Sir Walter Scott 1815-ös, Guy Mannering című regényében egy Meg Merrilies nevű titokzatos jósnő védelmező varázséneket énekel a főszereplő háza előtt. Az ének négy növény nevével kezdődik:
„Lucerna, vasfű, orbáncfű, kapor,
Védjen a boszorkák átka alól.”
Az író Meg énekét a kora újkori Nagy-Britanniában népszerű imádság-varázslatokból merítette, amikor a keresztény hitet még a kereszténység előtti bölcsességekkel ötvözték. A fenti sorokat gyakran idézik, önálló történelmi mondásként a növények védelmező mágiájáról. Az idők során a növények kulináris, gyógyászati és mágikus felhasználása gyakran összefonódott – de nem minden növényt használtak egyszerre mindhárom célra. Vannak azonban olyan kiemelkedő példák, mint a Meg énekében említett kapor, vagy az édeskömény, amelyet úgy tartottak, hogy védelmet nyújt, ha a ház köré ültetik.
Ha szeretnéd megvédeni magad a fekete mágiától, három ehető növény kiemelkedik a többi közül – köztük egy, amely valószínűleg már a konyhádban is megtalálható. Ahogy közeledik a Halloween, és a határvonal a halandók és a szellemek birodalma között egyre vékonyabbá válik, itt van azoknak az ehető növényeknek a listája, amelyek távol tartják – egy másik skót népi varázslat szavaival – „szellemeket, kísérteteket, hosszú lábú szörnyeket, és mindazt, ami zörren az éjjel.”
Fokhagyma (Allium sativum)
A fokhagyma egy vámpír riasztó, amely éppen annyira bizonyított tény, mint az ezüst golyók és a napfény. Amerikai trópusi vidékeken a vámpír denevérek elriasztására is használják. De miért utálják annyira a vámpírok a fokhagymát? Az egyik elmélet szerint a porfíria nevű betegség inspirálta az európai vámpírmeséket. A porfíria tünetei mind a fokhagyma, mind a napfény hatására súlyosbodnak, amely arra késztetheti az ebben szenvedőket, hogy elkerüljék őket. Azonban ez az elmélet nem veszi figyelembe, hogy a fokhagymát általánosságban is hatékonynak tekintik a természetfeletti jelenségekkel szemben, sőt még az olyan nem természetfeletti balszerencsék, mint a rablás vagy a vadállatok támadásai ellen is.
„A fokhagymagubók védelmező funkcióját a gonosz szem elől elismerik a nyugati kultúrkörben” – írta José A. González etnobiológus egy 2014-es tanulmányban, a fokhagyma apotropai (gonosz elhárító) mágikus használatáról, Spanyolországban. González leírta, hogy a spanyol falvak néhány lakója még mindig fokhagymagerezdeket vagy fejeket hord a zsebében védelem gyanánt, vagy a babák párnája alá helyezik őket. Hasonló gyakorlatot alkalmaztak a csecsemők védelmére az ókori Görögországban. A középkorra visszanyúló európai hagyományokban a fokhagymát a ház belsejébe vagy az ajtón kívülre akasztották, illetve a nyakban viselték, valamint különösen veszélyes helyekre, például bányákba vitték.
Gyógyító tulajdonságai magyarázhatják, miért tekintették a fokhagymát védelmező növénynek, és ez is magyarázhatja a vámpírokkal való kapcsolódását. A fokhagyma tartalmaz egy antibiotikus vegyületet, az allicint, amelynek a pozitív hatásai az immunrendszerre régóta elismertek. Mielőtt a modernkori irodalom – mint például a Drakula – megerősítette volna a köztudatban a nemes, arisztokratikus vámpír kliséjét, a lények inkább a kosszal és a betegséggel álltak összefüggésben, mint a csillogással. A tuberkulózist és más járványok kitöréseit olykor vámpíroknak tulajdonították. Egy olyan alapanyag, amely segít a betegségek gyógyításában, logikus választás volt a lények távoltartására, akikről azt hitték, hogy a betegséget okozzák. A fokhagyma gonoszt elhárító hírnevének egy másik oka lehet az erős szaga, amelyen más védelmező gyógynövények, mint például a ruta is osztoznak.
Hogyan használd: Viseld a nyakadon, vagy tarts egy gerezdet a zsebedben. Az is hatásos, ha egy fokhagymagubókból készült fonatot, vagy koszorúkat helyezel az ajtók vagy ablakok közelébe.
Hol található? Minden helyi élelmiszerboltban.
Ruta (Ruta graveolens)
Az északkelet-olaszországi Friuliban a 16. századi boszorkányperek felfedték a helyi néphitben rejlő jó boszorkányok, a Benandanti, azaz „Jótevők” vagy „Jóban járók” létezését, akik megvédték a közösségeket és a termést a gonosz Malandanti („Gonosztevők”) ellen. A Benandanti szellemei alvás közben elhagyták a testüket, hogy őrjáratozzanak a földeken és harcba szálljanak ellenségeikkel, fenyő- és rutából készült pálcákkal.
A ruta összetett, citrusos keserűssége, amely a vérnarancsra emlékeztet, népszerű összetevővé tette a középkori Európában. Az ókori rómaiak kifejezett rajongói voltak a rutával ízesített szószoknak, salátáknak és pácoknak. Manapság azonban ez a gyógynövény jelentősen veszített népszerűségéből, mivel nagy mennyiségben mérgező. Így inkább a gyógyászatban, mint a kulináris életben használják; hiszen az ételekben a kis mennyiségű ruta is hosszantartó hatást gyakorol az intenzív íz miatt. A modernkori Etiópiában a rutát még mindig használják a kávé aromatizálására, és a berber fűszerkeverékek összetevőjeként is előfordulhat.
Szerencsére nincs orvosi előírás a ruta másik, jelentős történelmi használatával kapcsolatban, amely a mágikus védelem. Az újkori Angliában a ruta olyan pozitív asszociációkkal bírt, hogy a keresztény misék során szentelt vizet szórtak vele, és a „kegyelem gyógynövényeként” ismerték, ahogyan Ophelia is említi a Hamletben. Egy ág ruta a ruhánkon viselve vagy az ágy fölé, illetve az ajtóra akasztva is hordható, a növényt magát pedig az ajtó közelében kellett nevelni, hogy megakadályozza a gonosz boszorkányok belépését. A rutát „boszorkány üvegben” is fel lehetett használni. Ez a védelmező varázslat egy apró üvegbe volt bezárva, amelyet a saját vizelettel töltöttek meg, valamint olyan tárgyakkal, amelyek megakadályozták, hogy a boszorkányok ártsanak az üvegcse készítőjének – például egy darab rutával vagy éles tűkkel.
A „vad ruta” és „szíriai ruta” az angol neve a Peganum harmala-nak, egy hasonló gyógynövénynek, amelyet Nyugat- és Dél-Ázsiában találunk. Bár nem fogyasztják, ezt a rutát a szellemi megtisztulásra és védelemre is használják, különösen Iránban és Afganisztánban, ahol esfand néven ismert.
Hogyan használd: Helyezz el egy élő rutanövényt az ajtó közelében, tarts egy csipetnyit a zsebedben, vagy készíts egy boszorkányokat előző üveget, vagy védelmező pálcát belőle. A rutát füstölőként is égethetjük a tisztító rituálék során, amely a leggyakoribb felhasználása a „szíriai rutának” is.
Hol található? Speciális gyógynövény boltokban vagy online árusoknál. A száraz ruta könnyebben beszerezhető, mint a friss, a hagyományos gyógyászatban való felhasználása miatt.
Galagonya (és más Crataegus fajok)
A galagonya gyümölcsöket „májusalmáknak” vagy „tüskés almáknak” is nevezik. A galagonyát a rózsa mellett a legvarázslatosabb fák közé sorolták az európai folklórban. A „haw” az óangol „sövény” szóból származik, és mivel a fát telekhatár vonalak jelölésére ültették, úgy vélték, hogy védelmet nyújt a gonosz ellen. A Balkánon a galagonyafából készült cövekeket a holttestek szívébe verték, hogy megakadályozzák a vámpírrá válásukat. Az ABC News arról számolt be, hogy egy szerbiai faluban az ott élők még 2012-ig is galagonyacöveket éleztek erre a célra.
Közép-Európában és Nagy-Britanniában a galagonyaágakat egészen a 19. századig az ajtók fölé akasztották a védelem érdekében. Ugyanakkor a galagonya virágait a brit folklórban a halállal is összefüggésbe hozták, mivel a trimetilamin nevű vegyület miatt rothadó hús szagát árasztják. Úgy hitték, hogy a galagonya virágainak bevezetése a házba tragédiát hoz a családra, és a galagonyát „anya-halál”-nak is nevezték, ahogyan több mérgező növényt is.
Azonban a galagonya messze nem mérgező; roppanós, alma formájú gyümölcsei savanyú ízűek és magas vitamin tartalommal rendelkeznek. A világ északi féltekén széles körben fogyasztják, a kanadai Manitoulin-sziget korai telepesek számára például annyira fontos volt, hogy a helyieket ma is „galagonyafalóknak” nevezik. Mexikóban a galagonya gyümölcs (tejocotes) a karácsonyi puncs kulcsfontosságú összetevője, míg Kínában nyársra húzzák és ropogós cukorba mártják, hogy az utcai snack, a tanghulu készüljön belőle.
Hogyan használd: Akassz galagonyaágakat vagy koszorúkat az ajtó fölé (de ne vidd be a virágokat).
Hol található? Különböző galagonyafajok vadon nőnek Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában egyaránt. Ha feltételezzük, hogy a fa ereje a gyümölcsére is kiterjed, akkor egy kínai élelmiszerbolt lehet a legjobb lelőhely a galagonyából készült termékek beszerzésére. Ezek közé tartoznak az üdítők és a töltött péksütemények, valamint az olyan édességek, mint a „Haw Flakes”: morzsás, érméhez hasonló, szárított galagonyából készült korongok, amelyeket gyakran nosztalgikusnak tekintenek. De vajon egy ajtóra akasztott Haw Flakes tekercs képes-e ugyanúgy távol tartani a gonosz szellemeket, mint egy friss galagonyából készült koszorú? Nem árt kipróbálni.
Forrás: www.atlasobscura.com
Fotók: Unsplash
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.