A s’mores három alapanyaga a Graham keksz, a pirított pillecukor és a csokoládé. Az összetevőket optimális esetben a tábortűz felett megolvasztott, kissé pirult, krémes pillecukor tartja össze.
A keksz
A Graham keksz, a nevét Sylvester Graham lelkészről kapta, aki aktív résztvevője volt a 19.századi mértékletességi mozgalomnak, ami az emberek hálószobáján kívül a konyhába is belopakodott. Az állati eredetű ételekben szegény, zöldségben és gyümölcsben dús táplálkozást volt javasolt, amit teljes kiőrlésű gabonákkal ajánlottak kiegészíteni. Graham 1829-ben fejlesztette ki az étrendhez passzoló, a búza minden elemét tartalmazó lisztjét, ami a magas ásványianyag-tartalmon felül segített fokozni a teltségérzetet is. Az első Graham kekszek speciális lisztet, olajat, zsiradékot, melaszt és sót tartalmaztak. Az 1829-1851-es nagy kolerajárványnak köszönhetően rengetegen kezdték el követni a tanításait, és a túlélés halvány reményében áttérni az általa javasolt életmódra. A század végére megkezdődött a termék tömeggyártása, amivel azóta is az amerikai hétköznapok kedvenc teljes kiőrlésű háztartási kekszévé vált.
A pillecukor
A pillecukor valódi természeténél fogva egy sokkal egészségesebb csemege, mint azt manapság a polcokon található fehér és rózsaszín, habos cukorfelhőkről gondoljuk. A fehérmályva gyökere által előállított nedvet korábban már évszázadok óta használták torok- illetve gyomorbántalmakra. Mai formája szintén a 19. század közepén alakult ki, amikor egy francia cukrász tojásfehérjével és cukorral könnyű, levegős meringue-t készített belőle, ami onnantól kezdve nem hiányozhatott a tehetősebbek asztaláról. A zselatin felfedezésével lerövidült az előállítási procedúra, így az összes társadalmi réteg számára könnyen elérhetővé vált a pillecukor. Valódi programmá vált a tábortűz mellett pillecukrot pirítani, hiszen egy-két csomagon és pár pálcikán kívül semmi más nem kellett hozzá.
A csokoládé
Innen természetesen már csak egy apró lépés a csokoládé hozzáadása a század legnépszerűbb csemegéihez, ami a hagyományokhoz híven - a szintén 19. század végén alapított - Hershey's féle tejcsokoládé.
Bár senki sem tudja, hogy pontosan hogyan és mikor készült először ez az étel, de sejthetjük, hogy egy fiatalabb ember fejéből pattent ki az ötlet, hiszen ki más kombinálhatna “étel” címszó alatt kekszet, pillecukrot és csokoládét. Az amerikai cserkészkultúrának köszönhetően egy kirándulós folyóiratban már az 1920-as évek elején is olvashatunk erről az édességről, “Graham Kekszes Szendvics” néven. Ma is ismert neve, a még több, azaz a “some more” szavak összevonásából született, amit konkrétan egy 1927-es cikkben említenek először. Az összetevők nem igényelnek különösebb tárolást vagy hűtést, így akár egy egész napnyi hátizsákban zötykölődés sem ront az esti nassolás végső minőségén. A recept szerint a tökéletes kombinációt pontosan két Graham keksz, egy pirult pillecukor és egy fél kocka csokoládé alkotja.
Ez a kombináció azóta tortáknál és pitéknél is népszerű lett: elvégre, ha Graham kekszes alappal készült csokoládékrémes pitét készítünk, csupán a pirult pillecukros díszítés választ el minket a deluxe kemping ízélménytől. Persze tábortűz nélkül is készíthetünk s’morest: a gázrózsa lángjánál, egy szakácsfáklyával, mikrohullámú sütőben vagy akár a sütőben is megpiríthatjuk a pillecukrot. Ha nem ragaszkodunk az autentikus élményhez, nyugodtan kipróbálhatjuk a kedvenc csokoládénkkal, vagy akár különféle, töltött bonbonokkal, szeletekkel, és bátran variálhatunk a kekszekkel is. Kedvünk szerint adhatunk hozzá akár nutellát, mogyoróvajat, vagy lekvárt, a határ a csillagos ég - akár egy tábortűz alatt! A csemegének Amerikában külön ünnepe is van, augusztus 10.-én tartják a nemzeti s’mores napot.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.