelenleg a helyi teamúzeum igazgatója Leerben, egy holland határhoz közeli, macskaköves utcákból álló, csendes kisvárosban. Számára a fekete tea, amelyet egy bonyolult rózsaszirmokkal díszített porcelán csészében szolgálnak fel, nem csupán egy ital, amely felmelegíti a hideg, szürke reggeleken, inkább egy szertartás, amely egyedi atmoszférát teremt és minden érzékszervet megmozgat.
A ceremónia kezdetén Brandenburger egy darab kandiscukrot – vagy Kluntje-t – helyez a csésze aljára. Ahogy ráönti a teát, azonnal erős aroma keletkezik, amit egy lágy, pattogó hang követ, amikor a cukrot eléri. Ezután sűrű tejszínt mer egy ezüstkanálra, majd a csésze belső peremén körözve, az óramutató járásával ellentétes irányban kevergeti, hogy „megállítsa az idő múlását”.
Ezután következik a szabad szemmel alig követhető látvány: a tejszín a csésze aljára süllyed, majd kis buborékokként jön fel, amit a helyiek wulkje-nek neveznek, ami kis felhőket jelent. Ezek a felhők lassan összegyűlnek, és egy fehér tejszínréteget képeznek a felszínen, amelyet nem szabad megkeverni, annak érdekében, hogy a teát három fázisban lehessen kóstolni.
Az első korty leginkább a sűrű tejszín ízét hordozza; a másodikban a fekete tea erős íze dominál; végül pedig a feloldódó kandiscukor édes ízével zárul. Ezt a három fázist megismétlik, mivel a kelet-frízek általában legalább három csészével isznak egyszerre. A házigazda mindig újratölti a teát, és csak akkor áll meg, amikor valaki diszkréten egy kanalat helyez az üres csészébe.
„Ez a teaszertartás igazán meghatározza az identitásunkat" – mondta Brandenburger. „Ez az, ami egyesít minket. A kelet-frízek meglehetősen individualisták, de ha teáról van szó, általában egyetértenek."
A teaivás, mint szellemi kulturális örökség
A teaivás már korán elkezdődik Kelet-Frízföldön. Brandenburger elmondása szerint már óvodákban is bemutatta a teaszertartás folyamatát. Emlékszik arra, amikor a saját gyerekei, még etetőszékben ülve megkapták első kanálnyi fekete teájukat, miközben nagyszüleik izgatottan várták a reakciójukat.
„Amikor itt nősz fel, az, hogy folyamatosan teát iszol a legtermészetesebb dolog” – mondja. „A teázás a reggelivel kezdődik. Majd van tea délelőtt, és van tea délután. Sok kelet-fríz még lefekvés előtt is teát iszik. Így a teaidő naponta könnyen négy-öt alkalmat jelent.”
Kelet-Frízföld teája fekete teák keveréke, főleg Assam, és olyan jelentős szerepet játszik a régióban, hogy 2016-ban hivatalosan is felkerült Németország szellemi kulturális örökségének listájára. A teát teaházakban szolgálják fel, hirdetik az utcákon, turisztikai látványosságként népszerűsítik, sőt művészeket is megihlet. Leer városában egy életnagyságú bronzszobor áll, amely egy csészét és teáskannát tartó nőt ábrázol.
A hagyomány Kelet-Frízföldön túl is ünnepelt - 2023-ban a brit uralkodópár, Károly király és Kamilla királyné látogatásakor a berlini Bellevue-palota állami bankettjén Kelet-Fríz teát szolgáltak, fel, igaz egy kis csavarral: desszertként tea sorbet és szilvahab szerepelt az étlapon.
A kelet-fríz tea két regionális múzeum fő témája is: az egyik a Leer városában található, ahol Brandenburger dolgozik, a másik pedig északabbra, Norden városában. Mirjana Culibrk, a norderi múzeum igazgatója, aki lelkes utazó és régész is egyben, a világ különböző tea kultúráinak rajongója. Számára a kelet-fríz tea azért különleges, mivel egy részletes szertartás veszi körül a hagyományt. „Egyetlen kelet-fríz sem venne meg csak úgy egy csészét, hogy beledobjon egy teafiltert, majd azt mondja, hogy ez a kelet-fríz tea kultúra része” – mondja.
Kelet-Frízföld szimbóluma
Bár a tea mélyen beágyazódott a helyi életbe és kultúrába, nem mindig volt olyan népszerű, mint manapság. A 17. században holland kereskedők nagy mennyiségben hoztak teát Európába, amely csak később vált a régió jelképévé.
Brandenburger elmondta, hogy a 17. század közepén a tea főleg a gazdag kelet-frízek kiváltsága volt. Csak amikor a britek az 1850-es évek környékén elkezdtek teát termeszteni India Assam régiójában, vált olcsóbbá és így elérhetővé a teljes lakosság számára. „Valószínűleg ekkor alakult ki a ma ismert kelet-fríz tea szertartás”.
A kelet-fríz tea kultúrájához hozzájárult az is, amit Martin Krieger történész a 19. század utolsó évtizedeiben kialakult mozgalomként ír le, és amelynek célja a regionális német identitások megerősítése volt.
Krieger, a Kieli Egyetem észak-európai történelem professzora, valamint egy, a tea történetéről szóló könyv szerzője szerint korábban az emberek különböző helyeken, hasonló módon élvezték a teát – például kandiscukorral vagy tejszínnel. Azonban ez a mozgalom azt eredményezte, hogy a kelet-frízek “a hagyományos teaivási módszert sajátjuknak tekintették, és elkezdték magukénak vallani.”
A jelentős kelet-fríz tea kereskedő cégek a 19. században kezdték meg működésüket. A Bünting 1806-ban alakult Leerben; a Thiele 1873-ban Emdenben; az Onno Behrends pedig 1887-ben Nordenben.
A három márka, amelyek ma is aktívak, kifejlesztették saját teakeverékeiket, és az 1930-as években kezdték használni az „eredeti kelet-fríz keverék” kifejezést. Manapság csak azok a teák nevezhetők eredetinek, amelyeket a régió cégei készítenek el.
Erős, malátás és aromás
A Kelet-fríz Teaszövetségnél Stefan Feldbusch teakóstoló és csapata felel a különböző teák beszerzéséért és kóstolásáért, amelyek végül a kelet-fríz keveréket alkotják. Évente többször is megkóstolja csapatával a különböző teákat, amíg meg nem találják a megfelelő kombinációt.
2,86 gramm teát – amely egy régi brit hatpenny súlya – öt percig áztatnak forrásban lévő vízben, majd elemzik az eredményeket. Céljuk, hogy a kelet-fríz tea íze, aromája és színe állandó maradjon.
„A kelet-frízek értékelik a jó minőséget” – mondta Feldbusch. „És a jó minőség alatt azt értem, hogy a tea erős, malátás és aromás legyen. Mivel tejszínnel és kandiscukorral együtt isszák, a tea és a tejszín gyönyörű, fényes, ragyogó színt kell adjon.”
Ezek a tulajdonságok nemcsak Feldbusch és csapata számára kulcsfontosságúak, hanem olyan tea rajongók számára is, mint Brandenburger és Culibrk, vagy bármilyen helyi lakos számára, aki egy csésze teát élvez otthon vagy egy teaházban. A jó szín, az ideális aroma és a következesen jó íz keresése a kelet-fríz identitás erejét tükrözi, és azt a különleges tea szertartást, amelyet a helyiek minden érzékükkel élveznek. Ahogy Brandenburger mondta: „Minden kelet-fríz azt mondaná, hogy ez egy darab az otthonból.”
Forrás: bbc.com
Fotó: Teeverband, East Frisian Tea Museum, Bünting Tea Museum