A koncepció mögött a bengalurui tervező, Shruti Jaipuria áll. A csapat először a képzeletbeli botanikus történetét alkotta meg, majd erre építette fel az étterem teljes világát. Így a bárpult, az étkezőasztalok, sőt még a mennyezeti festmény is úgy hat, mintha egy tartalmas, utazásokkal és felfedezésekkel teli élet során, a világ különböző pontjairól gyűjtött darabokból állna össze.
Jaipuria szerint az ötcsillagos szállodák éttermei gyakran hasonló térszervezésre és jól ismert vendégélményre épülnek, a The Azulian House esetében azonban tudatosan más irányt választottak. Egy friss, élmény- és designközpontú koncepciót szerettek volna létrehozni, amely kellően karakteres ahhoz, hogy már a belépés pillanatában egy egészen más világba repítse a vendégeket.
Az új bengalurui étterem története helyiségről helyiségre bontakozik ki, szinte úgy, mintha egy otthon szobáin vezetnék végig a vendéget. Elsőként egy szándékosan intim előtér fogadja az érkezőket növénymintás tapétával, aranyozott tükrökkel és gyertyafénnyel, amely már az első pillanatban megadja az enteriőr alaphangulatát. Innen a nappali és étkező szerepét betöltő térbe érkezünk, ahol látványosan megváltoznak az arányok: a halványzöld rácsszerkezetek fölött közel nyolcméteresre nő a belmagasság, az üvegfelületeken keresztül a kertek látványa is az enteriőr részévé válik, a nyolcfős omakase bár pedig kifejezetten a közvetlenebb, társasági élményre épül.
Beljebb haladva ismét intimebbé válik a tér, és elérkezünk a Glasshouse-hoz, az épület egyik sarkában megbújó, hatszögletű helyiséghez. Itt az építészet és a növényzet már szinte teljesen összefonódik, majd innen nyílik az Orchard, a gyümölcsfák lombkoronája alatt kialakított kerti étkező. Ez a rész jóval kötetlenebb, természetesebb hatást kelt, mintha a gondosan megkomponált belső terek fokozatosan feloldódnának a környező kertben.
A The Leela Palace buja kertjeiben megbújó étterem tereit a botanika köti össze, a koncepció azonban ennél jóval messzebbre, egészen Peruig nyúlik. A dél-amerikai ország hatása az ételek mellett az anyaghasználatban, valamint a tájra és az amazóniai folklórra tett finom utalásokban is megjelenik.
Jaipuria ugyanakkor tudatosan visszafogottan bánt ezekkel a motívumokkal. A stúdió munkáira egyébként is jellemző a finom, árnyalt megközelítés, így ezúttal az jelentette a kihívást, hogy a gazdag vizuális világ öncélú dekoráció helyett egységes és jól értelmezhető maradjon. Éppen annyi latin-amerikai részletet emeltek be, hogy az enteriőr kapcsolódjon a perui ihletésű gasztronómiai koncepcióhoz, miközben elkerüljék a túlzottan tematikus, díszletszerű hatást.
A hangulat megteremtésében a világításnak is kulcsszerep jut: a The Azulian House tereit úgy alakították ki, hogy meghitt, otthonos, szinte belakott érzetet keltsenek. Asztali lámpák, falikarok, egy art deco csillár és tükröződő felületek sokszorozzák meg a fényeket, amelyek elsősorban az atmoszférát formálják. Az árnyékok és az anyagok textúrái így éppúgy az enteriőr meghatározó elemeivé válnak, mint maguk a bútorok.
A The Azulian House minden részlete egy gondosan felépített, egységes történet részének érződik: az étlapoktól és a személyzet egyenruháitól kezdve egészen a világításig minden ugyanazt a koncepciót erősíti. A visszafogottabb esztétikájáról ismert stúdió számára a projekt egyfajta kísérlet is arra, hogyan lehet a gazdagságot és a részletességet tudatos keretek között tartani. A The Azulian House pedig azt mutatja, hogy egy ötcsillagos szálloda éttermének sem kell feltétlenül a megszokott sémákat követnie, ha elég erős történet ad alapot a látványos és aprólékos megvalósításhoz.
Forrás: architecturaldigest.in
Fotók: Gokull Rao Kadam