A nyitóképen szereplő rozéfröccs fotó forrása: Kranich17 / Pixabay.com
A spritzerek
„Multikulturális környezetben gyakran spritzerként emlegetik a fröccsöt, illetve minden olyan italt, amit szódával lazítanak fel. Míg maga a spritz nem más, mint egy alkoholos long drink, amit hagyományosan aperitifként fogyasztanak, valójában a fröccs osztrák hatású olasz továbbgondolásáról van szó" — definiálta András.
Elemi összetevő: a szóda
A fröccsöt, de a spritzet is szódával a legjobb fogyasztani. Jóllehet, a palackozott szénsavas víz könnyen elérhető és olcsó ám, ha otthon is tökéletes italra vágyunk, akkor jobb opciók közül is választhatunk. Ha nem szeretnénk, hogy az egyszer használatos patron minden alkalommal a kukában végezze, akkor is van megoldás. A cserélhető szódás palack nagyon kényelmes, az otthoni szódagép pedig elég trendi.
A spritzerek legelső generációja egyébként fehérbor és szénsavmentes víz keveréke volt, ez azonban csak a szóda feltalálásáig volt népszerű. Itthon ezt sokan Jedlik Ányos nevéhez kötik, ám ő valójában csak azt a technológiát dolgozta ki, hogy a palack aljáról, egy csővel érdemes a vizet kivezetni, mivel így több széndioxid marad benne. A szifonfejet az angol Charles Plinth korábban szabadalmaztatta, Angliában már a 18. század végétől gyártottak buborékos ásványvizet. A szódavíz atyjának pedig világszinten Joseph Priestley-t tartják.
A fröccs
A fröccs már a Római Birodalom egészségmegőrző italának számított de a középkorban is vizezték a bort, csak a főurak asztalára kerülhetett tisztán. A szóda megjelenése történelmi fordulat volt a fröccs életében. Ebből az időszakból származik magyar elnevezése is.
A fröccs szó a legenda szerint Vörösmarty Mihály találmánya volt, akinek nem tetszett az ital németes neve, a spritzer.
Nemcsak a szó, az ital is belopta magát a mindennapjainkba. Egy mondás szerint, aki a borba vizet tölt az egyéb galádságokra is képes. Annyi biztos, hogy nem minden bor jó fröccsnek, és a nagytestű, különleges borokat szinte bűn szódával – vagy bármi mással – hígítani. Ám a bor és a szóda keverésének arányait tekintve a fröccsnek számtalan fajtáját ismerjük, mindegyik pontos megnevezéssel. A 20. század elején vált divatos itallá.
A fröccsöt 2013-ban felvették a Magyar Értéktárba. Általában szódavízzel hígított bort takar, ám már a klasszikus fröccsök között is találni rendhagyó eseteket, amelyek nem simulnak bele a két alapanyag, változó arány mintába, hanem megjelenik bennük még egy íz. Ez lehet valamilyen más alkohol vagy szörp, esetleg üdítő, illetve ezek változatai. Ezek a „fröccsök”, már bevezetnek a spritz világába:
„A legklasszikusabb bizarr és finom kombináció a vadászfröccs, ami vörösbor és kóla keveréke. Az ital Spanyolországban is ismert calimocho néven, sőt egészen Chiléig exportálták, de ott jote-nek hívják, és nagyon népszerű a fiatalok körében.”
White wine bottle and glass with white grape on garden table
Extra fröccsök, furcsa fröccsök
A 20. század elején még a Gundel vendéglő helyén álló Wampetics egyik törzsasztalánál született meg Újházy Ede nevezetes levese. Ugyanennél az asztalnál ittak először úgynevezett "újházy fröccsöt". A híres színész szódavíz helyett a népszerű vendéglő kitűnő kovászos uborkájának levével hígította a bort.
Szegeden hozták divatba a vörösbort pezsgővel, más néven Kass-, vagy Tisza-fröccsöt. Előbbi a neves szegedi vendéglátós családnevet őrzi, akinek Tisza szállójában lett népszerű a nevezetes ital. Állítólag kedvelt ital a savanyú alföldi borból készült fröccs, jó evőkanálnyi málnaszörppel feljavítva. Tersánszky Józsi Jenő és Tóth Árpád egyik kedvenc közös italának pedig a pezsgő fröccsöt tartják, ami reneszánszát éli.
A matrózfröccsnek semmi köze a borhoz, ha valaki ilyet kér, akkor egy korsó sörhöz fél deci rumot szervíroz a pincér. A postásfröccshöz sem kell bor, ez dupla kávé rummal. Van még egy Krúdy által is emlegetett változat: a színészfröccs. Ahogyan írta, ez igen szegényes ital: tiszta víz szódával, és az is langyosan. Az alkoholmentes fröccsök területén akad egy igazi német klasszikus, az almafröccs, ami nem más, mint jó minőségű almalé szénsavas ásványvízzel felhúzva.
A spritz
“A spritzek olyan italok, amelyeknek az alapja valamilyen likőr, vagy ritkábban tömény szesz, amit jellemzően habzóborral és szódával húznak fel" - kaptuk a pontos meghatározást Ódor Andrástól.
Északkelet-Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchia uralma idején ismerte meg a fröccsöt. Dél-Tirolban (Alto-Adige) és Triesztben a spritz kifejezést még ma is az eredeti fröccs értelmében használják. Így, a másik fajta spritz esetében hozzáteszik, hogy az velencei (veneziano). A venetói borokat kezdetben azért vizezték, mert az osztrákok erősnek tartották őket. Az igazi áttörés az 1900-as évek elején, a szódásszifonok elterjedésével kezdődött, hiszen ezekkel egyszerűvé vált a spritz elkészítése. Ezek a könnyű alkoholos italok a 20. századra már az arisztokrata hölgyek körében is elterjedtek, ami tovább növelte a népszerűségüket. Kialakult az is, hogy milyen gyomorkeserűket érdemes a készítéséhez használni. Az Aperol, a Campari, a China Martini, a Cynar, és különösen Velencében, az Aperitivo Select a legnépszerűbb spritz-komponensek. Persze mindig lehet újítani, így Kaliforniában a Sonomában gyártott gyógynövényes Jardesca likőrrel is elterjedt. Ódor András pedig a Félix rebarbarás spritzét ajánlja a 2021-es nyári estékre.
„A spritz annyira menő, hogy 1980-ban a Bártenderek Nemzetközi Egyesülete felvette a koktélok hivatalos listájára Spritz Veneziano névvel. Az elkészítésük nem bonyolult: egy 3 deciliteres pohárra van szükség, de még jobb, ha nagyobb, mert el kell férnie a jégnek és a díszítésnek. A hozzávalókat érdemes kimérni, egyedül a szóda kivétel ez alól: itt a mértékegység az egy spricc, ami nagyjából 3-5 centiliternek felel meg. Először mindig a töményebb hozzávaló kerül a pohárba, utána töltjük bele a prosecco-t, rákerül a jég, végül felspricceljük a szódával és díszítjük.”
Liz Taylor annyira megszerette, hogy egy különleges változatot hoztak létre a nevével: ezt narancsszelet helyett áfonyával díszítik és egy löttyintésnyi Curaçao emlékeztet benne a színésznő híres kék szemeire. Az örökösnő és műgyűjtő, Peggy Guggenheim arról volt híres, hogy spritz ihletésű koktélokat kínált múzeumai rendezvényein. Ázsiában pedig az újgazdagok vették át azt a szokást, hogy a legdrágább borokat (mint például a Chateau Lafite) szénsavas vízzel hígítják.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.