Egészséges szorongás volt bennem, mert ugyan regisztráltuk a foglalások sokaságát, az elmúlt hónapokban láttam a várost hétköznap és hétvégén is. Az üres utcák, kiürült terek nem tettek jót az én lelkivilágomnak sem. Bíztam és bízom benne, hogy mihamarabb vége lesz a járványhelyzetnek, mi a kollegáimmal szűntelen reménykedtünk és tréningeztünk, újraterveztünk. Tudjuk, hogy ahhoz, hogy egy új világban jól tudjunk működni, a vendégeinknek továbbra is a megszokott minőséget kell nyújtanunk, elérhetőeknek kell maradnunk és vannak dolgok, melyekben nekünk is változnunk, adaptálódnunk kell.
A szorongásomat tegnap felváltotta a jóleső katarzis. Már amikor a munkába tartottam, szinte maszkokon át észleltem a mosolyokat, láttam a megkönnyebbült tekinteteket, az életet, a napsütéssel és a szabadsággal járó örömöt. Lüktetett a város, úgy pulzált, ahogy már nagyon régen nem. Remélem senkit nem bántok meg ezzel a szakmából, de kicsit úgy éreztem, mintha mi, vendéglátósok lennénk a focicsapatok, vagy olimpiai indulók, akikért az emberek szurkolnak.
Ha hét közepén lett volna a nyitás, ahogy először tervezték, más lett volna a hangulat, ebben biztos vagyok. A kezünkre játszott a napsütés, ha esőben-szélben készültünk volna az első napunkra, az szerencsétlenül jött volna ki Így viszont egész szombaton az járt a fejünkben, hogy van miért folytatni!
Magunk részéről nem annyi asztallal dolgoztunk, amennyivel tudtunk volna, nagyon fontos, hogy a vendégek biztonságban érezhessék magukat.
Egy kép a St. Andrea St. Andrea Wine & Skybar-ból / Fotó: St. Andrea Wine & Skybar
A rengeteg asztalfoglalás mellett elenyésző embert tudtunk úgy leültetni, hogy hirtelen ötlettől vezérelve érkeztek, de a recepciós kollegáim mindent megtettek, hogy akár csak egy órára élvezhessék az érdeklődők a napsütést, és a fenti hangulatot. Mi rugalmasak voltunk, a vendégek pedig toleránsabbak, mint valaha. Készséggel vártak, a felmerülő kisebb hibákat sem hánytorgatták fel nekünk. Boldogok voltak, hogy végre együtt lehetünk. A kötelező zárás előtt egy fél órával volt egy úgynevezett "last call", az utolsó kör, a vendégek pedig szabálykövetően, együttműködve lifteztek le a skybarból. Senki sem húzgálta az oroszlán bajuszát.
Elmondhatom, hogy 60%-40% volt az étel-ital fogyasztásának aránya: a legtöbben koktéloztak, ezt követte a bor és az üdítők, majd az ételek, barfoodok. A gyönyörű napsütés ellenére azért néha beborult és nálunk odafent a széljárás sem mindegy, tehát 2-2,5 órás időzés lehet, hogy túlzás lett volna. Mindezek mellett örömmel falatoztak is, ami a még szebb és kiszámíthatóbb időjárás eljövetelével növekvő tendenciát mutathat majd.
Egyszerűen klassz volt megélni a tegnapot!
Az eufóriában kicsit el tudtuk felejteni az elmúlt sötét hónapokat, minden energiánkkal a jelenre és a folytatásra figyeltünk.
A St. Andrea étteremmel még várnunk kell, ahogy sok más étteremnek is, de türelmesek vagyunk, hiszen az is nagy dolog, hogy legalább a skybar elindulhatott. Ilyen lojális és toleráns vendégekkel ez menni fog!