Dolgozna úgy a vendéglátásban, hogy a nyereség 50%-ából fizetnék a bérét?

Nem vonhatjuk le elhamarkodottan azt a következtetést, hogy semmilyen pozitív hozománya nem volt az elmúlt másfél évnek. Sokakat ébresztett rá, hogy ideje megvalósítani az álmaikat, és saját vállalkozásba kezdtek, vagy éppen alternatívát kínált a szektorban dolgozóknak, akik így ráeszméltek, hogy nem szeretnének 16 órában dolgozni egy olyan bérért, amit a vírus alatt választott „kényszermunkájukban” megkerestek akár napi 8 óra alatt. Ez pedig visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, globálisan változásokat tapasztalunk a vendéglátó szektorban.

A vendéglátás munkaerőhiánnyal küzd, a konyhákból és a vendégterekből egyaránt eltűnt a képzett személyzet. A versenyhelyzet a kvalifikált munkaerőért új megoldásokra készteti az ágazat vezetőit. Lehet, hogy végre találunk olyan utat, amely segít leszámolni a munkaerő kizsigerelésével?

A Sons & Daughter Michelin-csillagos étterem séfje és tulajdonosa, Teague Moriarty olyan üzleti modellt dolgozott ki, amely szándéka szerint növeli az alkalmazottak elégedettségét, és teljesítésre is ösztönzi őket. A modell szerint a nyereség 50%-át megosztják az alkalmazottakkal, lehetővé téve ezáltal a szakképzett személyzet hiányával kapcsolatos válság leküzdését. Így a személyzet is aktívan részt vesz az üzlet élénkítésében, hiszen érdeke fűződik hozzá, hogy minél sikeresebb működjön a munkahelye. 

A Sons & Daugther séfje üzleti modelljének átszervezésével alkalmazottai évente minimum 65 000 dollárt kereshetnek, amely több mint 19 millió forintnak felel meg. Az alkalmazotti viszonyba beletartozik a kéthetes fizetett szabadság, táppénz és a teljes körű egészségbiztosítás, emellett a személyzet egyenlően osztja meg egymás közt a nyereség 50% -át, a borravalót pedig 18%-os szervizdíj váltja fel. Az eddigi eredmények és visszajelzések pozitívak voltak, és lehetővé tették Moriarty számára, hogy bővítse csapatát, amikor mások még mindig nem találnak személyzetet.

Nem az amerikai séf azonban az egyetlen, aki megérezte a változás szelét: Ben Shewry, a melbourne -i Atticából már korábban 48 órás munkahétre korlátozta a szakácsaitól elvárt készenlétet. Ezt azzal indokolta, hogy úgy tud többet kihozni az alkalmazottakból, ha négy 12 órás napon dolgoznak a korábban bevett rendszer helyett.

A hasonló kezdeményezések jó gondolatébresztők lehetnek bármely vállalkozó számára. 

Források: 1, 2

Tovább olvasok:

A vendéglátósok kiégése ellen: Gladiátorképzők helyett elérkezett az új aranykor?

2018-ban az ügyeletes gasztrotémák a rovarevés, az avokádó- vagy a nagy kókuszzsír helyzet, és hogy megmentik-e a világot a vegánok? Úgy tűnik, a külföldi sajtó ezen a téren új felületet talált: ez pedig a divatos fenntarthatóság fogalma. De hogyan és mitől lesz egy konyha fenntartható?

Dining Guide