Köztudottan érdemes Horvátország legdélibb csücskéig elautóznunk – vagy most már akár repülőznünk –, hiszen Dubrovnik tényleg egy ékszerdoboz az Adrián. A Trónok harca-őrület még sehol sem volt, amikor már kihívás volt nemhogy szállást foglalnunk a városban főszezonban, hanem akár csak kényelmesen sétálgatnunk az óváros girbe-gurba utcáin. A sorozat második évadától aztán Dubrovnik szolgált Királyvár forgatási helyszínéül, így további olyan tömegek is érdeklődni kezdtek a dél-horvát város iránt, akiknek addig nem volt kifejezett úticéljuk.
Amire oly sok város törekszik a nagyvilágban, jelesül, hogy népszerű (és drága) desztináció legyenek, éppen abból van elege azoknak a helyeknek, akiknek ez maradéktalanul sikerült. A 860 ezer fős Amszterdamban például egy helyi lakosra évente 25 turista jut, ők idén a turistaadó mellé az ágyadó ötletét vetették be, miután már kezelhetetlenné vált a csatornákba és parkokba szemetelés mértéke (évente több tízezer bicikli landol a kanálisokban), és további infrastrukturális gondok sorával küzd a város a befogadhatatlan mennyiségű odautazó miatt, akiket már a közeli városokba igyekeznek kiszervezni, legalább a megszállásuk erejéig.
Róma és Velence hadakozása is közismert a városok történelmi értékeit sem kímélő turistaáradat ellen. Az olasz főváros világhírű nevezetessége a Spanyol-lépcső, ahová ez évtől tilos leülni (akár 400 euróval is bírságolhatják ezt a bevett romantikus szokás), és vége a Fellini Édes életének kultikus jelenetét újraélő turistamulatságnak is: az örök város szökőkútjaiban immáron tilos és büntetendő a fürdőzés.
Velence a szemetelés és utcai "piknikezés" mellett a tengerszint emelkedése ellen is küzd, hiszen néhány tíz centiméter vízszintemelkedés esetén nem csak a helyiek, hanem az egész világ búcsút mondhat a gondolák városának. 2016-ban megejtő volt a helyiek No Grandi Navi néven elhíresült tilatkozása a nagy tengerjáró hajók kikötése ellen: kis halászhajókkal akarták útját állani az óceánjáró monstrumoknak.
Ugyanebben az évben Dubrovnik polgármestere arra kérte fel a városlakókat, hogy a turistaözön idején tartózkodjanak inkább az otthonaikban, mert szabályos dugó alakult ki az óváros utcáin. Érthető módon lázadtak fel a helyiek a némileg kétségbeesett intézkedés ellen. Idén viszont komolyabb szankciókkal kíván előállni a horvát megyeszékhely: a városvezetés jelentősen korlátozni akarja a város meseszép tengerpartján kiköthető hajók és a szuvenírboltok számát (öt boltból négyet felszámolva, és ezzel helyet felszabadítva).
A szabadtéren való ülőhelyek számát is maximalizálni akarják, a déli városban ez természetesen nagyban érinti a vendéglátóhelyeket is, amelyeknek fő vonzerejét jelentik a kültéri asztalok. Sőt, a középkori városfalak és az óváros építészeti adottságai miatt a legtöbb étterem fedett részében jóformán csak a konyha és a személyzeti helyiségek férnek el, ennek nyomán a bevezetni kívánt korlátozás miatt 2025-ig gyakorlatilag nem létesíthetnének új vendéglátóhelyeket Dubrovnikban.
Mato Franković, a város polgármestere kijelentette, hogy bárki, aki új helyet szeretne nyitni az elkövetkező öt évben az óvárosban, nem tehet ki asztalokat és székeket közterületre. Belső térben leültethetik a vendégeiket, de ismerve a terepet, nagyon nehéz olyan helyiséget találni, ahol ez lehetséges. Az éttermek 99%-a kültéri asztalokkal dolgozik – mondta a városvezető.
Ha bevezetik a tervezett szankciót, az a vendéglátás fejlődését akadályozhatja, de talán mentőövet nyújthat a helyi lakosoknak és a városnak.
Dubrovnikban jelenleg egyetlen Michelin-csillagos étterem, a szintén kiülős 360° működik, amelyet az utóbbi évek során elhalmoztak gasztronómiai és borászati díjakkal.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.