Minden szerénység nélkül csatlakozunk Fleminghez és Newtonhoz, mert a véletlen közrejátszik a felfedezésünkben. Éppen egy új vietnami éttermet indultunk kipróbálni, mikor is a körút-Szondi sarokhoz érve, felfigyelünk egy megállító táblára, amin pár büfés kínai kaja képe és még jó pár ramen fotója díszelgett.
Simán továbbmentünk volna, mivel divat lett a kínai büfékben kínai stílusú tésztaleveseket árulni, viszont akkor észrevettük a gőzgombóc fényképét. Na, azzal már nem annyira szokásos bíbelődni, szóval inkább közelebb léptünk az étterem ajtajához, hogy bekukkantsunk. Az elcsépelt melegentartó pultos felállás helyett egy viszonylag elegáns (nem costesi minőségében természetesen, hanem a saját kategóriájához mérve) éttermet láttunj, szóval a biztonság kedvéért az ajtó melletti táblán is csekkoltuk a tucat büfés menük fotóit. Be kellett, hogy lépjünk. Ez jó pár hónappal ezelőtt történt.
fotó: facebook.com/FuMesterRestaurant
Azóta már négyszer mentünk vissza, nagyobb társaságot magunkkal cibálva, hogy biztosan jól értjük-e: új, autentikus, finom, tökéletes ár-érték arányú kínai étterem nyílt Budapest belvárosában. Nos, igen. De egy percet azért még rugóznánk a dizájnon. Ugyan a büfé „árudában” vásárolt képeket már lecserélték saját, jobban funkcionáló fotókra, kívülről, első ránézésre még mindig büfének néz ki a Fu mester. Talán a tipográfia is ludas lehet. Ugyanakkor a stílusosabb belső (ál-terméskő berakású falak, elegáns dizájnú, műbőr székek, selymes világítás) inkább azt sejteti, hogy egy menő bisztróban járunk.
Nyár óta az étlapon is változtattak, de a lényeg maradt. Az étlap szerencsére nem kilométer hosszúságú, egyszerű választani: előételek, ramenek, gőzgombócok, különböző fehérjéket tartalmazó ismertebb és pár különlegesebb főétel, rizsek, tészták és desszertek. Délben ebédmenüt is adnak: ramen plusz gőzgombóc.
Előételnek algasalátát, ropogósra sült sertésbordát vagy a selyem tofut száznapos tojással, esetleg a fafülgomba-salátát ajánlunk. Mind jó választás, robbannak az ízek és a textúrák. Talán az algasaláta ecetesebb és kevésbé fokhagymás, mint mi szeretjük, de tudjuk, ez a mi egyéni szoc problémánk. Főétel választása esetén már bajban vagyunk, mivel ha rament eszünk, semmi más nem fér belénk, kihagyni viszont kár. Na, ilyenkor jön jól, ha az ember nagyobb társasággal van, így több mindent lehet rendelni és megosztozni rajta. Ramenből többféle is étlapra került. A Fu mester ramen (egyszerű alaplével, főtt sonkával), a csirkés (harmonikus, minimális ízfokozót használó alaplével, csirke és zöldség feltéttel), a zöldséges (mint az előbbi, csak csirke nélkül, viszont többféle zöldséggel) és a csípős-savanyú mind-mind gondosan elkészített. Láttunk „lé nélküli” rament is, de nem volt még érkezésünk kipróbálni. A tészta ugyan nem házi készítésű, viszont jó minőségű és végig megfelelő állagú marad.
Kiemelkednek a választékból a különböző párolt vagy sült töltött gombócok, táskák. Húsos vagy vegetáriánus változatban is kipróbálhatjuk mindegyiket. A háziasságról a kóstolás abszolút meggyőzött, de egy futó pillantás a konyhába a nyitott ajtón keresztül, amint a shifu éppen kézzel dagasztotta a tésztát, rajongóvá is tett minket. Mindegyik dim sumhoz a hozzá való mártogatós szószt kínálják (ha éppen nem felejtik el). A kiszolgálás nem ér fel az ételek minőségével, de hát egy kissé identitászavarban szenvedő helytől ez még megbocsátható.Fura, nem önazonos környezetben, de egészen kiváló tajvani fogásokat kóstolhatunk a Fu Mesterben, ráadásul mindezt elég barátságos áron. Mintha a 15 évvel ezelőtti Momotaróban ettünk volna. Ez pedig jót jelent.