Hirdetés
Hirdetés

„Én egy őszinte fogyasztó vagyok" – Interjú Kajdi Csaba 'Cylával' és Büttner Mártonnal

2022. május 15.
Néhány évvel ezelőtt egy Gourmet Fesztiválon ismerkedett meg az ifjú borász és a modellügynökség-tulajdonos és (mondjuk ki) influenszer. A találkozásból barátság lett, majd Kajdi Csaba arca és neve megjelent egyes Büttner-palackokon is. Egy humorral teli, mindeközben megkapó barátság és együttműködés nyomában... Kajdi Csaba 'Cyla' és Büttner Márton következik!
Hirdetés

Nem találtam meg a történetét, hogy miként született meg az első Cyla-Büttner palack.

Büttner Márton: A Cyla védjegyének számító szarkazmus, ez a fajta humor közös bennünk, ez gyorsan ki is derül mind a kettőnkről. Ez volt talán a legelső kapocs, a közös nevezőnk. Az első palack, az Attitude – egy habzóborunk – is onnan kapta a nevét, hogy van egy vendéglátós barátom, aki nagy rendszerességel, de annál következetesebben rosszul használ idegen szavakat. Társaságban szívesen dobja be ezeket a szavakat, mi pedig hát helyette szégyelljük magunkat. Ő mondta azt, hogy "Marcikám, van kedved átjönni pénteken egy kis attitude-re hozzánk?" (Nevetés.)

Pontosan mit értett attitude alatt?

Büttner Márton: Azt hiszem, egyfajta általános szórakozást, lazulást, grillezést, iszogatást.

Kajdi Csaba: Hát, szuterén joga eldönteni az embernek, mit mond!  (Nevetés.) Mi Marcival igazából nagyon szeretjük elcsípni ezeket a pillanatokat. Ha attitude, akkor attitude, na!

Fotó: Büttner Borbirtok

Cyla, mennyire folysz bele a borbirtok életébe? Nem vagy az a kimondott szőlész-borász típus.

Kajdi Csaba: Voltam én szüretelni, csak sajnos lekéstem a szüretet. (Nevetés.) Voltam lent náluk betakarításon, bejártuk többször a borbirtokot, megcsodálom a hordókat és az acéltartályokat, de én csak műkedvelő vagyok. Számomra ez egy izgalmas világ, de

én valójában nem szeretem ezeket a púpos borkóstolókat, ahogyan mindenki lögyböli a bort a pohárban, és előadja magáról, hogy született sommelier.

Tudod, ezeken az eseményeken mindenki halál előkelő, és nagyon ért hozzá, még a dűlő lankáit is megállapítja kóstolgatás közben. Hát, én ehhez a részéhez nem csatlakoznék, azt gondolom, hogy az újdonsült borszakértők közül senki nem született címeres pólyában, én mindennek legfeljebb a karikatúráját adom elő. Emellett nagyon szeretem a finom bort, és tisztelem mögötte az emberek munkáját. Mióta megismertem Marcit, és általa a Büttner borokat, az egyik kedvencem lett. Nem titok egyébként, hogy a kapcsolatunk inkább barátság, mint üzleti alapon működik, még csak szerződésünk sincsen. Én a saját csatornáimon nagyon szívesen mutatom be és népszerűsítem a boraikat, mert minőséget képviselnek – ráadásul egy itthon is elérhető minőséget. Aztán csak szólok, hogy Marcikám, jöhet pár karton bor, és mindenki boldog. Ha nem tartanám nagyra a munkájukat, biztosan nem tartana évek óta ez a fajta együttműködés.

A borbirtokon Kajdi Csaba 'Cyla' balra, Büttner Márton jobbra

Büttner Márton: Édesapámmal 2015-ben alapítottuk a borászatot. Ez ebben a szakmában még nagyon kevés időnek számít, egy borászatban évtizedekben kell gondolkodni. Mi szinte csak most indultunk el. Én nem győzöm hangsúlyozni a brandépítés fontosságát, és ami a reklámokat illeti, mi diszkréten kommunikálunk, amikor viszont megszólalunk, annak erős üzenete van. Nem véletlenül nincs is más hasonló együttműködésünk, kizárólag Csabival dolgozunk együtt.

Cyla, két éve egy élő bejelentkezésed alkalmával mosogatás közben bontottál meg egy Büttner bort, és igen szórakoztatóan ajánlottad. Belefér a kommunikációba a mosogatás közbeni borozgatás is?

Kajdi Csaba: Ó, hogyne! Tudod, én szeretek jókat enni, de ettől még nem tartom magam nagy gourmet-nak. A finom borokat is szeretem, de ettől még nem vagyok sommelier.

És hát lássuk be, otthon, normális körülmények között ti is így isszátok a bort, nem lögybölgetitek, és ha megbontotok egy üveget, akkor nem megy az okoskodás. Otthon akár mosogatás közben kortyolgatjuk, ez a valóság, nem igaz?

Vagy ahogy anyámmal vesszük a bort, „vedd a 10 eurósat, az már nem lehet [email protected]"!

(Röhögés.)

Te sem luxusborhoz adtad a nevedet. Ezek szerint nem véletlenül.

Kajdi Csaba: Hát ennek is üzenete van. Én nem is értek annyira a borokhoz, hogy előadjam a szakértőt, viszont megérzem, ha valami egy bizonyos szint alatt van. De most őszintén, nem így iszik bort az emberek 90 százaléka?

Cyla Sante / Fotó: Büttner Borbirtok

Milyen más bort iszol szívesen?

Kajdi Csaba: Chablis-t iszom leginkább, szeretem a gyümölcsösségét, de ebben sem szeretnék szakértősködni. Úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy nem szeretem egy bor karcosságát és a dugóízt, de ennek a pontosabb meghatározását inkább rábíznám a valódi szakemberekre. Érdekes egyébként, hogy az árazás és a púposkodás nem minden. A Veuve Clicquot egy igazán előkelő pezsgő, pardon champagne, de mindig érzem benne a dugóízt, ezért nem különösebben szeretem. A Törley Extra Dry-nál például nem érzem ezt a különbséget, pedig hát hol van az a Veuve Clicquot-tól, mégis azt választom a kettő közül. Nagy kedvencem még a Ruinart champagne. Egy kicsit azt keresem ezekben az italokban, mint amit az Evian képvisel a vizek között. A teljes letisztultságot értékelem, ha nem lóg ki belőle semmilyen számomra zavaró íz. Persze ezektől az ízektől lesz valami igazi különlegesség, de én azt gondolom, hogy egy őszinte fogyasztó vagyok.

Ízlik, vagy nem ízlik? Aztán szájé.

Büttner Márton: Hozzátenném, hogy a Chablis például már egy magasabb árfekvés. A fogyasztó minden palack Chablis-ban azt a múltat és felépített bormarketinget keresi, amihez képest mi több száz éves lemaradásban vagyunk. Mindehhez hozzájön az is, hogy a Chablis-t a világ legdrágább borvidékén készítik. A franciák ezt nagyon tudatosan és hihetetlenül profin megcsinálták, sokat tanulhatunk tőlük.

Büttner Márton és Kajdi Csaba 'Cyla'

Kajdi Csaba: Szerintem éppen ez volna a lényeg, hogy a megfelelő helyre pozicionáljuk magunkat, és ne értékeljük magunkat alul. A Büttner borok szerintem pont ebben erősek, hogy mind megjelenésükben, mind kommunikációjukban azt a fajta attitűdöt képviselik, amiből én nem a magyarokra annyira jellemző nemzeti komplexust érzem, hanem egyfajta egészséges önértékelést. Tudod, nekem fájó látni, amikor Franciaországban látom, hogy kiváló magyar borok, köztük akár tokaji aszú is az alsó polcokra kerül. Én továbbra sem vagyok borkereskedő vagy borszakértő, ellenben a marketingkommunikációhoz értek valamelyest, és ha én, ha tokaji aszú lennék, nem engedném, hogy a tokaji aszút nem megillető helyet foglaljam el. Én mindig ezt képviseltem a modellügynökségemben is. Azért, mert kelet-európaiak vagyunk, ne kezeljenek minket másképpen, hiszen ugyanazok az értékeink. Hozzá kell tennem, hogy mi magunk sem kezeljünk a saját helyünkön magunkat, mert sokszor a saját komplexusaink miatt gondoljuk azt, hogy másképp kezelnek minket.
Azt hiszem, ugyanez lehet a boroknál is. Legyen meg bennünk az egészséges tartás és büszkeség, és helyezzük magunkat szépen a felső polcra.

Számomra ezt jelenti a méltóság, ami egyáltalán nem jelent arroganciát.

Ha te tudod, hogy ki vagy, mit érsz és mit képviselsz, az nem jelenti azt, hogy fennhordod az orrod. Én őszintén kívánom az összes minőségi munkát végző borásznak, hogy ilyen képviseletet kapjanak külföldön is.

 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram