Sokaknak van legalább egy, ehhez az országhoz és konyhához kötődő jó ételélménye, biztos nyaralási tippje vagy kóstolólistára tűzött vágyálma. Az újságírónak is hálás feladat az olasz konyhaművészettel foglalkozni, hiszen nemcsak kimeríthetetlen, de hálás téma is: valami olyan otthonosság rejtőzik itt az ízekben, amire minden olvasó örömmel gondol, vagy éppen jó szívvel emlékszik vissza.
A feladat azonban ettől függetlenül sem könnyű. Az olasz konyha éppen sokszínűsége miatt felfoghatatlanul sokrétű, az alábbiakban ezért egy válogatást közlünk: hat itáliai várost és a hozzájuk köthető ízélményeket, amelyeket mindenképpen kipróbálásra ajánlunk. Legközelebbi olaszországi nyaralásunkon szolgáljon ez a lista egyszerre kötetlen útmutatóként, inspiráló válogatásként és felfedezésre buzdító segédanyagként!
Genova: Pesto
Fűszeres, friss, üdítően zamatos. A jó pesto a nyár képét idézi még e barátságtalan őszi időjárásban is. A liguriai konyha zöld kincse a mai napig fontos szerepet játszik a tengerparti városban, ahol számos étteremben eredeti formájában találkozhatunk vele. Egyszerű a recept, azonban minden az alapanyagok minőségén múlik. Friss bazsalikom, olívaolaj, fenyőmag és fokhagyma egyesül a mozsárban, a végeredményhez pedig a trofie nevű csavart tészta szolgáltatja a tökéletes hátteret.
Ha igazán autentikus helyen szeretnénk megkóstolni, keressük fel az Il Genovese nevű éttermet. Ez az egység 1912-ben, Raggio néven nyitotta meg kapuit. Tipikus sciamadda, azaz apró étterem, ahol a mai napig fatüzelésű tűzhely áll a konyhában. Ma Roberto Panizza a tulajdonos, egy séf, aki a kétévente megrendezett Pesto Világbajnokság egyik szellemi atyja is. Az eseményre a világ minden tájáról érkeznek séfek és szakácsok, hogy mozsarat ragadva bebizonyítsák: ők készítik a világ legjobb pestóját.
Torino: Agnolotti
A Slow Food, ez a többek között a helyi konyhát és a házi kosztot ünneplő irányzat, mára világméretű mozgalommá vált. 1986-ban a piemonti Bra városában indult útjára. A mozgalom egy évtizeddel később, mintegy hatvan kilométerrel északabbra, Torinóban talált tökéletes otthonra, azóta is itt tartják a Salone del Gusto-t, a kistermelők kétévente megrendezett vásárát. A város tökéletes házigazda, kiváló minőségi lelőhelyeket nyújt az ide látogatóknak – akár kávét, tésztát, húsárut vagy éppen péktermékeket keresnek. A nagy választékból nehéz kiemelni egy sztárételt, de a helyi kedvenc az agnolotti, avagy hússal töltött ravioli. A Pastificio Defilippisben érdemes kipróbálni, itt a helyszínen a friss tésztából hazavitelre is vásárolhatunk. De a Fratelli Bruzzone Trattoriába is érdemes betérni, ahol vajjal és zsályával, évszázados recept alapján tálalják.
Párma: Culatello di Zibello
A pármai konyha nem véletlenül került be az UNESCO Creative Cities nevű értékgyűjtő hálózatába. A régió olyan kulináris óriásoknak ad otthont, mint a Parmigiano Reggiano vagy éppen az ország leghíresebb sonkájának számító prosciutto di Parma. A sonkakirály mellett azonban létezik egy kevésbé híres, de annál különlegesebb helyi húskészítmény is. Ez a culatello di Zibello, egy helyben tenyésztett sertések combjából készített édes-pácolt sonkakülönlegesség, amely több mint kétszázötven éves múltra tekint vissza. Ma már szigorú eredetvédelmi szabályok szerint készülhet csak, de a szigor indokolt is, elvégre nem mindennapi húsáruról van szó. A culatello di Zibello kiérdemelte a megtisztelő re dei salumi, azaz a felvágottak királya becenevet. Pármában például az Osteria di Fornio étteremben találkozhatunk vele, itt tagliolini tésztával tálalják.
Bari: Orecchiette
Puglia fővárosának megvannak a maga látnivalói. Van itt egy 12. századi vár, egy bazilika szent ereklyékkel, de itt található az Arco Basso sikátor is, ahol a helyi nagymamák egész nap az utcára helyezett asztalok mellett ülnek, és orecchiette tésztát gyúrnak. Ezt a tésztát, amelynek olasz neve fülecskét jelent, évszázadok óta kézzel készítik a Bariban található otthonokban, és nem túlzás azt állítani, hogy a tészta a város jelképévé vált. A tésztakészítő asszonyoktól frissen és nagy tételben vásárolhatunk belőle, de számos étteremben is találkozhatunk vele. Ott van például a Terranima étterem, ahol fokhagymával és szardellával kísérik.
Treviso: Radicchio rosso
Létezik egy olasz kifejezés, az amarognolo, ami kellemesen kesernyés ízt jelent. Nincs is jobb módja, hogy megtapasztaljuk ezt az ízélményt, mint a Velencétől egy órányi autóútra északra fekvő Treviso környékén termesztett cikóriarokon, a radicchio elfogyasztása. Az itteni éttermek sokféleképpen tálalják, de a morte migliore (újabb olasz kifejezés, szó szerint „legjobb halál”, valójában egy összetevő legideálisabb felhasználását jelenti) a mogyoróhagymás rizottó fehérborral és radicchióval. A Toni del Spin étteremben például így tálalják. Ha már a környéken járunk, érdemes felkeresni a közeli Valdobbiadene és Conegliano településeket is. Ez ugyanis a prosecco őshazája, ameddig a szem ellát, gleraültetvények és ízes buborékokat termő pincék sorakoznak.
Perugia: Szarvasgomba
Olaszország zöld szíve Umbria. Itt terem a régiót híressé tevő szarvasgomba, amely remekül érzi magát a környék tölgy-, bükk- és gesztenyeerdeiben. A fekete és a ritka fehér fajták Norcia és Spoleto városok környékén találhatók, de a teljes körű élményért érdemes egy órával északabbra, Perugia városába látogatni. A Let's Cook in Umbria nevű szervezet tematikus túráihoz csatlakozva egy szarvasgomba-vadász kutyával járhatjuk be a vidéket, és külön erre a célra kialakított éttermekben kóstolhatjuk az erdő ajándékát.