Hirdetés
Hirdetés

Egy éttermi jelenség, amit nem akartunk – Miért szeretik mégis annyian? A garbage plate nyomában

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2019. április 9.
Vegyünk először is egy megtörtént esetet, hogy közelebb kerüljünk a garbage plate megértéséhez.
Hirdetés

Ljubljanában a szállodai reggelizőasztalhoz próbálok odaférni. Kevés sikerrel, előttem két ázsiai csoport épít mini röghegységet ételből a tányérjára. Alul majonézes krumplisaláta, rajta sült kolbász, oldalt kitámasztva fél szelet bundás kenyérre a fahéjas-cukros fajtából. Ezen egy szelet sárgadinnye, amire rákerül egy csokis muffin, majd a tetején egy sonkás tükörtojást billegtetve próbál a kínai egyensúlyozóművész eljutni az asztalához. Egy pillanatig elgondolkodom, miért nem a muffin került a tetejére? És mi jöhet ezután? A tányérpörgetés? De egyáltalán, hogy kerül mindez egy tányéra…? El is megy a kedvem az egésztől.

Egy nem is olyan trash sztori

A fenti kép egy kicsit irracionális, mint az élet maga. Az egymással nem szoros barátságban álló ételek összeházasításából születő tányért az angolszász szakirodalom garbage plate-nek nevezi. (Hogy ez kedvből vagy kényszerből születik, mindegy.) Lefordításával most nem fáradnánk, hiszen igen rosszul hangzik, elképzelni viszont annál is életszerűbben lehetséges.

Maga Julia Child garbage plate-je / Forrás: juliachild.com

Azt hihetnénk, hogy a garbage plate-et, avagy az ilyen össze-vissza tányérokat a szükség vagy a tudatlanság szüli. Miközben kiderül, hogy ennek bizony kultúrája és története van. Mára az amerikai étlapokon is szerepel az elnevezés. A garbage plate hivatalos beiktatása és széles körben való elfogadottságának kezdete az egyesül államokbeli Rochester városához kötődik.

Ha Rochesterbe utaznánk, mármint a New York-állambelibe, a manhattani buszmegállóból időben el kellene indulni, hogy vacsorára odaérjünk. A helyi busszal 6-7 órás út. Rochester város New York államban, de NYC-től távol, a Niagara-vízeséssel rokon szélességi körön található, a Nagy-tavak egyike, az Ontario partján. Rochester a Kodak és a Xerox otthona, a nyolcvanas években rendkívül fontos szerepet játszott, de nem került fel a turisták térképére. Viszont a széles körű munkalehetőségek nagyon sokféle embert vonzottak ide.

A húszas években sok görög települt ide. Köztük volt Alexander Tahou is, aki 1918-ban éttermet nyitott a tóparton. Egyszerű helynek indult, többféle hotdogot, sült krumplit, hamburgert kínált. A negyvenes években a fia vette át az üzletet. Innen  indult hódító útjra a garbage plate.

Vagyis a

tegyél-mindent-egy-tányérra-ne-foglalkozz-vele-ki-mit-mond mozgalom.

Korai aktivistái a rochesteri kollégisták voltak, akik közös jellemzője a világ minden pontján, hogy állandón éhesek és a vasat is megennék. A legenda szerint gyakran tértek be ebbe az olcsó kis étkezdébe, és azt kérték, rakjanak minden „szemetet” (garbage=szemét) a tányérra, ami a kínálatban szerepel.

(Az alábbi képen Cinthia Nixon, a Szex és New York sztárja egy garbage plate előtt.)

A kilencvenes évekre nem csak az étkezdének, de Rochesternek is a védjegyévé vált. A garbage plate neve és látványa sem túl gusztusos, de ez a tökéletes választás, ha egy lusta, vasárnap délután kinézünk egy meccsre vagy egy hosszú este után farkaséhesen ennénk valamit,

netán elképesztően másnaposak vagyunk.

Leveszi a felelősséget rólunk, hogy válasszunk az étkezde kínálatából, úgyszólván dúskálhatunk. Egy tányérról kóstolhatjuk meg normál esetben akár öt-hat tányér ízeit. Akár a tapasozás, kevésbé kifinomult módon.

Rochesterben hivatalosan, rosszallóan görbe tekintetetktől mentesen lehet mindezt megtenni, ha betérünk a százéves családi kantinba, ami ma a Nick Tahou Hots nevet viseli. A garbage plate szép lassan elterjedt, így már sok helyen értik, ha azt kérjük, pakolják meg a tányérunkat mindenféle szeméttel, pardon laktató falattal.

Hogy néz ki egy rochesteri garbage plate?

Alul egy réteg tésztasaláta és fűszeres sült krumpli  pihen, némi paradicsomos babbal bolondítva. Erre kerül egy hamburger vagy hot dog. Esetleg kérhetünk Buffalo csirkeszárnyat, rántott mozzarellarudat vagy zöldségfasírtot is rá, nincs erre szabály. Nincs pontos recept, készülhet mexikói változatban is, chorizóval, guacomole mártással, tejföllel. Majd nyakon öntik: milánói mártással, barbecue szósszal, esetleg ketcuppal vagy mustárral, ízlés szerint. Végül rákerül az apróra vágott salátahagyma. Vagyis mindegyik amerikai kedvencből egy kicsi.

Az egészen biztos, hogy nem azt állítjuk, ez volna a gasztronómia csúcsa. De attól még létezik – és egyre népszerűbb. Valójában az amerikai gyorsételek esszenciája.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram