Angyalbögyörő
Az angyalbögyörő a barátfüle és a szilvásgombóc közeli rokona: főtt burgonyából, tojásból és lisztből gyúrt tésztát vágnak ujjnyi hengerekre, majd sós vízben kifőzik, és cukros mákkal vagy pirított zsemlemorzsával tálalják. A köznyelvben nudliként is ismerik, a Felvidéken pedig angyalbögyöllő néven fut. Az elnevezés pontos eredete nem tisztázott, de a legelterjedtebb magyarázat szerint a „bögyörő” a régi népi nyelvben a kisfiúk nemi szervét jelentette, és a hengeres tésztadarabok formája erre emlékeztette a névadókat – ez persze nem akadályozza meg a nagymamákat, hogy hétről hétre feltálalják.
Betyárleves
A gombás, tejföllel habart, csípős paprikával fűszerezett bakonyi betyárleves a magyaros csárdakonyha egyik alapfogásának számít, ám jóval fiatalabb, mint amilyennek tűnik. Az elnevezés első írásos nyoma Venesz József 1958-as, A magyaros konyha című szakácskönyvében bukkan fel, akkor még tejföl és gomba nélkül, egyszerű húslevesként. A ma ismert, gombás-habart változat minden jel szerint csak az 1960-as évek végén állt össze, amikor a vendéglátás felfedezte magának a betyárromantikát, és a csárdák egymással versengve találták fel a „hagyományos” fogásokat. A betyárlevesnek volt egy testvér-étele is: a pandúrleves, amelyet a betyárokat üldöző pandúrokról neveztek el, és tejföl nélkül, báránylapockával készítettek.
Ördögi falatok, szerzetesi fülek – Olvasd el a cikk első részét is!
Görhe
A görhe egykor a szegényebb vidéki háztartások mindennapi süteménye volt: kukoricalisztből, tejjel vagy aludttejjel összeállított, egyszerű kevert tészta, amit porcukorral vagy lekvárral kínáltak. A szó eredete a néprajzi szakirodalom szerint a „görh” tőre vezethető vissza, amelyből a „görhös” melléknév is származik – ez pedig soványat, szikárat jelentett. A tájnyelvi elnevezés tehát nem az ízére, hanem arra utalt, hogy ez a kevés alapanyagból, olcsón összeállított tészta hamar kiszáradt, „összeszáradt”, ahogy egy 1834-es forrás is megjegyzi. Mára a görhe szinte teljesen eltűnt a köztudatból, vidéken azonban – kukoricaprósza vagy málé néven – néhol még ma is sütik.
Rigó Jancsi
A csokoládés piskótaszeletekből, csokoládés-rumos krémből és sárgabaracklekváros bevonatból álló Rigó Jancsi az egyik legismertebb magyar süteménynév, amely egy valóban megtörtént botrányból született. Rigó Jancsi (1858–1927) korának ünnepelt roma prímása volt, aki 1896-ban egy párizsi étteremben ejtette rabul hegedűjátékával Clara Ward amerikai örökösnőt, a belga Caraman-Chimay herceg feleségét. A pár megszökött, elhagyva házastársait és a hercegnő gyermekeit is, a botrány pedig egész Európában a lapok címoldalára került. A süteményt nem Rigó Jancsi találta ki: egy ismeretlen pesti cukrász nevezte el róla, hogy a korabeli szenzációt reklámfogásként használja fel – így lehet, hogy a prímás maga sosem kóstolta a róla elnevezett édességet.
Vargabéles
A vargabéles az erdélyi konyha egyik legnépszerűbb desszertje: réteslapba csomagolt, túróval, mazsolával és főtt cérnametélttel töltött sütemény, amelyet vaníliaöntettel vagy porcukorral tálalnak. A fáma szerint a kolozsvári Darvasék vendéglőjéből indult hódító útjára, azt viszont, hogy miért éppen „varga”, senki nem tudja biztosan. Az egyik legenda szerint egy Varga nevű kolozsvári vendéglős találta fel és nevezte el, egy másik szerint Darvasék egyik lányának titkos udvarlóját hívták így. A családi recept őrzői a mai napig nem árulták el, melyik verzió az igaz, ha egyáltalán bármelyik.
Források: interfood.hu | anyanyelvapolo.hu | welovebudapest.com | foodandwine.hu | levesbaro.blog.hu | turistamagazin.hu | szaktars.hu | cookta.hu