A karneválhoz éppúgy köze van Itáliának, mint a pizzához. A carnevale (karnevál) szelleme Mátyás nápolyi feleségével, Beatrix királynővel érkezett el Magyarországra és Beatrix cukrászai hozták el a farsang ételét, a zsírban sült fánkot is. Az arisztokrácia körében népszerű olasz carnevale elnevezés helyett Magyarországon végül egy bajor-osztrák jövevényszó, a farsang terjed el a Vízkereszttől a változó dátumú Húshagyó keddig tartó időszak elnevezésére. Ennek az időszaknak az egyik legizgalmasabb jellegzetessége az, hogy a keresztény liturgikus naptárban ilyenkor semmilyen jelentős vallási ünnep nincs, így aztán, szinte az összes karneváli szokásunk pogány gyökerű néphagyományokra épül. Ezt pogánykodást szeretjük benne ma is.
A karneválról nagyon sokat lehetne beszélni, mert nagyon sok érdekesség fűződik hozzá - kezdi Gianni -, de azt már az elején is elmondhatom, hogy a karnevál, vagy, ahogy Ti nevezitek, a farsang legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes felvonulás, az alakoskodás, ami Velencében és Olaszország sok más városában is minden évben ünnep. Ilyen Magyarországon is létezett már régen is, és ma is létezik, gondoljatok csak a busójárásra.
A Velencei Karnevál
A Velencei Karnevál a világ egyik leghíresebb karneválja. Hamvazószerda előtt általában két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt, húshagyó kedden ér véget. Idén például, a Velecei Karnevál február 11-én, szombaton kezdődött és február 28-án, kedden ér véget. A csúcspontja húshagyó csütörtöktől, húshagyó keddig tart, tehát a farsang végén, a böjt előtti utolsó napokban, amikor mindenki akart még egy igazán jót enni, inni, mulatni. Ez az a néhány nap, amit magyarul a „farsang farkának” is mondanak. A böjt előtti éjszakán a velenceiek összegyűltek a főtéren, levették álarcaikat és hangos kiabálással elbúcsúztak a téltől. Az álarcok különösen fontosak, ezért az álarcoknak évszázadok óta külün története és szabályozása volt.
Álarcok és tiltások
Az első, díszesen fetett karneváli maszkokat az arisztokraták viselték. Ezeknek a ma is kedvelt maszkoknak „bauta” a neve és ez az egyetlen olyan maszk, aminek a hordását majdnem egész évben engedélyezték Velencében, már csak azért is, mert ez csak egy fél-álarc, ami azért praktikus, mert ebben az álarcban enni és inni is lehet. Sokan ismerik azokat a hosszú, csőrszerű maszkokat is, amelyeket az 1600-as évek első felében kezdtek a pestisdoktorok viselni a velencei pestisjárvány idején. Ezek a doktorok teljesen beöltöztek, a fejükre húzták ezt a maszkot és a kezükben hosszú pálcát tartottak. Nagyon rémisztően néztek ki. Fontos és elővigyázatos szabályozás volt az is, hogy akin álarc volt, az nem viselhetett fegyvert. Ennek ellenére mindig voltak, akik kijátszották a törvényt. Az álarc elrejtette a garázdákat és a tiltott szerencsejátékokat játszókat is, amit a városi hatóság nem akart. Az álarcot azért tiltották a kaszinókban is, hogy lehessen tudni, hogy ki az adós. Ahogy a kaszinóba, úgy a templomba sem lehetett álarcban bemenni. Biztosan jó sok pajzánság történhetett a karnevál ideje alatt, mert külön szabályban tiltani kellett azt is, hogy a férfiak nőnek álcázzák magukat, és így lépjenek be az apácazárdába. A Velencei Köztársaság (Serenissima Repubblica di Venezia) idején, egészen az 1700-as évek végéig, a Velencei Karnevál idejére a legtöbb hétköznapi szabályt feloldották, és ami újakat hoztak, azt az új helyzet, az álarc, az álruha miatt tették. Sok hatása azonban nem lehetett a szigorúságnak, mert egészen a közelmúltig, minden évben meg kellett újítani a karneváli speciális szabályokat. A Velencei Karnevál nagyon régi hagyomány, már vagy ezer éve ünnepelik, azonban, abban a modern formájában, ahogy ma ismerjük csak az 1970-es években újították fel. Azóta évről évre egyre népszerűbb. Velence mellett sok helyen van hagyományos karnevál. Viareggio, Ivrea, Manfredonia, Putignano, Montescaglioso és Frosinone karneváljai is népszerűek.
Színház az egész világ
A karnevál egy hatalmas színház. Az utca a színpad, a város lakói pedig hol színészek, hol nézők, attól függően, hogy mit csinálnak, hol vannak. Ha az ablakokból nézték a színes kavargást, akkor inkább nézők voltak, de kis mértékben színészei is a „darabnak”. Ha az ablakból a nézők, a gyengéd lelkű, ifjú hölgyek és idősebbek tojással kezdték dobálni a felvonulókat, ami gyakran előfordult, akkor a nézőkből egy csapásra „akciószínészek” lettek. Az is előfordult, hogy az álarcosok csak úgy berontottak a házakba és ezért nem kellett büntetéstől tartaniuk. Mindenki nagyon élt a karnevál alatt és biztosan sok szerelem alakult ki ilyenkor.
Frittelle di Carnevale Veneziane (fritoe)
A velencei karneválok híres fánkja, a helyi dialektusban „fritoe venexiane” néven ismert finom fánk, ami készülhet élesztővel és sütőporral is, és leginkább abban tér el a magyar fánktól, hogy mazsola és/vagy fenyőmag is van benne. Lisztből, tojással, tejjel, cukorral, élesztővel, vagy sütőporral készül és tesznek bele valami alkoholt, rumot, vagy grappát, reszelnek bele citrom, vagy narancshéjat és hozzáadják a rumba, grappába áztatott mazsolát, vagy a fenyőmagot, majd a lágy tésztát kanállal forró olajba szaggatják. A kis és közepes méretű velencei fánkocskákat tálra halmozzák és porcukorral megszórják. Lehet zabaglione-val is enni. Ehhez hasonló a „castagnole” is. A velenceivel rokon fánkocskákat a karnevál idején mindenütt sütnek Olaszországban. Szicíliában ilyen a „sfincitelli”, s annak sok változata, például a ricottával készített „Sfinci di San Giuseppe”. Nagyon finomak, alig lehet abbahagyni, ezért érdemes őket elkészíteni. Jó sütést-főzést, kellemes karneválozást kívánok mindenkinek! Ne feldejétek: „Olaszul enni jó!”
Ciao!
Gianni
Fotók: itspattc/Instagram, anna17101981/Instagram, trixiecrafts/Instagram, erikacornali/Instagram, kissfromitaly/Instagram
