Château rovatunkban sorra vettük hat kontinens legszebb szálláshelyeit. Az afrikai őserdő luxuskabinjai, az új-zélandi hegyek alján lapuló virágoskert, a New York szívében magasodó felhőkarcoló és a tokiói letisztultság és az angol patina után eljött az idő, hogy bemutassunk egy valódi château-t, egy igazi francia kastélyt, mely évszázadokon átívelő történetével rovatunk tökéletes témája.
A Napkirály és de La Grange báró
A Château de Courcelles, mely a Franciaország egyik északi tartományában áll, immár háromszázharminc éve része a táj és az ország történelmének. Építkezése 1690-ben fejeződött be, a megrendelő Jacques de La Grange báró, aki nem kisebb személyiség volt, mint XIV. Lajos, azaz a Napkirály kamarása.
Előkelő cím mellé előkelő birtok és kastély is dukál, így épült fel a Château de Courcelles szemkápráztató épülete a legszebb francia barokk stílusban. A fényűző épület vadászatoknak, báloknak, királyi banketteknek és fogadásoknak adott otthont, a kertnek pedig külön híre volt, mint Franciaország legszebb parkja vonzotta a látogatókat.
A látogatók listája pedig legalább annyira érdekes, mint maga az épület. Gyakran fordult meg itt Voltaire, és Diderot, akik filozófiai vitákat és értekezéseket folytattak a kastély nagytermében. Jean-Jacques Rousseau is gyakran megfordult a kastélyban, de őt inkább a kert magánya és az itt tett hosszú séták vonzották. Megfordult itt Racine, Dumas és La Fontaine is.
Eltüzelt parketta
A felvilágosodás éveit és a francia forradalmat a kastély épségben átvészelte, de az első világháború során komoly kárt szenvedett. A kastélyt német csapatok szállták meg és használták bázisnak éveken keresztül. Míg a Versailles-terem, mely a tiszti operációs központ szerepét töltötte be, sértetlenül megúszta, a kastély zeneterméről ez nem mondható el.
A német csapatok felszaggatták és eltüzelték a terem parkettáját, a bútorok, könyvek nagy része ugyanerre a sorsra jutott. A közelben zajló Chemin des Dames-i csata frontvonala azonban elkerülte a kastélyt, így az nem szenvedett további károsodást.
A második aranykor kezdetei...
A kastély második fénykora a második világháború után következett, amikor is egy bizonyos Mr. Bonjean, a kor neves műgyűjtője megvásárolta és felújította az épületet. A restauráció során sikerült helyrehozni minden kárt, amit az első világháborúban érkező, majd a másodikban visszatérő német csapatok okoztak, és a birtok nemsokára nagyszabású művészeti rendezvényeknek, kiállításoknak, és fényűző összejöveteleknek adott otthont.
A birtokon gyakran megfordult Christian Dior, a műgyűjtő jó barátja, a központi lépcsőház újratervezéséről pedig Jean Cocteau gondoskodott.
A tulajdonos végül eladta a kastélyt, és a birtokot is, ezzel pedig új korszak köszöntött be a Château de Courcelles életében. A kastély először a kaliforniai Napa-völgyben borászkodó Jarvis családhoz került, majd 1988-ban az Anthonioz család, a jelenlegi tulajdonos birtokává vált. Az ő kezük alatta a Château-ból luxusszálloda lett.
...és kiteljesedése
A húsz szobából és lakosztályból álló szálloda a francia fényűzés magasiskolája. A szobák barokk és rokokó stílusú tapétáit és bútorait kiegészítik a legmodernebb kor technikái. Így az eredmény múzeum helyett jelenbe átemelt, halhatatlan múlt lett, melynek minden vendég a része lehet. A lakosztályok híres egykori vendégek és lakók nevét viselik. A legfényesebb a Marie-Louise Lakosztály, mely Napóleon második feleségének nevét viseli, akivel a császár a kastélyban ismerkedett meg.
Champagne előszobája
Ha valaki megunná a huszonöt hektáros parkot, esetleg más típusú növényekben, mondjuk szőlőben kíván gyönyörködni, őt várja az alig néhány kilométeres autóútra fekvő Champagne borvidéke. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a szálloda is nagyon komolyan fel van szerelve a legfinomabb buborékosokkal, de ez el is várható egy ilyen kastélytól.
A borgyűjtemény nem csak pezsgőben erős. Franciaország és a világ legjobb borai (e két halmaz erősen metszi egymást) mind ott sorakoznak a kastély pincéjében, és arra várnak, hogy a szálloda éttermében, esetleg bárjában a vendég elé kerülhessenek.
Kastély a Vörös Útikönyvben
A szálloda éttermét egyébként a Michelin-kalauz is ajánlja. Lucas Vannier séf nagyon komoly csillagos tapasztalattal érkezett a kastélyba, kóstolómenüje és vacsorafogásai a francia konyhaművészet betonbiztos alapjain nyugodva, de huszonegyedik századi stílusban kiteljesedve készülnek.
Az immár harminc éve családi tulajdonban lévő kastély pedig lassan visszanyeri egykori csillogását, sőt talán túl is szárnyalja azt. Nemrégiben elkészült a télikert, a kastély kertje új üvegházzal gazdagodott és felavattak egy báltermet is.
A pincében lassan sokasodnak az évjáratok, százötven champagne-variáció és ugyanennyi fine wine kerül a pincekönyvbe. A kastélyt egykor megvásárló Bernard Anthonioz lánya, Morgane pedig átveszi édesapjától a hotel vezetését.
A változásokat némán figyelik a kastélypark négyszáz éves fái, melyek alatt egykor egy Rousseau nevű filozófus sétálgatott.
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2023-ban.