Egy kőkemény munkanap után létezik annál kellemesebb lazítás, mint egy jó pohár bor egy nyugalmas helyen? Köszönhetően mecénásának, a milánó herceg Ludovico Sforzának, Leonardónak mindez megadatott. És most nekünk is megadatik, hogy meglátogassuk a szőlőjét, amely Milánó közelében található.
Leonardo 46 éves volt, amikor befejezte az Utolsó vacsora festését, és ekkor kapta ajándékba a 60-szor 175 méteres szőlőskertet a hercegtől. A nagyszerű művésznek voltak borász felmenői, és maga is nagyon szeretett volna egy saját földet, mert ez hozzásegítette, hogy letelepedhessen Milánóban. Da Vinci nagyon kötődött a szőlőhöz, végrendeletében külön megemlékezett róla, és két szolgájára hagyta.
A birtok aztán egyik kézről ment a másikra szállt, a szőlő feledésbe merült, mígnem a huszas években tulajdonosai meg nem bízták Luca Beltrami Leonardo szakértőt, hogy nézzen utána a történetének. Beltrami a reneszánsz dokumentumok alapján lokalizálta a szőlőt, és rá is bukkant néhány fahordóra, amelyeken minden jel szerint Leonardo tervezte pergolák maradtak fenn. Szerencsére le is fotózta őket, ugyanis ezek később egy bombázásban megsemmisültek. A birtok jelenlegi tulajdonosai újra beültették a földet, mégpedig az eredeti rendszer szerint. DNS mintákat vettek a földben található gyökerekből, és arra jutottak, hogy a reneszánsz Lombardiában nagy népszerűségnek örvendő malvasia nevű fehér szőlő termett egykor a vidéken.
Jelenleg a szőlő már terem, és a ház nyitva áll a látogatók számára, azonban arra még kell néhány évet várni, hogy bor is készüljön.
