Mi az: színes, édes, hideg és vietnámi? Egyfajta parfé, fagylalt, desszert, ami a legtöbb autentikus pho étteremben megtalálható a hűtőpultban. Feltűnő színek és réteges felépítés jellemzik. Hogy az USA-ban és Nyugat-Európában tomboló szivárvány- és unikornis trendőrület miatt lett-e ennyire népszerű vagy azért, mert valóban izgalmas és különleges, azt ki-ki döntse el maga. (Mi szívesen látnánk itthon minél több helyen, minél több variációban.)
Persze nem is igazán desszert, és a frissítő ital kifejezés sem írja le pontosan, miről is van szó. Van benne valami pudingszerű, de nem igazi puding. Van leve, de nem leves. Lehet olyan is, mint egy zabkása, mégsem az. Némelyik olyan, mint egy fagylaltdesszert, mások pedig inkább levesre emlékeztetnek.
Az eredeti Che-ben mindig van valamilyen babféle, lótuszmag, vízi gesztenye, ragacsos rizs, tápióka gyöngy és agar-agar zselé. Szinte mindig kókusztejjel készül, és longan gyümölccsel, banánnal vagy más gyümölcsökkel díszítik. Fogyaszthatjuk melegen és hidegen is, de Dél-Vietnámban, ahol igazán népszerű, leginkább jeges street food desszertnek számít, amit szívószállal és kanállal lehet fogyasztani.
Az eredete kissé homályos. Mivel nemcsak Vietnámban, hanem például Thaiföldön és Kínában is ismernek ehhez hasonló desszerteket, és létezik egy kantoni édesség, a tong sui, ami hasonló a che-hez, ezt tekintik az „ősének”. Sokféle alapanyagból készül, többek közt ragacsos rizzsel, babpürével, édesburgonyával, felvert tojással vagy lótusz maggal töltenek. Dél-kelet Ázsiában szinte mindenütt megtaláljuk ennek a jeges-leveses-színes édességnek valamilyen formáját, de egy biztos: a vietnami che ba mau a háromszínű desszert.
A tetejére néha longan gyümölcs, néha mogyoró kerül.
A jégréteg: tört jég, minden egyes réteg közé, bár szokás csak az aljára vagy a csak a tetejére is tenni. Az is előfordul, hogy nem készítenek jégkását, hanem nagyobb darabokban teszik hozzá, és olykor ki is lehet belőle hagyni a jeget, elég csak jól behűteni.
A zöld réteg: agar-agar zselé pandan (csavarpálma-levél) kivonattal készül (ennek köszönheti élénkzöld színét), ami egy kis diós, zöldes ízt is ad neki. Készülhet kockára vágott vízi gesztenyével, amit szintén pandan kivonattal színeznek, esetleg tápióka gyönggyel kiegészülve.
A sárga réteg: a mungóbabot egy órára vízbe áztatják, lecsöpögtetik, majd cukorral (nagyon sok cukorral) addig főzik, amíg az összes nedvességet magába nem szívja. Pürésíthető, masszaszerű anyag lesz belőle, amit időnként még egy kis cukorral édesítenek.
A piros réteg: az alapja adzuki bab, amit a mungóbabhoz hasonlóan főznek meg, hasonlóan nagy mennyiségű cukor kíséretében, csak éppen sokkal hosszabb ideig. Nagyobb, magasabb rosttartalmú babról van szó, amit, ha megpuhult, nem pépesítenek, hanem egészben hagynak.
A kókusztej: vagy önmagában vagy cukrozva, egy kis tápióka keményítővel felturbózva szószt készítenek belőle, és vagy rétegekben teszik a desszerthez, vagy csak a tetejére kerül belőle.
Természetesen számtalan variácója létezik a Che-nek, de a fő jellegzetességei a felsorolt rétegek és alapanyagok. Jó hír, hogy kilépve a poharas, street foodos vonalból, már éttermi tálalásban is megjelent.
