David Hohnen 1983-ban már az Újvilág öreg motorosai közé tartozott, és nem is sejtette, hogy legfontosabb munkája még előtte áll. A csendes, visszahúzódó életet élő üzletember ekkorra már túl volt egy beruházáson ami olyan jól sikerült, hogy sokan örülnének, ha mindössze ennyivel járulhattak volna hozzá a bor világának fejlődéséhez. Hohnen ugyanis az ausztráliai borszcéna a nagy úttörőinek egyike volt.
Hohnen azok közé a Nyugat-Ausztráliában tevékenykedő borászok közé tartozott, akik Margaret River régiót feltették a térképre. Ottani borászatának története 1969-ben indult el, amikor a Cape Mentelle fokon tőkéket telepített. Ez egy nehéz, de végül gyümöölcsözővé váló munka kezdete volt, Margaret River környéke ugyanis ekkor még nem tartozott a klasszikusan jónak minősített bortermő vidékek közé. Hohnen a kísérletezést mindössze néhány hektáron kezdte, ide azonban sokféle fajtát, shirazt, cabernet franc-t,cabernet sauvignon-t telepített, de érkezett sauvignon blanc és riesling is.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
A korai évek nem voltak könnyűek. A tőkék ugyan megeredtek, de a borkészítést több tényező is nehezítette. Ezek közül a legnagyobb veszélyt a termésre lecsapó madarak jelentették. Ez a probléma a magyar borászoknak is ismerős lehet, hiszen a seregélyek idehaza is fenyegethetnek egy-egy jó évjáratot, de a Mentelle-fokkon a helyzet igazán drámai volt. A hetvenes évek közepéig egymást követték az olyan évjártok, ahol a szüretelhető mennyiség egészen pontosan nulla kilogramm volt. A megerősödő, egyre jobb minőségű tőkék termését ugyanis jóízűen elfogyasztották az ezüstös pápaszemesmadarak, amik elegáns nevük ellenére a seregélyekhez hasonló zabolátlan garázdálkodást végeztek a szőlőben.
Az a borász, aki még akkor sem ad fel álmával, amikor a saját hangját és gondolatait sem hallja a terméslopó madarak zsivajától, vagy elkötelezett a cél mellett, vagy kifejezetten makacs. David Hohnen esetében mindkettő igaz.
Kezdetben kényszermegoldást alkalmazott és a termést még a madarak megjelenése előtt leszüretelte. Ezzel sikerült borrá alakítható szőlőhöz jutnia, a korai szüret viszont azt is jelentette, hogy a tőkékben rejlő igazi lehetőség a borban nem mutatkozott meg.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
A megoldást a madarak ellen védő háló megjelenése jelentette. Ez a kissé költséges, de rendkívül hatékony módszer garantálta, hogy a szőlőt nem kell többé korán szüretelni és az érés békében végbemehet. Ezzel a váltással David Hohnen borai egycsapásra kiléptek az asztali kategóriából, és Margaret River borai elindultak a nemzetközi hírnév felé.
David Hohnen munkája 1983-ban érett be. Ekkor kapta meg a pincészet az Ausztrália legjobb, egyéves száraz vörösborának járó Jimmy Watson Emlékdíjat, napjainkra pedig a déli kontinens legjobb cabernet-jei közé sorolják a Cape Mentelle termékét.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
Van, aki ilyenkor nyugodtan hátradől, hogy jól megérdemelt munkája gyümölcsét kortyonként élvezze. És van, aki a sikert csak további munkára ösztönző biztatásként értelmezi. Jó kérdés, hogy mi történt volna a Cape Mentelle úttörőjével, ha nem éri egy olyan élmény, ami egy csapásra megváltoztatott mindent az életében.
1983-ban, tehát az évben, amikor az általa készített bor éppen elnyerte addigi legfontosabb díját, David Hohnent egy borkóstoló alkalmával villámcsapásszerű élmény érte. A poharában pörgetett fehérbor valami olyat mutatott, ami elemi erővel csapott le az ekkor már veteránnak számító borászra.
Egy sauvignon blanc volt.
A fajta nem volt ismeretlen Hohnen előtt, hiszen borászatában maga is foglalkozott vele, de a pohárba töltött ital a szőlőnek egy új, számára eddig ismeretlen arcát mutatta meg. A kóstoló során mindössze annyit sikerült kiderítenie, hogy egy új-zélandi sauvignon blanc a kérdéses ital, de senki nem tudott közelebbit a tételről.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
David Hohnen elhatározta, hogy megfejti és megismétli azt a csodát, amely teljesen elvarázsolta. Pénzt, időt nem kímélve összegyűjtötte az akkor még kevés helyen elérhető új-zélandi sauvignon választékot, és vakkóstolók sorozatán, fáradtságos munkával, de sikerült beazonosítania a termőhely karakterét, azt az ízt, illatot, ami a pohárban lenyűgözte.
A sauvignon blanc Marlborough-ból származott.
Egy évvel később, további kutatási célból Hohnen megérkezett Aucklandbe, ahol találkozott Kevin Judd borásszal. Beszélgetésüknek egy hihetetlenül kockázatos vállalkozás lett az eredménye. Hohnen elhatározta, hogy beszáll az új-zélandi sauvignon-blanc bizniszbe.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
Egymillió ausztrál dollár kölcsönt vett fel és mindet belefektette, hogy egy új borászatot hozzon létre. A helyszín Marlborough, tengerparti öböl, melyet az őt fogadó felhős idő miatt James Cook felfedező 1770-ben Cloudy Bay névre keresztelt.
A mára legendásnak számító birtok első évjárata érdekes körülmények között készült. Hohnen negyven tonna szőlőt vásárolt a helyi ültetvényekről, és Gisbornba vitette azt, hiszen a helyszínen nem volt mg borászata, hogy fel is tudja dolgozni a termést. A kétszáz mérföldes út után a szőlő Kevin Judd kezébe került, aki telefonon kapta az utasításokat Hohnentől, hogyan is készítse el a bort.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
A nagy kérdés, amire Hohnen választ akart kapni, megéri-e Új-Zélandon, Marlborough-ban az ős stílusa szerint sauvignon-nal kísérletezni?
Elsöprő igen lett a válasz.
A kölcsönből tehát borászat épült, területeket vásároltak, az ausztráliai borászveterán pedig hozzálátott, hogy új-zélandi borával meghódítsa a világot.
Az 1985-ös, telefonon készített évjáratot már egy olyan bor követte, amiből jutott exportra is. A Cloudy Bay palackok eljutottak Angliába és az Egyesült Királyság borszakírói megdöbbentek. Oz Clark és George Taber hihetetlenül pozitív kritikával fogadta az akkor még teljesen szokatlan sauvignon blanc stílust, ami bombaként robbant az európai piacon.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
A pincészet második évjáratára hivatalos borkritikusok már úgy hivatkoztak, mint a világ legjobb sauvignon blanc-ja.
Innentől nem volt megállás. A saját területekről szüretelt, és a jól bevált helyi termelőktől vásárolt szőlőmennyiség egyre nagyobb lett, a Cloudy Bay pedig legendás fogalommá vált. Ez volt az az időszak, amikor az új-zélandi sauvignon blanc robbanás - melynek az olyan, mára már bevált pincészeteket, mint a Matua vagy a Mount Nelson is köszönhetjük - megrengette a boros világ közvéleményét.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
Az új-zélandi sauvignon blanc elsöprő siker lett, Hohnen befektetése kifizetődőnek bizonyult. Rá jellemző módon azonban nem ült sokáig a babérjain. Amint a kirobbanóan egreses-gyümölcsös új-zélandi fehér stílusról kiderült, hogy az emberek szeretik, nekiállt kísérletezni. Évtizedeken át tartó munkájának köszönhetően olyan termékek születtek, amiket korábban elképzelni sem tudott az új-zélandi borvidék. Sikeresen kísérletezett a Central Otago területén ültetett pinot noir tőkékkel, spontán erjesztett, fahordóban érlelt sauvignon blanc-ja, a Te Koko pedig a mai napig egyedülállóan izgalmas színfolt az Újvilág borpalettáján.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
David Hohnen megküzdött a pápaszemesmadarakkal és az asztali bor nehéz kategóriájával. Egy kóstolón érzett íz miatt kockára tette nehezen felépített életművét, és időben szállt be egy identitását éppen megtaláló és felépítő borvidék életébe. Sőt, oly mértékben tett hozzá, hogy bátran állíthatjuk, a Cloudy Bay nélkül nem lenne ugyanaz az oly sokak által szeretett új-zélandi sauvignon blanc, amilyennek ma ismerjük.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
David Hohnen befejezte a munkát. Hivatalosan kiszállt a Cape Mentelle borászatból, a Cloudy Bay kulcsait pedig a hagyományokat méltón képviselő LVMH csoportnak adta át. Ma már csak a lányának segít, aki maga is borászkodik Ausztráliában.
Fotó: facebook.com/ Cloudy Bay
Ha legközelebb a nyári hőséget egy pohár frissítően egreses, kirobbanóan gyümölcsös, mélységesen fűszeres Cloudy Bay borral kívánjuk legyőzni, emeljük poharunkat David Hohnenre, aki festői kilátású farmjának verandáján talán éppen egy hasonló bort kortyol, kiélvezve ezzel egy hosszú élet jól megérdemelt, édes gyümölcsét.
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.