Én most szándékosan nem szeretnék olyan dolgokról beszélni, amit mindegyikünk tudhat-láthat az újságokból, televíziókból. Nem szeretnék sokkoló adatokról beszámolni, sem aggasztó gondolatokat megosztani veletek. Ezekkel mindannyian küzdünk, és mindenki próbálja feldolgozni a látottakat, hallottakat, megtapasztaltakat.
Azt gondolom, hogy az egyetlen dolog, amit most tehetünk, az, hogy a legjobb énünket adjuk a jelenbe, hogy minél szebb lehessen a jövő. Tudjátok, hogy mindig nagyon szívesen invitállak benneteket Olaszországba, de most nem ennek az idjét éljük. A szülőhazámnak egy sajátossága, hogy nem csak a tartományok és régiók, hanem városok és szigetek is rendelkeznek önálló, gazdag kulináris hagyományokkal, ezért az ország egy-egy szegletéről is hosszan meséltem már nektek, és ajánlottam, hogy látogassatok el oda, és kóstoljátok meg a helyi, igazi ízeket!
Ezek az élmények egyelőre váratnak magukra, hiszen a járvány, amit most megélünk, nem ismer országhatárokat, és kontinenseken is átnyúlik. De addig is, amíg újra Franciaországban haraphatunk croissant-ba, Spanyolországban kérhetünk ki paellát, Belgiumban ehetünk waffelt, és izgalmas éttermekben kóstolhatunk világszerte, elhozhatjuk a világ ízeit otthonra.
Ebben a pillanatban is a Föld sokezernyi helyén készülnek az olasz konyha imádott, megunhatatlan klasszikusai. Főnek a pasták az otthonokban, készül hozzá a paradicsomos szósz. Sülnek a pizzák az éttermek kemencéiben, amelyeknek a nagy része most csak kiszállítani tud. Óvatosan, de elkezdtek kinyitni az éttermek már több országban, és a magyar vidéki helyek is fogadhatnak már vendéget ettől a hét elejétől fogva. Mindannyian érezzük az újjáéledést, még ha szó egyelőre szó sem lehet a végre beköszöntött tavasz kirobbanó üdvözléséről, aztán igazi nyári zsongásról...
Az olasz nyaralások idén talán sok családban elmaradnak, de addig is hadd hozzam el nektek Olaszország ízeit csak jelképesen. Az ország 1970 óta 20 régióra osztott. Minden régió több tucatnyi tradicionális étellel büszkelkedhet, a gasztrokirándulás pedig Itália turizmusának egyik rajongott tevékenysége: látogatásokat tenni sajtmanufaktúrákban, szőlészetekben, ecetkészítőknél, és élvezni a helyi vendéglátást.
Most az összes olasz régióból csak egyetlen íz és élmény következzen, hogy megszülessenek a fejetekben a jövőre tervezett gasztrotúrák. Hiszen nagy szüksége lesz azoknak az országoknak, amelyek eddig jelentős részben támaszkodtak a külföldi turistákra, hogy újra bizalmat szavazzanak nekik az utazók, miután túlvagyunk a világjárványon. Köztük beleértve, sőt többször aláhúzva Magyarországot is!
Ízek régióról régióra
Ha a pirinyó Valle d’Aosta, azt mondom Genova, és pesto genovese! Ha tengerrel nem is rendlkezik, mégis az ízek tengerében úszik Piemont, ahol annyi a tősgyökeres, majd az évszázadok során világhíressé vált olasz étel, hogy szinte becsukott szemmel bököm rá: vitello tonato (csak hogy ne a fehér szarvasgombát vagy a Barolo-t mondjam!).
Trentino Alto Adige régióban, avagy Dél-Tirolban járva a goulasch-t már csak a magyar gulyással való összehasonlítás kedvéért is kóstoljátok meg! Lombardia annyi mindenről híres, ezért én a belsőségeiket, például a véreshurkának megfelelő sanguinaccio insaccato-t ajánlom, amik sokban fognak emlékeztni a magyar ízekre. Ligúriában még az is meg fogja szeretni a szardellát, akinek azelőtt csak egy semmitmondó konzervhal-élménye volt ezzel a halfajtával. Veneto régióban pedig a benzinkutas tramezzini tapasztalataival számolhat le mindenki!
Lasagne-rajongók, Lasagne verdi alla bolognesét kóstoljatok Emilia-Romagnában! Toszkána szintén olyan gazdag gasztronómiai értékekben, mint Piemont, de a vaddisznóragus tagliatelle itt kötelező kóstolnivaló. Marche régióban járva a cresciával ismerkedjetek, és vessétek össze a világhírű piadinával!
Umbriában a torta al testo az a street food, ami őshonos, remek harapnivaló, a régiek egykor még kövön sütötték. A világsztár carbonaráról az a hír járja, hogy Lazio határában született, Molise régióról csak annyit mondok, hogy bivalytej, és már tudjátok, hogy az eredeti olasz mozzarella egyik lelőhelye. Ha azt gondoljátok, hogy a paradicsomos padlizsán egy nem különösebben izgalmas étel, kóstoljátok meg Campaniában!
Aki nem szereti a klasszikus juhsajtot, egy finom kísérletet tehet a helyi pecorinóval Calabriában, ha pedig valóban nem szereti a juhsajtot a ’nduja nevű felvágott még mindig kerülhet a frissen sült ciabbatára. Szicília pedig csatlakozhat Piemonthoz és Toszkánához, hiszen nem csupán turistamágnes, hanem gasztroparadicsom is. Azért ajánlom innen a szicíliai mandulát, mert egy neves, lokális, eredetvédett termény, ami jól jelzi, hogy az ilyen minőségű áruk adhatják meg egy földrajzi egység helyiértékét a gasztronómiában.
Találkozzunk itthon és Olaszországban újra!
Ölellek Titeket!
Gianni
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.