Hirdetés
Hirdetés

Deutsch bácsi kifőzdéje Jeruzsálemben

SZERZŐ: Ted Aprajev
2010. május 12.
Ted Aprajev végigzarándokolta Izrael piacait, büféit és kifőzdéit: Deutsch bácsi étkezdéje akár a Klauzál téren is lehetne.
Hirdetés

Ted Aprajev végigzarándokolta Izrael piacait, büféit és kifőzdéit: Deutsch bácsi étkezdéje akár a Klauzál téren is lehetne.Jeruzsálem egyik negyede az ultra-ortodox zsidók által lakott Mea Shearim (úgy hallik, mint egy sóhaj, mint egy imádság) kedvelt célpontja a turistáknak, mert itt, mintha a valamikori stetl-ek jámbor lakói keltek volna életre évszázados viseletüket megőrizve. Minden pusztulást legyőzve hirdetik az élet szentségét, az egyetlen Isten jelenvalóságát. A Messiás még várat magára, de a Tóra betűi ma is ugyanolyan erővel és súllyal irányítja életüket, mint évezredekkel azelőtt. Hosszú fekete kaftánban, széles karimájú kalapban, vakító fehér ingben, többnyire nyíratlan szakállal sietnek kifürkészhetetlenül városrészük girbe-gurba utcácskáin. Talán csak az elmaradhatatlanul fülre szorított mobiltelefonok árulkodnak az irányadó naptári évről.

fotó: A szerző felvétele


Szigorú látvány a sok fekete, suhogó, vagy néhol lustán lebbenő kaftán, a kitaposott cipők, valahogy rögtön látszik, hogy errefelé nem a szokásos értékek irányítják az embereket. A nők fényes parókáin nemes szövésű kendők, vagy főkötőhöz hasonló bársony alkalmatosságok tanúskodnak csak a megtűrt hiúságról. Ezzel együtt igen mozgalmas a negyed. A keskeny járdákon alig férni a sietős tömegtől. Ennyi gyereket, amennyi itt cikázik az utcákon ritkán látni máshol. Tagadhatatlan, hogy minden idetévedő – a helyiek szerint betolakodó kíváncsiskodó – tátott szájjal bámulja a megelevenedő XVIII. századi Kelet-Európát. Kétségtelen, hogy van valami folklorisztikus, anakronisztikus és a modernizmus makacs tagadása ebben a „maskarádéban”.

fotó: A szerző felvétele


De talán éppen ez a sietve elgondolt, ki nem mondott, megrökönyödött elutasítás, ami hasonlóan szigorú bánásmódra készteti az itt lakókat, amikor az idelátogatók állatkerti kiruccanásnak tekintik kíváncsiskodó sétájukat. Hatalmas tábla hirdeti, hogy kéretik megfelelő öltözékben, az itt lakók szokásait tiszteletben tartva sétafikálni. Tény, hogy láttam újatlan trikóban és rövidnadrágban bámészkodókat, akiket meglehetős’ durva és félreérthetetlen szavakkal próbáltak elüldözni. Néhány militánsabb ifjú kórust alkotva kiabált és mutogatta a kívül tágasabb kifejezés egyezményes jelét feléjük. Jómagam és hű társam szintén nem közömbösen érintve a látványtól, mégis határozottan, célpontunkat szem előtt tartva furakodtunk előre a forgatagban.

fotó: A szerző felvétele


Tudtuk, hogy a delet alig egy fertállyal meghaladó időben ott kell lennünk Deutsch bácsi étkezdéjében, amely egy igen szűk utcában leledzik. Ha nem tudom, hol vagyok, azt hiszem, hogy 63-ban a Lipótváros egyik utcájában éppen néhány lépcsőfokot lefelé lépdelve térek be az aktuális kispiszkosba. Szívszorongató, hogy mennyi ismerős arc, gesztus és illat vesz körül. Vörös szakállas fiatalember a pult mögött. Az egyik asztalnál népes család, kalappal a fejükön, fekete kaftánokban. A középen ülő, szemlátomást családfő, finom vonású, őszbe csavarodott férfiú az unokák társaságában jiddisül dicséri a különböző tálaktól rogyadozó asztal finomságait.

fotó: A szerző felvétele


Odaállok a pulthoz, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. Alig hiszek a szememnek, amikor a pesti étkezdei kínálathoz igencsak hasonló étkekre bukkanok. Sokat jártam a Klauzál téri híres Kádár étkezdébe, itt se bonyolultabb a felhozatal. Ellenállhatatlanul vonz a rántott hús tarhonyával, sárgarépával, a jóféle cékla és sósvizes uborka. Tehát rántott hús, az egyik tarhonyával és sárgarépával, a másik rántott hús főtt pirított, kissé paprikás burgonyával. Hát rendben van, nem kéne most zengő dicséretre fakadnom, hiszen nem történt semmi: ettem egy jól elkészített rántott húst, a tarhonya is mintha magam készítettem volna, az uborka jó csípős, savanyú, igazi régi íz, a gyermekkorból bukkan fel.

fotó: A szerző felvétele


De mégis több ez annál: emberek itt Jeruzsálemben hitük követelményei szerint, valamikori letűnt életformájuk jelmezeiben, díszleteiben élik az életüket, a régit szeretik, a régit istenítik, értenek a régihez. Elhamarkodott bölcsességgel azt is mondhatnám: fejüket a homokba fúrva nem vesznek tudomást a valóságról, a rohanó, kegyetlen életről, nekik megállt az idő. Ami, ha az élet egészét tekintem, nem átélhető számomra, de itt a Deutsch étkezdében a becsületes ízek egy letűnt világot őriznek, és nem érzem, hogy ez különösebb erőfeszítésükbe kerülne.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram