Az említett csokoládémester, Harrer-Abosi Beatrix használt egyébként már ropogós kenyérmorzsát az Erhardt Pékségtől, és Erhardt Zoltánéknál is készült már kovászos kenyér kakaóbabtörettel a Harrertől. A gasztronómia minőségben gondolkodó szereplői összetartanak, tudhatja ezt az a számos borász is a soproni borvidékről, akiknek palackjait tartják Erhardték.
Több mint másfél évtizede, 2005 májusa óta tartanak nyitva, a szép, fokozatos fejlődés pedig zongorázható. A pandémia első hulláma idején is azonnal építkezésbe, átalakításba kezdtek. Ennek egyik kevésbé látványos, de fontos eredménye, hogy immár teljesen akadálymentesítve elérhető szobát is tudnak kínálni a panzióban, amelynek ódon épülete eddig leginkább csak akadályokat tett a kerekesszékkel közlekedőknek.
Igazi családi vállalkozás az Erhardt. Zoltán eredetileg szőlész-borász, de éttermében sokáig ő volt a konyhafőnök (ma már Kocsis Patrik az étterem séfje), időközben pedig az ország egyik leglelkesebb kovászos pékje lett a kovászos technikát kitanuló hazai éttermesek közül. A fejlődésük lépésről lépésre zajlik, jelenlegi nagy büszkeségük, hogy saját cukrászt alkalmaznak, amire a korábbi másfél évtizedben nem volt példa. Felesége, Zsuzsanna is az Erhardt motorja, és ki tudja, hogy lesz-e később vendéglátósdinasztia a családból.
Míg megannyi vendéglős elpanaszolja, hogy úgy cserélődik a személyzet, hogy kis túlzással megismerni sem tudják egymást, nem úgy Erhardtéknál. Állandó csapatuk ma már mintegy negyven főt számlál, és míg a világjárvány elején kénytelenek voltak elbocsátani dolgozókat, azóta mindenkit visszavettek, és alkalmaznak, akik hovatartozásukban is a közösségük része.
Náluk éppenhogy a vendégkör szezonálisan változó, a tulajdonos elmondása szerint 2019-ben nem kevesebb, mint 42 országból fogadtak vendégeket a szálláshelyen. Az iparosodott környék, a több kontinensről érkező cégvezetők és szakemberek viszont kétségtelenül emelnek a helyi szolgáltatások színvonalán, és az osztrák(-szlovén-szlovák) szomszédság is vonzza a turistákat az Alpok-alja, Fertőtáj vidékére.
Német szóba, az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális maradványaiba tehát lépten nyomon bukkan itt az ember, akárcsak a fogászok kétnyelvű cégéreibe. Felbukkan Erhardtéknál a babsterc (Bohnsterz) is, ez a babétel, amelyet egykor a soproni németajkú szőlősgazdák főztek maguknak. A helyben jól ismert, rendkívül egyszerű népikedvencet Erhardték tarkababból, mangalicazsírral, a bab főzőlevével készítik el.
Jól jellemzi az a kettősség az éttermet, amelyet egyik új fogásuk, a házi tejföllel és szarvasgombával kínált lángos is képvisel. Itt a finnyás, úri vendég is kikérheti a maga libamáját (szintén szarvasgombával), borjúbrízét vagy bélszín steakjét, de aki nyitott a házias magyar ételek emelkedettebb verzióira, mindenképpen egy ilyen fogásra szavazzon.
És persze tudjuk, hogy minden étterem hangulatán és nívóján nagyot emel, ha házi kenyerek kísérik a fogásokat. Az Erhardtban biztosan nem sorozatgyártott, mélyhűtött pékáruk kerülnek az asztalokra, és nem ritka a királybúzalisztből vagy zöld olívás-ánizsos rozs a klasszikus kenyerek mellett.