Kimeríti a bűntett fogalmát, ha valaki csokit eszik? Nem arra gondolunk, ha este 6 után és 80 kiló felett valaki úgymond bűnözik. Mi lehet hát büntetendő a csokievésben?
Hollandiában 15 évvel ezelőtt egy újságíró és filmproducer, Teun van de Keuken feladta magát a rendőrségen, azt kérve, hogy tartóztassák le – miután megevett egy tábla csokit. Mivel abban a folyamatban, amelynek a végén a kezében tarthatta azt a bizonyos csokit, gyermekrabszolgák is részt vettek – és ezt van de Keuken rendkívül aggályosnak találta.
Nyugat-Afrikában 1,3 millió gyerek dolgozik a kakaóbab-ültetvényeken. Ügyvédet fogadott – nem azért, hogy kihozza, hanem hogy bejuttassa ügyfelét a börtönbe, és arra kérte a bírót, hogy ítélje el gyermekrabszolgaság támogatása miatt. Hogy még cifrább legyen a történet: Nyugat-Afrikába utazott, ahonnan
magával hozott egy egykori gyermekrabszolgát
azzal a szándékkal, hogy felkérje: tanúskodjon ellene.
A holland bíró azonban nem találta bűnösnek, ami roppant módon kiábrándította. Szerette volna érzékletesen demonstrálni, mennyire elítéli a folyamatot.
Mivel a bíróság komolytalannak ítélte az ügyét, inkább alapított egy vállalatot,
és csokikészítéssel kezdett foglalkozni maga is.
Cége, a Tony's Chocolonely, határozott szándékkal fellép a nyugat-afrikai gyermekdolgoztatás ellen – ahonnan az egész világon termesztett kakaóbabok mintegy hetven százaléka származik. A márka a hollandok kedvencévé vált, piaci részesedése eléri mára a húsz százalékot. Bekerült a legnagyob szupermarketlánc, az Albert Hein polcaira, és vele dolgozik Barry Callebaut, a világ egyik legnagyobb csokoládémanufaktúrája. Megjelent az Egyesült Királyságban is, remélve, hogy a jó ügy ott is értő vásárlókra talál.
„Ez nem egy csokoládégyár. Jó ügyért dolgozunk, a csoki segítségével” – állítja a cég első embere. A londoni Sohóban a járókelőket rávették, hogy ingyencsoki fejében nézzenek meg egy rövidke filmet. Aki megállt, nem hallgatva az örök jótanácsra, hogy édességet nem fogadunk el idegenektől, egy kis videót láthatott a nyugat-afrikai gyermekrabszolgaságról, amely azt hangsúlyozta, hogy nem létezik ingyencsoki. Valaki ugyanis éppen azért a kóstolóért is nagy árat fizetett.
Feltett szándékuk mintát adni a hasonló vállalkozásoknak: lehet úgy is üzleti sikert elérni, hogy az erkölcsileg aggályos elemeket kiveszik a rendszerből. Akik egyetértenek az üzenettel, azoknak egyértelmű iránymutatást és konkrét tanácsokat is adnak, a cég pedig büszke arra, hogy a helyi termelőknek nyugat-afrikai viszonylatban prémium bérezést biztosítanak.
Öt egyszerű szabályt követ a működésük:
- Tudják, pontosan honnan és milyen munkakörülmények közül érkeznek az alapanyagaik.
- A szokásosnál jobban megfizetik a termelőiket.
- Segítik a termelőket abban, hogy modernizálják a termelési folyamatokat.
- Ösztönzik a termelékenységet.
- Hosszú távú megállapodásokat igyekeznek kötni, és támogatják a szövetkezeti formát – elősegítve a termelők együttműködését.
Elefántcsontparttól Ghánáig öt saját szövetkezete van a cégnek, amelyek teljesen „tiszták”, gyerekek nem vehetnek részt a folyamatokban. Bár a csokoládé mindenhol luxusterméknek minősül, a kakaóbab-termesztők többsége éhbérért dolgozik, amiből nem képes a családját eltartani. A gyerekeik sokszor azért nem járnak iskolába, mert cipőt sem tudnak venni nekik a szüleik. Dolgozni kényszerülnek. Amikor a kakaó világpiaci ára csökkenni kezd, a termelők lesznek az árverseny igazi vesztesei – miközben a viszonteladók nem szeretnének lemondani megszokott hasznukról. És minél nagyobb egy cég, annál inkább érdeke alacsonyan tartani a beszerzési árat.
A Tony's nyíltan beszél ezekről a problémákról, és úgy néz ki, hogy az emberek figyelnek rá. Soha nem volt még ekkora igény arra, hogy a vásárlók – főleg a fiatalok – tudatában legyenek, mire is költik el pontosan a pénzüket. Mert minden vásárlás egyben egy szavazat, állasfoglalás is.
Olvasson többet a témáról!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.