Az éghajlatváltozás ezen negatív következményei mindenki előtt nyilvánvalóak, kevesek által ismertek azonban azok az eredmények, amiket szintén ennek a jelenségnek köszönhetünk. Az évszakhatárokon túl a Föld egészét érintő változás az éghajlati határokat is átrajzolja. Egy korábbi cikkben már bemutattuk, hogyan tolja egyre északabbra ez a jelenség a borkultúra határait, olyan skandináv (és a déli féltekén patagóniai) területeket is bevonva a szőlészet és borászat körébe, ahol korábban elképzelhetetlen volt a borkészítés.
Ezeknek az új, izgalmas terroiroknak a feltűnése azonban együtt jár a klasszikus, nagy múltú borvidékek modern történelmének egyik legnagyobb krízisével. Azokon a területeken, ahol a korai szüret, a savra hangolt szőlőtermés kulcsfontosságú, a szélsőségesebbé, melegebbé váló időjárás komolyan veszélyezteti az itt megszokott, meggyökeresedett borstílus, minőség és mennyiségi előállíthatóságának fenntarthatóságát. Egyszerűbben szólva, könnyen lehet, hogy a champagne, a cool climate kékfrankos vagy éppen a jégbor a ma ismert formájában néhány évtizeden belül eltűnik.
A borvidékek vezetői természetesen erejüket megfeszítve igyekeznek reagálni és megoldást találni az egyre nehezebb évjáratok között. Eközben pedig folyamatosan születnek az új területek új borai, olyan országokat felhelyezve az italkultúra világtérképére, amikről eddig nem a bortermelés vagy pezsgőkészítés jutott eszünkbe.
Az egyik legjobb és legizgalmasabb példa erre a jelenségre Anglia. Az itt zajló munka az utóbbi években soha nem látott minőségű presztízstételeket eredményezett, az albioni pezsgőkészítés pedig szépen csendben Champagne legnagyobb riválisává nőtte ki magát.
A globális felmelegedés azt eredményezte, hogy a hírhedten hideg és esős Egyesült Királyság időjárása lassan egyre melegebbé és naposabbá vált, és Dél-Anglia éghajlata ma már nagyon hasonlít az ötven évvel ezelőtti Champagne régióéhoz. Ennek köszönhetően a dél-angliai területekre megérkeztek az eddig Champagne-hoz kötött szőlőfajták, a chardonnay, a pinot noir, a meunier és a pinot blanc is. Azokon a dél-angliai tájakon, ahol harminc évvel ezelőtt füves domboldalakon bárányok legeltek vagy éppen almaligetek virultak, most végeláthatatlan sorokban terem a szőlő, tökéletes alapanyagot adva a habzóbor készítéshez.
Persze az angliai szőlőművelés nem előzmény nélküli: a Római Birodalom provinciája, Britannia gazdag szőlő- és borkultúrának adott otthont. A történelem későbbi alakulása nagyjából a középkorra teljesen felszámolta az itteni ültetvényeket és egészen a hetvenes évekig kellett várni, hogy a borkészítés újra angol földre érkezzen. A kezdeti idők kísérletezései inkább az érdekes, mint élvezetes kategóriába estek, mára azonban az éghajlat olyanra változott, hogy egymás után érkeznek az elképesztő, nemzetközi sikereket halmozó tradicionális eljárással készített pezsgők.
A sikernek azonban csak az egyik összetevője az éghajlat, legalább ennyire fontos, hogy milyen talajba ereszti gyökerét a szőlőtőke. Az Egyesült Királyság déli végein pedig elképesztő adottságú területek várják a tőkésítést.
A hasonlóság Champagne-nyal tovább folytatódik a talajban is. A Franciaországban is fellelhető krétás mészkő itt is felbukkan, tökéletes, savhangsúlyos termést eredményező termőterületeket ad.
A krétás altalaj vízelvezetése is éppen ideális, hasonlatosan a leghíresebb francia borvidékéhez, nem csoda, hogy az ott nagy bort adó fajták itt is jól érzik magukat. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy az angol pezsgő mindössze másolná a nagy francia példaképet. Az angol pezsgők, köszönhetően egyrészt a fentebb fejtegetett éghajlati és talajban rejlő adottságoknak, másrészt a területre érkező, vagy már itt nevelkedett és tanult friss borászgenerációknak, egyre inkább megtalálja saját karakterét és hangját.
Odaadó munka, elkötelezettség, úttörő szellem évtizedei állnak egy-egy angol pezsgőbirtok tételei mögött, erre pedig egyre inkább felfigyel a világ borértő közvéleménye is. A Nyetimber, Ridgeview, Exton Park, Hindleap, Gusbourne, Rathfinney és Chapel Down birtokok pezsgői ma már a világ habzóbor-elitjébe tartoznak.
Csiszolt savszerkezet, érlelt és gyümölcsös-citrusos ízjegyek egyensúlya, apró, szinte tűszúrásnyi buborékok jelzik, hogy az angol pezsgő méltó a figyelemre. Az, hogy egyre többen választják ünnepségük italául egy eddig szinte ismeretlen borvidék, például Sussex, Hampshire vagy Kent termését, jól jelzi, hogy változnak az idők. De talán még ennél fontosabb, nagyobb súlyú értékmérő az a jelenség, mely a dél-angliai birtokok adásvételében mutatkozik. A piacon ugyanis megjelentek a legnagyobb Champagne Házak képviselői is.
Az elmúlt években a Taittinger és a Pommery házak elkezdtek dél-angliai területeket vásárolni. A többek között spanyol, tradicionális eljárással készülő pezsgővel, cava-val foglalkozó cégóriás, a Henkell Freixenet, sőt a dél-afrikai termelő, a Benguela Cove is elkezdett sussexi birtokokat vásárolni. Mindannyian látják a területben rejlő potenciált és jövőt.
Nehéz hosszútávú következtetést levonni, de annyi már bizonyosan látszik, hogy a prémiumpezsgők piacára olyan szereplő érkezett, akivel érdemes számolni. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva ugyanolyan természetességgel emelünk a koccintásra egy pohár sussex-et, mint ahogyan azt most a champagne-nyal tesszük.
Forrás: bbc.com | nyetimber.com | thefinestbubble.com
Fotók: 123RF | Unsplash
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.