Hirdetés
Hirdetés

De hova lett a matcha a matchából?

SZERZŐ: DiningGuide
2019. március 25.
A kérdés költői, hiszen ezúttal nem az élelmiszerhamisítás a téma, hanem némi pátoszossággal élve: az élményhamisítás.
Hirdetés

Nem sokkal ezelőttig a japán matchával (magyar átírással: macsával) csak teaceremóniákon lehetett találkozni. Élvezetéhez hozzá tartozott az a hosszas szertartásosság, amivel elkészítették a teát, és ami egyébként a növény egész útját végigkíséri, hiszen már az előállítása és a termesztése is különleges. Évi egyszer történik az aratás, és talán meglepő adat, de még ma is csak mindössze húsz japán cég képes nagyobb mennyiségben matchát előállítani.

A matcha a híres-neves, kőmalomban porrá őrölt japán zöldtea, amelynek az imént hivatkozott eredetijét legfőképpen Kiotó és Udzsi közelében, valamint Kjúsú szigetén, Yame környékén termesztik – a szakértők szerint másutt csak utánzatok születnek. A csanoju az a szertartás, amely során a matchát elkészítik, felszolgálják és elfogyasztják. A mintegy ezeréves tradíciót lehet "hivatalos" (csadzsi) és "nem hivatalos" (csakai) rituálé szerint is lefolytatni. De kétségünk se legyen afelől, hogy a nem hivatalos csakai is egy megkomponált, habár rövidebb szertartást takar, sós, majd édes falatokkal, meghatározott ülésrenddel, és nem utolsósorban eszközökkel. Még a teáskanna és csésze törlésére használt kenderből készült kendő is előírás szerinti, aká a jellegzetes bambusz teakeverő.

A körítés persze nem öncélú, az évszázados mozdulatok sokadszori ismétlésének szerepe van, és mind egy irányba vezet: befelé. Hiszen nem egy önmagáért való tárgyfétis, amiről beszélünk, hanem a koncentráció, a folyamatok kibontakozása, azok ritmusa, az aktív cselekedvés és a passzív kivárás periódusainak váltakozása, a pillanat megélése – mindezek szorosan összefonódnak a gasztronómiai élményekkel. Világhírű példája pedig a matcha ceremóniája.

De ha csak a japán zöldtea egészen kézzel fogható tulajdonságait nézzük, számos bizonyított pozitív élettani hatással bír, aminek – no és a szédülten pörgő nyugati civilizáció nyugalomra szomjazásának – köszönhetően a matcha mára olyan divatos lett, hogy ceremóniáról, sőt szinte már valódi teáról sem beszélhetünk. Mikor és hol fér bele az ilyenfajta rituálé a modern ember életébe? És legfőképpen hol teremne meg annyi japán zöldtea, amennyit árusítanak a föld kerekén?

A matcha megannyi pozitív hatása persze kell nekünk, ezért aztán olyan termékek garmadája jelent meg az utóbbi években, amelyekben a tea gyakorlatilag csak a nevet és a zöld színt adja. Van már matchából készült sör, testradír, muffin, arcmaszk, jeges tea, croissant, csokiszelet és még sorolhatnánk... Csupa jóléti, gyártósokon készült, az eltarthatóság céljából nyilván tartósító- és adalékszerekkel meghosszabbított életű termék, amin ott viríthat a divatos szó: matcha.

És akkor gondoljunk bele az eredeti szertartásba, amikor is a házigazda gonggal invitálta a teahelyiségbe vendégeit, az első vendégnek kell meghajolnia a második előtt, és meghatározott mozdulattal és szögben megemelni a kannát, bizonyos formális mondatoknak kell elhangoznia, a vendégeknek szájat kell öblítenie... Ez csupán néhány mozzanat az akár négy óráig is eltartható teljes rituáléból. Gondoljunk erre a legközelebbi matchás kézkrém vagy töltött csoki láttán az üzletekben.

Ha tetszett a cikkünk, olvassa el ezt is!

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram