Előrebocsátjuk, hogy kivétel erősíti a szabályt, avagy minden kétes műfaj kitermel minőségi munkákat is. Szivárványszínű bagelből például Rosenstein Robi alkotott ehetőt, ugyan komoly energiabefektetés árán, mert ő nem ételfestékhez nyúlt, hanem természetes hozzávalókkal színezett. Ráadásul művészi céllal, itt írtunk róla. Viszont ne legyenek illúzióink: ha műanyagszerű sütivel találkozunk, az valószínűleg az is. Azért jó, ha több a természetes anyag, mint E-szám a desszertünkben. 
A Rosenstein-fiút is New York-i élményei inspirálták, fentebbi képünkön is egy NY-i bagel store pékárui láthatók. A legnagyobb rainbowcake-őrületre azonban nem Amerikában, hanem Koreában, Szingapúrban és Japánban leltünk.
Ez még egy szolid darab: így néz ki eredetileg egy szelet szivárványtorta Szingapúrban.
De ez a műfaj természeténél fogva nem szolid. Ennek a kívül-belül szivárvány süteménynek a belseje masszív piskóta, amelyet az alkotója Smarties-cukorka sávval dobott fel az oldalán.
Ez az a sütemény, amelyből a házi készítésű sem sokkal bizalomgerjesztőbb. Egy mű Malajziából. Jobban megvizsgálva a tésztarétegeket, színes szivacsnak is nézhetnénk.
Ez pedig már egészen szivacsjellegű, ráadásul neon szivárványszínekben, a 90-es évek neonszínű melegítőit idézi.
És ha már neon: erről a műről jobb lenne tudnunk, hogy play-doh-ból készült, és lehetőleg egy gyermek sem harapott bele. Egy fejlődésben lévő szervezetnek talán kevesebb műanyagra volna szüksége.
Az árulkodó festékes paletta.
Egy kicsit olyan, mintha meg akarnánk enni egy Én kicsi pónim lovacskát.
Fokozni a fokozhatatlant. Tömény krémek a szivárványpiskóták között, ismét a rátapasztott cukorkákkal.
Ezt donutburgernek nevezte az alktója.
A csúcs számunkra mégis ez a rainbow bagel, benne lazaccal, krémsajttal és hagymával.
Képek forrása: Instagram
