Szikra Gabriella, A Konyhám Stúdió 365
Szikra Gabriella számára a karácsony elképzelhetetlen volt a rántott pontypatkó nélkül, burgonyapürével, ahogy gyerekkorában mindig készült. Ez volt az ünnepi asztal stabil pontja, egy olyan fogás, amelyet édesanyja szinte szertartásos alapossággal készített. „Nálunk családi tradíció volt, hogy karácsony este nem létezett rántott pontypatkó nélkül” – emlékszik vissza.
A hagyomány azonban nem ért véget az ünnepi vacsorával. Ha maradt másnapra, annak külön rítusa volt: „Édesanyám hagymás, ecetes burgonyasalátában pácolta a maradék rántott pontyot. Teljesen új életet adott az ételnek a roppanós hagyma, a savanykás lé és a burgonya együtt fantasztikus volt. Nekem ilyenkor másnap is karácsony volt.”
A családi rituálék között egy apró, mégis megható gesztus is megmaradt, amikor a vacsora végén az édesanyja mindig egy almát vágott annyi részre, ahányan az asztalnál ültek. „Azt mondta, ez a család összetartozását jelenti.” Számára ez a két gesztus – a ponty körüli szokások és az alma ünnepi osztozása – máig az ünnep igazi lényegét hordozza.
Akács István, Pajta
Akács István gyerekkorában szinte minden családi összejövetel húslevessel indult, és nem is annyira maga a fogás, mint inkább a köré épülő rituálé vált meghatározóvá. A levesnek külön szertartása volt, ugyanis először leszűrték, majd a levesbetétek, a húsok és a zöldségek külön-külön, szépen megkomponált tányérokon kerültek az asztalra. „Nagymamám tányérjai ma is gyönyörűek, pedig nem most készültek, mindig szerettem ezt a látványt.” Az étkezés elejét a tányérok körbejárása adta meg: a hegyes erős, az Erős Pista és a cérnametélt mind-mind meghatározó volt.
A leves második fejezetét a benne főtt húsok adták. „Egresmártás, torma, velős csont és klasszikus fehér kenyér került ilyenkor az asztalra. Én ezek közül leginkább a csemegetormát és a velőt szeretem pirítóssal.”
István számára éppen ez a többfogásos, közös, lassú étkezés emeli jelentőségteljessé a húslevest. „Azt hiszem, nálunk ez az az étel, amit valóban együtt eszünk, és amihez a legerősebb családi emlékeim kötődnek.”
Kovacsics „Koksza” István, Révész BBQ Saloon & Bistro
István számára a karácsony elválaszthatatlan a Karcagi Ferdinándtól, attól a kelt tésztás különlegességtől, amely gyerekkora óta az ünnep csúcspontját jelentette. „Számomra az igazi karácsonyi étel egy desszert és egy kelt tészta: a Karcagi Ferdinánd. Gyerekkorom nagy kedvence volt, mindig ez koronázta meg az ünnepi asztalt, és ez hozta össze a családot.”
Amikor fiatalon Győrbe költözött, ezt a receptet vitte magával tovább, és ahogyan mondja, mára a saját családjában is az egyik legfontosabb karácsonyi fogássá vált. A Révész BBQ Saloon & Bistro vezetősége között is gyorsan utat talált magának. „Dudits Gergely különösen sokszor kéri, hogy készítsem el” – meséli mosolyogva. A Ferdinánd számára nem csupán egy sütemény: „Minden falatban ott van a szeretet, a családi kör melege és a gyerekkor karácsonyi emlékei.”