Triesztben egy kávészakértőkből és illatmesterekből álló csapat különleges módszerekkel azonosította az olasz eszpresszóra jellemző aromajegyeket. A folyamat során 16 domináns illatkomponenst térképeztek fel, ezek között olyan meglepő jegyek is szerepelnek, mint például a jázmin. A kutatást irányító szakértők szerint éppen ezek az illatok adják a klasszikus olasz kávé jellegzetes, könnyen felismerhető karakterét.
A trieszti Borgo Teresiano negyed a város egyik legelegánsabb városrésze. Nevét Mária Teréziáról kapta, aki bár személyesen sosem járt itt, városrendezési koncepciója alapjaiban határozta meg Trieszt arculatát. A színes homlokzatú, szecessziós palotákkal teli utcák hangulata sokban idézi Bécs, Prága vagy épp Budapest belvárosát. A történelmi központon túl Trieszt újabb rétegei tárulnak fel: brutalista építészet és római romok, zsidó középkori házak és barokk részletek váltják egymást. A városkép hátterében pedig a karsztvidék meredek hegyei magasodnak, természetes határt képezve a néhány percre fekvő Szlovénia felé.
Ez a sokrétegű, kultúrák és korszakok között feszülő város talán fentről mutatja meg legjobban magát. Délre a történelmi központtól, a Barakin nevű kávékioszk árnyas asztalaitól egyszerre nyílik kilátás a tengerre és a városra. A trieszti kávékultúra egyik legkedveltebb formátuma a kioszk, melyek közül a Barakin különösen népszerű, itt a kávét az Antica Tostatura Triestina pörkölő kávéjából készítik, amely fafüstön pörkölt technikájáról ismert. Triesztben a kávénak nemcsak komoly hagyománya van, de saját nyelvezet is társul hozzá. Míg Olaszország más részein a kávérendelés viszonylag egységes, Triesztben sajátos szókincs alakult ki.
Az eszpresszót itt „nero” néven kérik, a habos tejeskávé megfelelője pedig a „caffè latte”, amely Triesztben nem ütközik abba a közismert olasz szokásba, hogy délelőtt 11 után már nem illik tejes kávét fogyasztani. A „cappo” – azaz a cappuccino rövidítése – egy rövid, intenzív ital sűrű tejhabbal, míg a „cappo in b” (a „b” a bicchiere, azaz pohár rövidítése) egy különösen népszerű variáció, mivel a helyiek gyakran üvegpohárból isszák a kávét. Ennek eredetére több magyarázat is létezik: az egyik szerint a tengeri kereskedelem és a tengerészek jelenléte miatt alakult ki, akik számára praktikusabb volt egy pohár, amit könnyebb volt kézbe venni és felmelegedni vele.
A triesztiek állítólag kétszer annyi kávét fogyasztanak, mint az átlag olasz, de a koffein mellé a város más italkultúrája is hozzátartozik. Ennek egyik szimbóluma a Caffè San Marco, a tágas, közép-európai hangulatú szalon, sötét fával és fénylő, szamovár stílusú eszpresszógépeivel. A kávéház saját készítésű vermouthja – kávéval ízesítve, narancshéjjal – különleges, karamellás jegyeiről ismert, amelyet a könyvesbolt részben ülve kóstolhatnak a vendégek. A polcokon egykori törzsvendégek művei sorakoznak: James Joyce, Jan Morris és az olasz-magyar szerző, Umberto Saba kötetei. A Caffè San Marco valaha az irredenták és az értelmiségiek találkozóhelye volt, és az első világháború idején, amikor Olaszország hadat üzent Ausztriának, hamis útlevelek is készültek itt a határátlépéshez. Három évvel később, több mint ötszáz évnyi osztrák uralom után Trieszt ismét Olaszország része lett – a Habsburg-örökség azonban a mai napig tetten érhető, különösen a kávéház bécsi szalonokat idéző, monumentális belső tereiben.
Forrás: nationlageographic.com