Az ír kávé elkészítéséhez négy alapanyagra van szükségünk, és ez a kezdetekben sem volt másképp. Egy meghiúsult repülőjárat, egy bártender, egy újságíró és egy hotel kellett csak a megszületéséhez. A híres italokhoz általában rengeteg jó sztori kötődik, ez a történet is pont egy ilyen frappáns pillanattal kezdődött, egy hűvös téli éjszakán.
A Foynes Port-i állomás 1937-ben nyílt meg Írországban, Limerick közelében. Az elhelyezkedésének köszönhetően többnyire hidroplánok, azaz vízi repülőgépek, vagy repülő hajók érkezhettek hozzájuk. A kikötő csupán egy gyors megállóként szolgált, jellemzően a gépek üzemanyag szintjének pótlása volt a fő célja. A kikötő a második világháború során az egyik legjelentősebb civil reptérré nőtte ki magát, rengeteg politikus és hollywoodi sztár parkolt le itt a magángépével, mivel hosszú amerikai útjukhoz Írország remek tankolási lehetőséget nyújtott. Gyakran alakult úgy, hogy a repülők nem tudták folytatni az útjukat az időjárás miatt, így időnként a tekintélyes utasok átmeneti ellátásra szorultak, ennek érdekében nyitották a Foynes Éttermet.
Cheers! Fotó: Epicchq
1943-ban egy téli estén több Amerikába tartó fordult vissza félútról. Az étterem pultjában eközben épp Joe Sheridan állt, aki megszánta a fázós, késésben lévő utasokat, és egy forró itallal kínálta őket. Erős kávét főzött, amit egy kevés ír whiskey-vel és barna cukorral kevert. Az utasoknak megtetszett a mixtúra, néhányan azt hitték, egy brazil különlegességet fogyasztanak. Joe rávágta, hogy ez bizony ír kávé. Pár hét múlva tökéletesítette is a receptjét lágy tejszínhab hozzáadásával, ami a kávé tetején lebegve mutatós látványt nyújtott. Az étterem vezetőjének is megtetszett az ital, így állandó helyet kapott a menüben.
Egy nagyobb reptér nyitása miatt Foynes Port bezárt, és az éttermi csapat átköltözött az új Nemzetközi Shannon Reptérre. A háború után egy utazási témákra szakosodott újságíró, Stanton Delaplane átutazóban járt itt, amikor megkóstolta a forró italt. Hazatérésekor elhatározta, hogy újra elkészíti, és a feladathoz a otthonában, San Franciscóban a Buena Vista bartenderét hívta segítségül. Heteken keresztül próbálkoztak megfejteni, hogyan képes a krémes tejszínhab lebegni az whiskey-vel kínált kávé tetején. A legenda szerint néha annyira berúgtak a kísérletezések során, hogy Delaplane hazafelé menet többször is eszméletét vesztette a helyi kábelvasúton. Egy idő után feladták a kísérletezést, és elutaztak Írországba Joe-hoz hogy személyesen is leckét vegyenek tőle ír kávé ügyben, így 1952. november 10-én végül sikeresen felszolgálták az első pohár eredeti italt Amerikában is.
Joe Sheridan éppen ír kávét szolgált fel Marilyn Monroe-nak / Fotó: Weawers
Stanton ezek után bátran ajánlotta a személyes kötődéssel fűszerezett italt cikkeiben, tulajdonképpen ennek köszönhető az ír kávé világszintű népszerűsége. A siker után magától értetődő volt, hogy Joe Sheridannek munkát ajánljanak a Buena Vistában, aki boldogan elfogadta az ajánlatot, így Amerikába költözött. A kulthely a máig is átlagosan naponta kétezer pohár ír kávét szolgál fel.
A repülőtér helyén minden év augusztusában Ír Kávé Fesztivált tartanak koncertekkel, programokkal és rengeteg kávés és kávé nélküli whiskey fogyasztásával, a régi kantin helyére pedig tiszteletből felállították a Joe Sheridan Bar-t is. Ilyen egy sikertörténet pontos receptje!
Eredeti ír kávé Joe Sheridantől
Hozzávalók:
2 teáskanál barna cukor
120 ml hosszú kávé
45 ml ír whiskey
30 ml zsíros tejszín
Elkészítés:
A cukrot a pohár aljára rakjuk és felöntjük a forró hosszú kávéval. Elkeverjük, majd hozzáadjuk a whiskeyt. A tejszínt kicsit kihabosítjuk, de nem verjük teljesen fel, és egy kanál segítségével egyenletesen a kávé tetejére öntjük. Az italt nem érdemes összekeverni, kortyoljuk inkább a krémes tejszínhabon keresztül.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.