Hirdetés
Hirdetés

Csernus doktor Depresso-ja

2015. június 25.
„A saját otthonosságom mellett persze a rám jól jellemző cinizmust is igyekszem átadni a kávézóm látogatóinak. Vannak pl. a mosdófalon idézetek. Mondjuk Mark Twain: „A két legfontosabb nap az életedben, amikor megszületsz, és az, amikor rájövünk, mire születünk.” Ezt azért írtam ki, mert úgy gondolom, Magyarországon a legtöbb ember egy napos. Azt tudja, hogy megszületett, de azt nem tudja, hogy mire.” Csernus doktor a bor után a kávét is bevállalta.   
Hirdetés

Honnan jött az ötlet?
4-5 éves voltam, amikor édesapámnak én főztem a török kávéját. A kávéhoz fűződő kapcsolatom tehát 45 éves (nevet, s közben megjegyzi, hogy épp a napokban vitt haza egy kisebb adagot magának török kávét készíteni belőle). Aztán 18 évesen kezdtem kávét inni. Ha pedig innen számolom az időt, akkor 30 éve vagyunk kb. jóban vele. Mindig szerettem, amikor hazamentem és a szüleim leültek a török kávé mellé beszélgetni. Hiszen ennek ez a titka. Időt kell neki hagyni. Ülepedik, majd egészen más ízvilág jön ki belőle.
Egyenes út vezetett a kávézóhoz?
Tavaly nyáron felvittük a borteraszra a kávét, mert sokan keresték. Nagyon jó volt a hangulata, nagyon illett hozzánk. Elment azon a nyáron 100 kg úgy, hogy elég messze vagyunk mindentől. Valahogy így indult az egész.
Tetszik a névválasztás.
Egyszer egy pasival beszélgettem, aki azt mondta, Imre, ha lenne egy kávézód, én azt a nevet adnám, neki, No Depresso. De én ezt elfelejtettem. Amikor elkezdtem gondolkodni a kávézón, akkor ismét eszembe jutott ez a szó. Rájöttem, mennyire izgalmas szójáték is ez. Azért a „no”-t elegánsan lehagytam, maradt a Depresso.

fotó: Pajtók Péter

fotó: Pajtók Péter

Van tehát bor, belépett a kávé 2014-ben, a kávézó pedig nemrég nyitott meg. Mi történt a nyitás óta?
Azt látom, tetszik, amit csinálunk. Ez jó jel, mert a kezdetektől törekedtünk arra, hogy hassunk az emberekre. Fehér és a téglavörös egyik árnyalata játszik színben mindenhol. Ez szerintem üt, hiszen leginkább este otthonosságot sugároz. A következő fontos lépés, hogy tanítsunk. A harmadik a kávé magas minősége. A negyedik pedig, hogy nem tartunk sok terméket. Softos üdítőink nincsenek, a helyi kistermelők szörpjeit, kézműves söröket szerzünk be. Minden a környékről való, kivétel a sör, ami Békésszentandrásról érkezik. Mindezeknek az egyvelege eredményezi azt, hogy vendégeink eddig azt mondták, hogy trendi hely leszünk, ahogy azt is, hogy Eger legjobb kávézója vagyunk.
Mennyire köszönhető ez a siker neked?
A személyem elég kevés. Pajtok Péterrel, a társammal igyekszünk minden mennyiségben és minőségben kedvességet átadni a vendégeknek. A hozzánk betérőnek semmi más dolga sincs, mint, hogy örüljön az életnek. Senkit nem érdekel, ha három órát ül ott. Törekszünk továbbra is az őszinte vendéglátásra.
Mit lehet nálatok csinálni három órán keresztül?
Minden asztalon könyv van. Vagy az enyémek, vagy pedig általam fontosnak tartott művek. Vannak persze napilapok is, de a könyvek jobbnak tűnnek, sűrűbben forgatják őket. Ha valamit hittel csinálsz, ki fog sugározni a helyre és az emberekre.

fotó: Pajtók Péter

fotó: Pajtók Péter

Kedvenc könyved?
Mindig más. Persze az egyik favorit Az öreg halász és a tenger. De bármi meg tud nyerni magának. Lehet gasztronómia, utazás. Szokatlan módját választottuk a reklámozásnak is. Nem volt megnyitó parti, hanem egy keddi napon megfordítottuk a táblát. Arra alapoztunk, hogyha az emberek ott jól érzik magukat, az sokkal hatásosabb tud lenni, mint bármilyen reklám. Bejött.
Kávék, sörök, könyvek. Jó, jó, de egyszer sem biztos, hogy vendégeket ez kielégíti.
A kisugárzás nagyon lényeges. Fontos, hogy ki a társam, fontos, hogy kikkel dolgozom együtt. A partnerem a Macokból jött, nem sokkal több, mint 30, és profi vendéglátós, aki megjárta külföldet. Már az elején egymásra találtunk, hiszen szinte közösen mondtuk ki, hogy nem szabad görcsösen pénzorientáltnak lenni, mert az kihatással van a vendégre. Elronthatja egy nyíló hely renoméját. Mindig az adott napra koncentrálunk. Ezt a személyzetnek is igyekszünk átadni. Fontos a belső harmónia. Ez fogja ugyanis megteremteni azt, hogy a hely működik-e vagy sem.
Te interjúztattál?
Én, de nem tudták, hogy hozzám jönnek. Akkor találkoztak velem először és tudatosult bennük, hogy velem fognak dolgozni. Persze, volt, akiben hirtelen görcs alakult ki. A borteraszomon dolgozókból a társam, a barista, Fülöp Gergő, aki eredetileg szakács, de nagy kávéfanatikus a maga 26 évével, és egy beugró lány jött át ide. Tehát 60 százalékot áthoztam, velük nem volt ilyen gond. A maradék 40%-ra kellett csak koncentrálni. Összesen kb. 40-en jelentkeztek, pozíciószám nem volt megszabva. Azt a csavart tettük bele, hogy nem a vendéglátói múltra mentünk rá, hanem az emberi oldalra. A nyitottságot és a kedvességet kerestük, nem pedig a profizmust. A profik már valamilyen szokások rabjai, nehezen változtatnak ezeken. Mi szerettük volna megtanítani őket. Négyet találtunk alkalmasnak, akiből egy kihullott, mert nekem mégsem vált be. Majd a munkára már csak ketten jöttek el, s végül egy ember maradt. De nem bántam, mert feltétlen fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzunk együtt, akik otthonosságot árasztanak. Nincs ez meg mindenkiben.
Foggal-körömmel ragaszkodsz az otthonossághoz.
Igen, hiszen az én életem is benne van ebben az átadási igényben. Fontos nagyon a melegség, az, hogy az emberek jól, biztonságban érezzék magukat. Ez nagyon összetett érzés. És ahogy mondtam, a színek. A falon található barna elég furán született meg. Már az egész kávézó le volt festve, amikor jöttek a bútorok, s abban találtam olyan vörös árnyalatot, amit muszáj volt a falon is látnom. Persze, mindenki megőrült, hogy ne kelljen elölről kezdeni a festést, de kénytelenek voltunk. Később mindenki rájött, hogy nekem volt igazam. A saját otthonosságom mellett persze a rám jól jellemző cinizmust is igyekszem átadni a kávézóm látogatóinak. Vannak pl. a mosdófalon idézetek. Mondjuk Mark Twain: „A két legfontosabb nap az életedben, amikor megszületsz, és az, amikor rájövünk, mire születünk.” Ezt azért írtam ki, mert úgy gondolom, Magyarországon a legtöbb ember egynapos. Azt tudja, hogy megszületett, de azt nem tudja, hogy mire. Ha már a mosdóknál maradunk, nincs jelölve, hogy az a mosdó. Az egyik ajtóra rá van írva, A Férfi, a másikra pedig, A Nő. A férfi mosdóban a falra felírtuk a randevú illemtanát. A wc kagyló fölött pedig egy Monroe kép van, ahol éppen fotóz. A női mosdón fontos dolgokat írtunk ki. Például olyanok, hogy egy nő, hogyan szerezheti meg a méltóságát ahhoz, hogy Nő legyen.

fotó: Pajtók Péter

fotó: Pajtók Péter

Mekkora a kávézó, ha már az otthonosságnál tartunk?
Bent 12 hely van, valamint egy kis galéria rész. Nyárra megnyitott a terasz is, ami szintén az otthonosság képe. A nyitott helyen fapadok vannak, a kerítésen rózsák futnak és az egész terasz leánderek között helyezkedik el. Hátul pedig volt egy üres rész, ahova egy kávéházi jelenetet festünk fel, szinte több mint embernagyságban. Ez a kép a 30-as évek hangulatát hozza vissza. Mi hiányozhat még az otthonossághoz?
Zene?
Persze, az is van. Ami nagyon fontos ehhez az összképhez, hogy a kávézó nem a belvárosban van. Az Érseki Kerttől nem messze nyitottunk, ahol tömbházakkal vagyunk körülvéve. Úgy gondoltuk, a hétköznapi ember is megérdemli azt, hogy megtudja, mit jelent az igazi kávé. A belvárosban van elég hely, ami kiszolgálja az érkező „fontos embereket”.
A „fontos emberek” az ismertségednek köszönhetően járnak azért hozzád is?
Nem ismerem őket igazán. Van néhány ember, akit tudok kicsoda, ők eljöttek és beszélgettem velük, de nekem a hétköznap embere a fontos ember.
Gondolom, nem sikerül mindenkivel szót váltani. Hogy adod át a stílusod, a gondolataid a kávéidban?
Ez elég összetett. Meg kellett találnom azt az embert, aki pontosan érti, hogy mit akarok, látja a lelki szemei előtt. Ő Nezvál Máté lett. Egy éve a Cirkuszban ismerkedtem meg vele és megkérdeztem tőle, neki mit mond az a név, hogy Depresso.  Elkezdett röhögni. Tudtam, hogy meg van, akit keresek. Azonnal megkérdeztem, készítene-e nekem egy kávét a kávézómba. Fontos a bizalom, mert az ösztöneidre hallgatva a csúcsra tudsz eljutni. Nem tudatosan, hanem ösztönösen. Ő állította össze a kávéimat, nekem csak az ízlelésben van részem, ami leginkább az első kettő kiválasztásánál volt fontos. Azóta rábízok mindent. Nálam a legfontosabb a munkakapcsolatban is a bizalom. Elkészítette a White és Black kávékat, s páran lekóstoltuk. De a Big Blue kávé az egyik legfontosabb, ahogy a története is. Én egy tengerimádó pasi vagyok, akinek meghatározó volt Luc Besson A nagy kékség című filmje. Mondtam Máténak, hogy szeretném a hegyek közé vinni a tengert ebben a kávéban. Kis idő múlva felhívott, hogy megvan, minden benne van. Megdöbbentő lett. Ott van a delfin, a zsák, a föveny. Az íze pedig szenvedélyes, markáns, férfias, 100% arabica, honduras és brazil kávé blendje, ahol a kávészemek halvány pörkölésűek, kézzel mosottak, napon szárítottak, és több ezer méter magasról származnak. Nem tudom máshoz hasonlítani, csak a borban a 100%-os sangiovese-hez. Ezért persze megosztó is, ahogy az említett bor is az. Mellbevágóan intenzív. 100 közül is felismerhető. Nekem mindig az a fontos a kávéban, hogy emléket hagyjon maga után. Nem szeretem a fellengzős szavakat sem hallgatni, sem pedig mondani, amikor kávéról van szó. Ha egy kávé emléket hagy maga után, ahogy egy bor is, akkor nekem az már kiváló. Így kerültem a 42-es baráti társaságba is, ami a Máté csapata.

fotó: Mónus Anikó/hydelight

fotó: Mónus Anikó/hydelight

Mit lehet tudni a Black-ről és a White-ról?
A Black-ből eszpresszó készül, a Big Blue-t tudjuk tejes alapúra is használni. A Black egy igazi „őrült”. (nevet) Komolyan benne van a tenger, a végén pedig citrusossággal zár. Nem volt még ember, akit ne vett volna le a lábáról. A White magas savszerkezettel bír, salvador és ruandai blend. Pont a savassága miatt tehéntejjel olyan, mintha kockacukor lenne benne.
Inkább újhullámos kávéid vannak.
A Big Blue egy kicsit old school-os, megmarad benne a nagy test és a kávé intenzitása, ami jó eszpresszónak. De a Black-ből és a White-ból is készül eszpresszó, de mindenképp jobb tejes alapúnak.
Várható folytatás?
Nem tudom. Az első három ösztönből jött. Amíg nem jön egy újabb érzés egy új kávé kóstolásakor, addig nem lesz következő. Mindenki, akivel szorosabban együtt dolgozom, ilyen megérzések alapján került az életembe.

A vonzás hatalma.

Egyértelműen hiszek benne. Így működik minden. Ez az imádat bevonzza a legjobb dolgokat magad köré. Mert ilyenkor hozzád hasonló emberekkel találkozol. Én magamhoz hasonló, teremtő embereket vonzottam be, akik szintén szeretnek megújulni, mint én. Persze, van egy másik oldalam is, egy provokatív, de ma már egyre kevésbé. Ha elmegyek egy társaságba, még mindig légüres tér van hirtelen körülöttem. Persze, ezt én megértem. De mind a borozómban, mind pedig a kávézómban másképp viszonyulnak az emberek hozzám is. Érzik az otthonosságot, amit árasztani akarok.
Mit lehet tudni a kávégépről?
Megkérdeztem Csutit, milyen kávégépet használjak, a Marzoccot mondta. Máté pedig épp a Marzoccohoz kalibrálja a kávét. Találtam egy Strada gépet…
Tervezed, hogy forgalomba hozod a kávéid?
Ha igen, csak a Depresso-ban. Meg akarom őrizni az egyediségüket és a hovatartozásukat.
 Hova tovább?
Természetesen az új trendek irányába. Gondolkodunk filteres kávékon, hiszen az általad újhullámos kávéknak nevezett kávékhoz nagyon jó technológia. A Big Blue-val kísérletezgetünk ezen a téren. Az adott hangulatomhoz függően mindenféle kávé jöhet, amiből nem a jót, hanem a pozitívumot szeretném majd a későbbiekben is kihozni. Nem szeretnék prekoncepciókkal dolgozni, mert akkor kizárok sok érdekes dolgot. Kíváncsi vagyok, ezért néha 88 fokon, néha 90 fokon tesztelgetjük a kávét. Mindegyik ízlik.
 Egyébként mennyi értesz a kávékhoz?
Kóstolgatom őket. Orvosként sokat járok külföldre előadást tartani és ilyenkor mindig tudatosan útnak indulok tesztelgetni. Ebben a szervezőm nagyon profi, mert mindig így tervez. Londonban történt például, hogy belefutottunk egy Marzoccos helybe, ahol megkóstoltuk a kávékat, s megállapítottuk, a mienk ennél azért jobb (nevet). Ez mindig jó érzés. De hiába imádom a kávét, életem végéig megmaradok óhatatlanul orvosnak….az emberek szemében is. Sokszor megtalálnak a mai napig a problémáikkal, akár a kávézóban is. Ha az ember borozik, ez majdnem rendben is van, hiszen az ember az alkohol hatására közvetlenebb. Elmondják az óhajaikat, melyek nem feltétlen tükrözik a realitást (ezért nem jó piásan ismerkedniJ, teszi hozzá nevetve). A kávéval viszont a koncentráció fokozódik. Ha az adott pillanatban orvosként vagyok jelen, nagyon fontos pillanatot tudok megélni, mert mélyebben látom az embert.
 

fotó: Pajtók Péter

fotó: Pajtók Péter

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram