Hirdetés
Hirdetés

Csak egy felvetés: hogyan mondjuk magyarul, hogy hygge, lagom, ikigai és wabi-sabi?

2019. március 19.
Az elmúlt években sorra ismertették meg velünk életmódkönyvek, blogok a címben foglalta szavakat. A japán és skandináv módra élvezett életre persze legyinthetünk is, vagy megállhatunk egy pillanatra, és feltehetjük a kérdést, hogy na és mi, magyarok milyen életérzést is vallunk magunkénak?
Hirdetés

A világ kevésbé letisztult ízlésű és életvitelű fele szinte csodálja a skandináv és a japán dizájnt, térrendezést, no és persze a gasztronómiát, beleértve az étkezések szertartását is. A dán hygge és a svéd fika mellett lehet ismerkedni az ikigai és a wabi-sabi fogalmakkal is. A sajtó persze kedveli az olyan felvetéseket, mint “az ikigai az új hygge?” Érdemes ugyanakkor a címkék mögé nézni. Vajon miért is érdemes felvennünk a szótárunkba ezeket a szavakat?

Mi is foglalkoztunk már ezekkel a témákkal a Hygge az asztalnál, avagy mit érdemes ellesni a boldog dánoktól? vagy a Svéd paradoxon: a hatékonyságot növelő lazítás, avagy a fika című írásainkban. Persze egy teljes életszemlélet átérzésére érdemes ezeknek szentelt könyveket elolvasnunk, hacsak nincs alkalmunk személyesen beavatást nyerni az adott helyeken.

Lássuk, hogy milyen fogalmak jelentek meg a köztudatban a különös észak-európai népeknek és a még különösebb japánoknak köszönhetően!

Mégsem olyan hűvös ez a Dánia

A dánok a meghitt, bensőséges pillanatok meglését emelték művészi szintre, amit kissé profán módon tárgyalnak a lakberendezési, szakács- és népszerű pszichológiai könyvek. Persze nehéz is megfogalmazni, de legfőképpen elcsípni ezeket az áhított perceket, hiszen éppen a tünékenység az egyik legfőbb jellemzőjük.

Az "éppen elég" művészete: lagom

A dán hygge svéd rokonszemlélete a visszafogott kiegyensúlyozottságot hirdető lagom, az arany középszer dicsérete. A “se nem túl sok, se nem túl kevés” egyik emblematikus megnyilvánulása Svédországban az elhíresült vacsorameghívási metódusuk. Jelesül az, hogy arrafelé kicsit sem számít sértőnek vendégség előtt felhívni a meghívottakat, és rákérdezni, hogy (például) hány szelet húst süssenek ki a vendéglátók. Praktikusak, szeretnek előre gondolkodni és számolni, nem szeretnek pazarolni, és nem akarnak túl sokat enni. Közismerten történelmi-gazdaságai okai vannak ennek a fajta gondolkodásnak: ott, ahol nem bőkezű a természet, az évezredek során jobban megtanultak beosztóak lenni a földi javakkal. Ki ne hallotta volna már magyar honfitársat panaszkodni egy-egy skandináv túra után, hogy kevesellték a felszolgált adagokat?

Magyar fejjel csak belegondolni is furcsa egy ilyen telefonbeszélgetésbe… Nálunk, ahol a vendéget hagyományosan éppenhogy traktálni illik az ételekkel, és a valamirevaló háziasszony annyifélét süt-főz, hogy a vendéglátásnak gyakran gyomorfájás és a jó öreg Bila-Git filmtabletta körbeadása a vége. Még egy kis – őszinte vagy megjátszott – sajnálkozás is kötelező az asztalnál, ha a több (sok) adag étel után a harmadik fajta süteményt már nem bírjuk legyűrni.

Ahogy Vomberg Frigyes fogalmazott egy nekünk adott interjúban (Tudod, hány fiatalt fertőztünk meg a minőségi gasztronómiával?):

"Másrészről ezen a téren még mindig ott tartunk, hogy ha egy tányér nincs annyira túlpakolva, hogy lecsorogjon róla az étel, az már kevésnek számít. Mintha attól rettegnének az emberek, hogy éhen halnak. Kell, hogy kialakuljon a kultúrája annak, hogy több fogást együnk, de kisebb adagokat."

De vissza Svédországba! A lagom szellemiségének egyik vetülete egyébként éppen a másik ember és tágabb értelemben az egész környezetünk megterhelésének kerülése. Például

nem hibáztatni a másikat és nem megsértődni, például ha nem kér süteményt.

Ha meghívnak valamire, akkor valamiképpen részt venni a dolog létrejöttében, például közös főzéssel vagy más hozzájárulással a fifti-fifti jegyében. Az élelmiszer és más javak pazarlásának szintén ellene mennek a lagom gyakorlói: az otthoni ételmaradékokból való főzés, és akár arra meghívni másokat szintén nem szégyenletes, sőt éppenhogy dicséretes.

És akkor most irány Japán. Az ikigai filozófiája a tevékeny életet helyezi középpontba, a wabi-sabi fogalma pedig a zen buddhizmusban gyökerezik.

De mielőtt elvesznénk az egzotikus szavak között, szögezzük le: nem attól lesz valami értékes, hogy idegen szavakkal címkézzük fel.

Miért érdemes mégis egy pillantást vetnünk ezekre az olykor kissé távolinak tűnő életstílusokra? Leginkább mert bőven találhatunk bennük értékeket. A hygge-ről és a lagomról is ugyanúgy elmondhatjuk, hogy a hétköznapi praktikumon túl természetesen sokkal többről szólnak ezek az életszemléletek, mint életvezetési tanácsok gyűjteményéről, és hangsúlyozottan nem dogmatikus rendszerek, kötelezően betartandó elemekkel. A bensőséges emberi kapcsolatokra fókuszáló hygge és a mértéklétességet szem előtt tartó lagom életérzés felfedezése a külső renden és letisztultságon túl belső rendhez, megnyugváshoz vezet.

Az ikigai és a wabi-sabi filozófiája szintén nem akarja megmondani nekünk, hogyan kellene élnünk: sokkal inkább a mindennapokban gyakran elsikkadó apró örömökre igyekeznek felhívni a figyelmet, amelyeknek sok más mellett az étel beszerzése, elkészítése és az étkezések is fontos elemei.

Öreg az, aki annak érzi magát: ikigai

A japán ikigai-kultúra Okinawa szigetéről ered, ahol a világon az egyik legmagasabb a száz évesnél idősebb emberek aránya. A jelenség egyik sokat hangsúlyozott oka a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozás, amelyről már sokat olvashattunk. Az itt élők felfedezték maguknak továbbá

a nyugdíjba vonulással véget nem érő, tevékeny életben rejlő örömöket.

A kifejezés mögött álló filozófia roppant egyszerűnek tűnik, mégis sokaknak egy élet is kevés ahhoz, hogy megvalósítsák: megtalálni azt a dolgot, amiért érdemes minden reggel felkelnünk. Az ikigai szellemében élni annyit jelent, hogy nap mint nap hasznosan elfoglaljuk magunkat, miközben a saját és a közösség érdekeit is szem előtt tartjuk. Talán mondanunk sem kell, hogy e tevékeny japán idős embereknek milyen nagy része találja meg a mindennapi elfoglaltságát a saját kertjében: legyen szó zöldség- és gyümölcstermesztésről vagy a legendás japán kertkultúra más ágainak ápolásáról.

Társak és tárgyak: wabi-sabi

Akár a dán hygge, úgy a japán wabi-sabi (magyaros helyesírással vabi-szabi) is nagy hangsúlyt fektet a társas összejövetelek nyújtotta örömökre. Ezen életszemlélet egyik kedves apró megnyilvánulása, hogy ha vacsoravendégeket hívnak, nem muszáj mindennek tökéletesnek lennie, amikorra a vendégek megérkeznek. Sőt, akár maguk a meghívottak is jobban érzik magukat, ha kapnak valami apró elfoglaltságot, amellyel kivehetik a részüket a készülődésből.

A zen buddhizmusban gyökerező kifejezés szabadfordításban annyit tesz: tökéletesség a tökéletlenségben. A wabi-sabi esztétikája arra hívja fel a figyelmet, hogy az élet teljessége a maga igazi valójában sokkal inkább megragadható például egy szabálytalan alakú, asszimmetrikus tárgyon keresztül, mint egy túlságosan is kitalált, szabályos dologban. A múlandó, éppen ezért tökéletlen szépség megnyilvánulásaival sokszor a legváratlanabb helyeken találkozhatunk. Kifejeződhet egy törött fülű bögrében, egy gyűrött asztalterítőben vagy bármilyen tárgyban, amin nyomott hagyott az idő múlása vagy élményeink kötődnek hozzá.

Hozzá kell tennünk azonban ezekhez a gondolatokhoz, hogy a tökéletlenségben rejlő szépség ezen felfedezéséhez azért egy picit japánnak kell lenni… A formális magatartás és szertartásosság azon szintjéről, amelyet az évezredek alatt ők kifejlesztettek, valóban egyfajta túllendülés lehet a szabálytalanság újrafelfedezése.

Ellenben, ha belegondolunk a saját életünkbe, itt, a Kárpát-medencében nyilvánvalóan nem éppen a túlszabályozottság és túlzásba vitt precizitás az, ami a boldogságunk akadályát jelenti. A “törött fülű bögre” izgalmas mivoltáról eszünkbe juthat a külföldiek rajongása a romkocsmáink iránt. Egy tüchtig német és még tüchtigebb svájci számára micsoda vagányság a kibelezett Trabant a Szimpla Kertben. Némi egészséges öniróniával megjegyezhetjük, hogy a wabi-sabi nálunk már jó ideje uralkodó életérzés.

És továbbra is áll a felvetésünk, hogy ha a dánoknak a hygge, a svédeknek a fika és a lagom, a japánoknak az ikigai és wabi-sabi, akkor vajon nekünk, magyaroknak mi lehet egy definiálható és követendő életérzés?

“Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.”
(Svéd közmondás)
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram