A colomba klasszikusan galamb alakban készül – innen a neve, hiszen a „colomba” olaszul galambot jelent. A sütemény tésztája gazdag és levegős, kiváló minőségű lisztből, tojásból, vajból, természetes kovásszal és cukorral készül. A legalább harminc órás kelesztés után formába öntik, majd sütés előtt a tetejét gyöngycukorral és egész mandulával szórják meg. Bár a hagyományos változat a legismertebb, az egyes olasz régiók saját ízvilágot is hozzáadnak: Piemontéban IGP védett mogyoróval, míg Emilia-Romagnában amaréna cseresznyével is készülhet.
A húsvéti ünnepi asztalról szinte soha nem hiányzik – nemcsak az ünnep napján, hanem előtte és utána is. Sokan reggelire, délutáni nassolnivalóként vagy vacsora utáni desszertként is szívesen fogyasztják, amint megjelenik a boltokban.
A colomba eredetével kapcsolatban többféle legenda kering. Az egyik szerint a sütemény története a 6. századig nyúlik vissza, amikor Szent Kolumbán ír szerzetes látomásban egy égből leszálló galambot látott, és ez ihlette arra, hogy húsvétra galamb alakú süteményt süssön. Egy másik változat a lombardok 1176-os győzelmét említi Frigyes császár felett, amikor a csatatéren két galamb jelent meg égi jelként. Egy harmadik, talán legismertebb legenda szerint 572-ben a páviaiak galamb alakú kaláccsal próbálták kiengesztelni Alboin longobárd királyt, aki épp ostromolta városukat. A barbár király annyira megkedvelte az édességet, hogy megkegyelmezett a városnak és szabadon engedte lakóit.
Bár ezek a történetek szép hagyományokat őriznek, a colomba mai formája valójában a 20. században született. Az 1930-as években a milánói Motta cukrászcég – amely már akkor híres volt a karácsonyi panettonéról – felismerte a lehetőséget egy húsvéti édesség bevezetésére. A vállalat reklámszakembere, Dino Villani, kitalálta, hogy a panettone-gyártásra használt gépeket hasznosítsák újra, és szinte ugyanazzal a recepttel, de galamb formában készítsenek egy szezonális süteményt. Az ötlet bevált: a colomba gyorsan népszerűvé vált, és az észak-olasz finomságból egész Olaszország húsvéti szimbóluma lett.
A receptet a 1940-es években továbbfejlesztette Angelo Vergani, aki megalapította a máig híres Vergani céget Milánóban – amely azóta is az egyik legismertebb colomba-készítő manufaktúra. Az ő munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a colomba ne csak egy édesség legyen, hanem a béke, a megújulás és az ünnep szimbóluma.
Giorgio Cavicchiolo, az Alelí séfje mesélt az olaszországi gyerekkoráról, a húsvéthoz kapcsolódó családi hagyományokról és a colombáról
„Nálunk anno a húsvét is olyan nagy ünnep volt, mint a Karácsony. A család sokfelé szétszóródott a világban, ilyenkor volt arra alkalom, hogy találkozzunk. Volt, hogy harmincan voltunk a házban, gyerekek, nagynénik, nagybácsik, mindenféle rokon. Nagyon sok régi emlékem van ezekről az ünnepekről, és nagyon érzelmes leszek, amikor rájuk gondolok.
Mivel Olaszországban a mai napig domináns a katolikus vallás, sok szokást tart az idősebb generáció. Ilyen például a Nagypéntek, illetve az egész böjti időszak is. A legtöbben ezen a napon halas ételeket esznek, de a mi családunkban sok-sok éven át minden egyes péntek a halról szólt. Csütörtökön volt a városban egy piac, anyukám pedig ment, hogy megvegye a legfrissebb fogást. Így már aznap este és másnap is halat ettünk.
A húsvét vasárnap és hétfő mindig arról szólt, hogy összegyűlik a család. Sok tradicionális ételt ettünk, gnocchit és más tésztaféléket, húslevest, húsokat. Hagyományos étel volt a bollito misto, ami egy többféle húsból készült főtt fogás, amit különféle szószokkal, például salsa verde-vel vagy mostarda-val (kandírozott mustáros gyümölcs) tálalnak. Nem leves, hanem inkább főétel – a húsokat egy aromás zöldséges alaplében főzik, aztán szeletelik és tálalják. Az utóbbi ételt gyerekként kevésbé szerettem, de szerencsére bőven volt választási lehetőség. Általában a nagynéném főzött, nagyon kedveltem a tésztaféléket, ez a mai napig így van.
Édesapámnak tehenei voltak, és gyakran bartellezett a tejjel – így kaptuk a kenyeret csere alapon a pékségtől, húsvétkor pedig a colombát. A legtradicionálisabb a cukormázzal bevont, mandulás, cukor darabos verzió volt. A colombát és panettonét nagyon ritkán csinálta bárki otthon, mindig pékségekben vásárolják a helyiek is. A colomba tésztája nagyon hasonlít a panettonéra, lényegében megegyezik – ugyanúgy lógatják is a sütés után, hogy elnyerje a végleges formáját, és talán a máz a legnagyobb különbség.
Nekem gyerekként a kandírozott citromos és narancsos volt a kedvencem, cukormázzal és mandulával a tetején. Ma már sokféleképpen készítenek colombát, kovásszal és élesztővel is, de a kovásszal készített verzió sokkal tartósabb, könnyebb, ízesebb és nem szárad ki napok után sem.
Egy másik tradicionális édesség egy nagyon jellegzetes venetói sütemény, a pinza, ami kukoricalisztből készül, mazsolával, almával, fügével. Amikor a pék megsütötte a kenyeret és még meleg volt a kemence, mindig betettek egy nagy adag pinzát.”
Hogyan érdemes fogyasztani?
„A panettonét és a colombát is gyakran kínálják zabaglione-val vagy valamilyen krémmel, de tradicionálisan magában fogyasztják, egy-két pohár édes, vagy félédes gyöngyöző bor, vagyis vino spumante kíséretében. Ez egy nagyon régi szokás, és a családom is a mai napig így fogyasztja az édességet.”
Források: wantedinrome.com | issimoissimo.com
Fotók: 123RF
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.