A kifejezés mögött mély tartalom húzódik: a specialty kávé ugyanis olyan kategóriát és minőséget jelent, mely a kávécserje talajától a kávéscsészénkig vezető utat teljesen felöleli.
Fotó: home-barista.com
Erna 1926-ban született, Norvégiában. Ötéves volt, mikor édesanyja az első világháború után kialakult válságban nem tudta tovább menedzselni a család életét, és lányaival elindult az Egyesült Államokba.
New York Cityben telepedtek le, mint megannyi bevándorló akkoriban. A skandináv nők híresek voltak munkabírásukról és már-már férfias keménységükről. A mama nehéz helyzetében is sikeresen taníttatta gyerekeit, bár élete az újvilágban sem volt könnyű.
Erna titkárnőként kezdett dolgozni egy kávécégnél, majd kereskedőként folytatta. A kávé világában nőnek azonban nem nagyon volt ekkor még helye. A cég rengeteg kávét és fűszert értékesített, és mivel hatalmas volt az Államokban az árverseny, igyekeztek minél olcsóbban tartani az árakat. Nem kell mondani, hogy ez a minőség rovására ment. A válogatott szemeket Európa, Japán és a Szovjetunió kapta meg. Igen, a Szovjetunió, ahol a kávé annyira kiváltságos, ritka kincs volt, hogy csak a legjobb minőség került végül a csáskába (csészébe, akit orosz műveltsége cserbenhagyott).
Erna nem hitt az árversenyben, főnöke viszont hitt Ernában,
így a kaliforniai partvidéken kezdett válogatott, jó minőségű kávét árulni – drágán. Jelentősen hozzájárult a kávéízlés alakításához, sikerrel segítette le a silány minőség jól kitaposott útjáról klienseit.
Egy napon a munkahelyén megjelent egy indonéz fiú egy zsák szumátrai kávéval. Erna javaslatára megpörkölték és megkóstolták (a kávét). Erna azonnal tudta, hogy különleges kincsre bukkant: ez volt a Mandheling, ami teljesen különbözik az Afrikából és Dél-Amerikából származó fajtáktól. Engedélyt kért a főnökétől, hogy vehessen belőle egy konténerrel. A kávé óriási siker lett, ám Erna nem ült a babérjain.
Folytonos kíváncsiság és tudásvágy hajtotta.
1973-ra ő lett az Egyesült Államok első női kóstolómestere a kávészakmában.
Mondani sem kell, a férfiak nem engedték könnyen maguk közé. Kikezdték, kritizálták, kirekesztették. „Nem baj” - mondta Erna. „Egy nap megvettem a vállalatot, és ezeket azonnal kirúgtam.” Nem nagyon hatotta meg, ha valaki az útjába állt: profizmussal fegyverezte le.
@sprudge Twitter
Idősebb korában is aktív maradt. A kávéval kapcsolatos szervezetek kovászembere lett, amellett, hogy saját vállalatát vezette. A SCAA (Speciality Coffee Association of America) alapító tagjaként mindvégig a minőség elkötelezett híve maradt.
Szerinte a kávé tartotta őt frissen, és biztosított számára hosszú életet.
Erna életpályája és állhatatossága példa lehet mindazok előtt, akik kávéval foglalkoznak – és mindenki másnak is...