A részben a 16. századig visszanyúló, négy egymáshoz kapcsolódó épületből álló Chesa Marchetta négyéves felújításon esett át. A párizsi Laplace építésziroda célja nem egy látványos átalakítás, hanem az épület karakterének megőrzése volt. A vastag kőfalakon megmaradtak az idő nyomai, a régi faelemek őrzik korábbi használatuk jeleit, a padlók pedig a hosszú évek ismerős ropogásával kísérik a vendéget. Az eredmény egy olyan tér, amely inkább lassan alakult, mintsem frissen megtervezettnek hat.
Az étterem ezt a szemléletet viszi tovább. A durva kő- és vakolatfalak, a masszív fagerendák és a széles pallópadló mellett kézzel faragott svájci székek, gyertyafényes kandeláberek és szárított gyógynövények erősítik az alpesi karaktert. A mennyezetről bőrszíjakkal függesztett kolompokból készült installáció pedig az egyik leglátványosabb eleme a térnek. Az Artfarm koncepciójához illeszkedve a művészet sem különálló dekorációként jelenik meg: Giacometti, Philip Guston, Louise Bourgeois és Nicolas Party munkái természetesen kapcsolódnak a ház atmoszférájához.
A Chesa Marchetta gasztronómiájának középpontjában azonban továbbra is az Engadin-völgy és annak alapanyagai állnak. Davide Degiovanni séf a Godly család eredeti, alapanyag-központú szemléletét viszi tovább, szoros kapcsolatban a helyi termelőkkel. A szezonális alapanyagokra épülő konyha az alpesi hagyományokból indul ki, ezeket azonban kortárs módon értelmezi újra.
A cél nem az, hogy a hagyományt modern technikákkal látványosan átírják, hanem hogy az alapanyagok és a régió karaktere kerüljön előtérbe. A helyi beszállítókkal kialakított szoros kapcsolat ezért nem csupán a menü szempontjából fontos: ugyanazt a szemléletet folytatja, amely a Chesa Marchetta egészét meghatározza – a hely adottságaira épít, ahelyett, hogy kívülről próbálna ráerőltetni egy kész koncepciót.
Fotók: Dave Watts
Forrás: yatzer.com