A Pistachio Verde di Bronte D.O.P. nem egy "szimpla" szicíliai pisztácia. Ez az eredetvédett termék nem hiába tett szert világhírnévre, és kap helyet gourmet éttermek, cukrászdák és fagylaltozók kínálatában: mindössze minden második évben szüretelik le a fák gyümölcsét a brontei parasztok, akik az évszázadok folyamán kitapasztalták, hogy így érik el azt a prémium kategóriát, aminek köszönhetően ez a világ talán legízesebb és leginkább élénkzöld színű pisztáciája.
Szicília alapjában véve pisztáciatermelő sziget. Minden adottsága meg is van hozzá, hiszen jó a talaja és elegendő a napsütéses órák száma. Akárki, aki odaodautazik – kiváló úticél! –, megtapaszpasztalhatja brontei pisztácia, vagy más néven a „zöld arany” termőterületét.
Ahogy az Etnától keletre, a hatalmas vulkanikus kövek között megbújnak ezek az alacsony növésű, a gyantától ragacsossá vált különleges fák – a szicíliai dialektusban csak scornabeccónak vagy spaccasassinak becézik ezeket a növényeket –, szinte nehéz elhinni, hogy már 200-300 éve itt élnek, élve is maradnak, és mindig van, aki időben leszedi a terméseket.
Pedig minden második év augusztusában és szeptemberében emberek vidám kis hada akasztja a nyakába a pisztáciagyűjtő kis zsákját, és nagy bátorsággal halad előre a nagy, vulkanikus kövek között azért, hogy egyesével leszedje ezeket a hosszúkás, élénkzöld színű magokat. Aztán a pisztáciaszedők elviszik a házaik udvarára, és ott három-négy nap alatt a borzasztó meleg szicíliai napsugarak elintézik a szárítási folyamatokat.
Ha meg akarjuk különböztetni a brontei pisztáciát a többi szicíliai testvérétől, ebben az egyik legalapvetőbb tényező a szín. A klorofiltartalomnak köszönhetően soha nem lehet sárga, sárgás vagy sárgába hajló színű, csakis élénk vagy mélyzöld színű. A következő ilyen tényező pedig az íze. A brontei pisztácia mindig édes. Ezért nem is készítenek belőle sós változatot, mert elveszítené az egyediségét.
De ha már a felhasználásnál tartunk, érdemes megemlíteni Szicília világhírű desszertjét, a cannolit, ami természetesen csakis ebből a pisztáciából készült krémmel lehet töltve. De ne feledkezzünk meg a közkedvelt pisztácia fagyiról sem, a konyhában pedig a pisztácia pestóról, vagy a felvágottakban található kis, zöld pisztácia darabokról.
Egészen 2009-ig egyáltalán nem volt szabályozva a brontei pisztáciának sem a szedése, sem pedig az azt követő eljárások, de az egyedülálló élettani hatásainak is köszönhetően az Európai Unió OEM-minősítés alá vette, így ma már a termesztés, a betakarítás és az értékesítés is szabályozva van. Talán ezért lehet az is, hogy kb. 10 évvel ezelőttig az ára a búzáéval volt egy szinten, mára pedig látványosan túlszárnyalta azt.
Az eredeti brontei pisztácia csomagjára az alábbi felirat kerül: Pistachio Verde di Bronte D.O.P. Persze, ahogy minden mást is, ezt a terméket is azonnal hamisítani próbálták – és próbálják a mai napig. Ha a csomagolásra az van írva, Pistachio Siciliano vagy csak annyi, hogy Bronte, nagy valószínűséggel egy másik szicíliai pisztáciával van dolgunk, nem bronteivel. Tény, hogy ez az ínyencség nem olcsó. Ha 25 ezer forint kínálják kilóját, máris gyanakodhatunk, hogy nem igazi. És természetesen, ha már DOP minősítésű termékről beszélünk, Szicíliában nem múlhat el év a Sagra del Pistacchio nélkül, vagyis a pisztáciát éltető ünnepségről, fesztiválról, mert mi, olaszok mindent megünneplünk, ami igazán közel áll a szívünkhöz… vagy a gyomrunkhoz.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek:
„Olaszul l’enni jó!”
Legyetek jók!
Gianni
Olvassa el korábbi cikkünket is a témában!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.