Egységben a természettel: hogyan lehet madárbarát egy kávéültetvény?

Amerikában naponta közel 400 millió csésze kávé fogy el, ám kevesen gondolnak bele, milyen hatással lehet ez a mindennapi szokás a világ másik oldalán élő trópusi madarakra. A kávétermesztés ugyanis nemcsak gazdasági, hanem ökológiai szempontból is komoly tényező – különösen a Föld legfontosabb biodiverzitási térségeiben.

A kérdéssel Çağan Şekercioğlu, a Utah-i Egyetem biológusa és kutatócsapata kezdett el mélyebben foglalkozni. 12 éven át tartó, nagyszabású vizsgálatukban 57 255 egyedileg megjelölt madarat tanulmányoztak, 265 különböző fajból, 19 costa ricai helyszínen.

Eredményeik új megvilágításba helyezik, hogyan alkalmazkodnak a trópusi madarak – az ökoszisztémák egészségének fontos jelzőfajai – a mezőgazdaság által átalakított, mozaikos tájakhoz. A kutatók összehasonlították a főként nyílt, kevés árnyékot adó kávéültetvények madárvilágát az erdős területekével, hogy feltárják, milyen hatással van a kávétermesztés a trópusi biodiverzitásra.

A National Academy of Sciences folyóiratában megjelent, részben a National Geographic Society által támogatott tanulmány kimutatta, hogy már egy kisebb növekedés is a kávéfarmok faállományában – mindössze 7-ről 13 százalékra – jelentősen javíthatja a madarak életfeltételeit.

A kutatók szerint a trópusi mezőgazdaság az egyik legfőbb oka a fajok eltűnésének. Bár az olyan kávéültetvények, amelyek bizonyos mértékű árnyékot biztosítanak (nem összetévesztendő azzal a kávéval, amelyet teljes, érett lombkorona alatt, „árnyékban nevelt” formában termesztenek), kedvezőbb feltételeket kínálnak a madaraknak, még ezek sem képesek pótolni a nagy kiterjedésű, védett erdők ökológiai szerepét.

A kutatás során a tudósok különböző méretű és típusú erdők, valamint kávéültetvények madárpopulációit vizsgálták. Eredményeik szerint 61 százalékkal több madárfajnál tapasztaltak állománycsökkenést, mint amennyi stabil vagy növekvő populációt mutatott.

A negatív trend alól mindössze egyetlen kivételt találtak: a La Amistad Nemzetközi Parkot, egy 1500 négyzetmérföldes, a határon átnyúló, védett területet Costa Rica és Panama között, amely majdnem akkora, mint Rhode Island állam.

Miért számít ez?

A madárfajok sokfélesége kiváló mutatója annak, milyen állapotban van egy adott ökoszisztéma. „A madárfajok sokfélesége nagyon jó jelzője a környezet általános egészségének. Éppen ezért gondolom, hogy az embereknek komolyan kellene venniük az ilyen kutatások eredményeit” – mondja Robert Rice, a Smithsonian Vándormadár Központ földrajztudósa, aki természetvédelmi kutatással és környezeti oktatással foglalkozik.

A tanulmány üzenete nemcsak a kutatóknak, hanem a fogyasztóknak is szól. „A kávéfogyasztóknak is törődniük kellene ezzel. Minden korty kávé egyfajta lábnyomot hagy a Földön – a kérdés, hogy jót tesz a madaraknak ez a lábnyom, vagy sem? – teszi hozzá Paul Robbins, a Wisconsin–Madison Egyetem Környezettudományi Nelson Intézetének dékánja.

Nagy lépték, hosszú táv

A kutatás egyik legnagyobb értéke abban rejlik, hogy ritka módon több mint egy évtizedet ölel fel. „Ennek a vizsgálatnak az egyik legnagyobb erőssége, hogy hosszú időn át követte a madárpopulációk alakulását – és az ilyen adatsorok rendkívül ritkák.” – mondja Paul Robbins. „1999 és 2010 között mintegy 60 000 madarat jelöltek meg. Az ilyen hosszú távú, nagyléptékű megfigyelések nagyon értékesek, hiszen a legtöbb kutatás, amelyben részt vettem, egyszeri felmérés: elmegyünk, megszámoljuk a madarakat egy adott évben, és ezzel le is zárul a vizsgálat. Így viszont nem látjuk a hosszú távú trendeket, nem csupán egy pillanatképet kapunk a fajokról és egyedszámukról.”

A program sikeréhez helyi gazdák is hozzájárultak, akik „állampolgári tudósként” csatlakoztak a kutatáshoz, és évről évre segítettek több ezer madár kézi megjelölésében. A projektet több szervezet is támogatta, köztük a Moore Family Foundation, a Wildlife Conservation Society, a Winslow Foundation és a National Geographic Society.

„Ezek az emberek valóban mindent beleadtak” – teszi hozzá Robbins. – „Ez egy rendkívül átfogó kutatás, ráadásul számos különböző térségben zajlott. A kávéültetvények mellett vizsgáltuk a folyó menti élőhelyeket, a másodlagos erdőket, az erdőfoltokat és az érintetlen őserdőket is. Az ilyen típusú, összehasonlító elemzés rendkívül ritka és értékes.”

Şekercioğlu szerint a kutatás azért is különleges, mert túlmutat a felszínes megközelítéseken. A rövid távú vizsgálatok, amelyek csupán a fajok számát mérik, szerinte sokszor kedvezőbb képet festenek a valóságnál. „Azt vizsgálni, hány faj él egy adott élőhelyen, egyértelműen nem elég” – magyarázza. – A közvéleményben a fajok nagy száma jó dolognak számít – és az is –, de a lényeg az, milyen fajokról van szó. Fontos figyelni a veszélyeztetett fajokra, azokra, amelyek csak bizonyos régiókban fordulnak elő, és az úgynevezett specialistákra – olyan madarakra, amelyek kizárólag egyféle táplálékot fogyasztanak, vagy egyetlen típusú élőhelyen képesek megélni.”

Bár a napos kávéültetvények, amelyek csak kevés árnyékot biztosítanak, némi mértékben növelhetik a madárfajok számát, a tanulmány szerint nem nyújtanak elegendő menedéket azoknak az erdei fajok számára, amelyek élőhelye fokozatosan eltűnik a kávétermelés terjedésével.

A fogyasztók szerepe

Miért is kellene bárkit érdekeljen a biodiverzitás, vagy az, hogy az emberiség számos fajt a kihalás szélére sodor? „Mi vagyunk a Föld hatodik tömeges kihalásának okozói. Morális és etikai kötelességünk, hogy ne pusztítsuk el a bolygót.” – hangsúlyozza Çağan Şekercioğlu.

A kutató szerint a kávéivás is olyan döntés, amelynek valós hatása van a természetre. „Ha kávét iszunk, gondoljunk arra, hogy ez egy kulcsfontosságú növény, amelyet a világ számos, trópusi biodiverzitási központjában termesztenek – és az, hogy honnan szerezzük be a kávénkat, pozitív vagy negatív hatással is lehet a környezetre.” – teszi hozzá.

Azoknak a fogyasztóknak, akik szeretnék csökkenteni „ornitológiai lábnyomukat”, Şekercioğlu azt javasolja, hogy etióp vagy kenyai kávét válasszanak. A kávé ugyanis Kelet-Afrikában őshonos növény, amelyet hagyományosan árnyas aljnövényzetben, magas, őshonos fák alatt termesztenek. Emellett a mexikói kávé is magas arányban tartalmaz úgynevezett árnyékban nevelt kávészemeket, amelyek termesztése kedvez a madárvilágnak.

Gyakorlati szempontból ugyanakkor a single-origin – vagyis egyetlen termőterületről származó – kávék általában drágábbak. Azok számára, akik biztosra szeretnének menni, Şekercioğlu a Smithsonian Vándormadár Központ által a kilencvenes évek végén, Robert Rice társalapításával létrehozott Bird Friendly Coffee programot ajánlja. Ez a rendszer a legmegbízhatóbb tanúsítvány azoknak, akik valóban szeretnék támogatni a madárbarát kávétermesztést.

Más szervezetek – például a Rainforest Alliance – szintén kínálnak saját minősítési kategóriákat. Ezek azonban általában szélesebb körű környezeti szempontokat is figyelembe vesznek, többek között a munkavállalók jólétét és a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokat.

„Tudnunk kell, hogyan viszonyulnak a különböző típusú mezőgazdasági területek a biodiverzitáshoz, és milyen mértékben járulnak hozzá annak megőrzéséhez. Sokkal több ilyen kutatásra van szükségünk – nemcsak a kávéval kapcsolatban, hanem a kakaóval és más fontos haszonnövényekkel is világszerte.” – teszi hozzá Paul Robbins.

Forrás: nationalgeographic.com

Fotók: unsplash.com