A vendéglátás világában visszatérő kérdés, hogyan különül el egymástól a borravaló és a szervizdíj. Mikor illik, illetve mikor kötelező fizetni és persze mennyit? A két fogalom gyakran összemosódik, ám jelentésük, jogi hátterük és a kulturális szerepük is eltérő.
Egy étteremben elfogyasztott többfogásos vacsora esetén – főleg, ha elégedettek voltunk az étellel és a kiszolgálással – könnyű nagyvonalúan viszonyulni a minket szervírozó pincérhez, és borravalóval honorálni a munkáját. Az utóbbi időben azonban egyre gyakoribb, hogy nemcsak az éttermekben, hanem a pékségekben is megjelent a borravaló lehetősége, sokszor elviteles vásárlásoknál is. A budapesti pékségek között akad olyan, ahol 0-tól egészen 25 százalékig terjedő borravalóval értékelhetjük a kenyerünk vagy péksüteményünk átadását. Sokan felteszik a kérdést: valóban szükséges borravalót fizetni akkor is, ha csupán egy vajas kifliért ugrottunk be?
Az elmúlt években megszaporodtak azok a pékségek, ahol reneszánszukat élik a kovászos kenyerek, vajas croissanok és egyéb látvány péksütemények, amik mellé növényi tejes specialty kávét kortyolhatunk. Hygge stílusú enteriőr, lágy zene, minimalista kerámiák, illatos péktermékek és barista virággal díszített latte artok jellemzik ezeket a helyeket. A legtöbb esetben a kiszolgálás a pultnál történik, a vendég pedig csak egy csipogóval távozik miután – valljuk be, akkor is borsos árat fizetett ha a terminál kérdésére, miszerint „Szeretnél borravalót adni?” nemmel válaszolt. Ráadásul annak ellenére, hogy a legtöbb helyen mindenki magának szervírozza a kész ételeket és italokat számos esetben szervízdíjat is tartalmaz a számla.
A jelenség joggal vált ki felháborodást sokakból, és veti fel a kérdést: miért adjunk borravalót vagy felszolgálási díjat, ha nincs asztali szerviz? Bár a legtöbb helyen nem kötelező, és a „nulla százalék” opció is létezik, a rendszer mégis nyomást gyakorol a vásárlóra. Mi alapján döntsük el, szeretnénk-e borravalót adni, amikor még meg sem kaptuk a rendelt ételt vagy italt? Hiszen a borravaló eredendően annak a módja, hogy a vásárló kifejezze elégedettségét: ha kedves volt a kiszolgálás, ha gyorsan elkészült és finom volt a kávé vagy az ott fogyasztott reggeli. Ám ha a hosszú sorban állás után érdemi odafigyelés nélkül szolgálnak ki, a kezünkbe nyomnak egy csipogót, a péktermék nem friss, vagy ne adj’ Isten a kávé nem megfelelő minőségű, akkor a borravaló kérdése erőltetetté, sőt kimondhatjuk: jogtalanná válik.
A jelenség párbeszédet indított az interneten is. Sokak számára kellemetlenséget okoz annak a dilemmája, hogy az elvitelre vásárolt reggeli kenyér, péksütemény és kávé után mégis miért kell(ene) borravalót fizetnünk.
Fekete Gergőt az Artizán pékség tulajdonosát kértük, hogy segítsen eligazodni a témában.
„Nálunk az Artizánban annak ellenére, hogy helyben fogyasztás esetén mi szolgáljuk fel az ételeket és italokat – tehát nem csipogós rendszerrel működünk – nem számolunk fel szervizdíjat. A vendégek maguk dönthetik el, hogy adnak-e borravalót, 5 vagy 10 százalékot – ezt a terminálon tudják beállítani. A borravalóból származó összegeket minden eseteben elosztjuk a dolgozóink között. Az elviteles vásárlások esetében a terminálon nem jelenik meg a borravaló lehetősége, de aki mindenképpen szeretne jattot adni mert elégedett volt a kiszolgálással, az készpénzben megteheti.” – Mesélte Fekete Gergő, aki elmondta azt is, hogy velük ellentétben több budapesti pékség annak ellenére is felszámolja a szervizdíjat, és 0-5-10-15-25 százalékban felajánlja a borravaló adás lehetőségét is, hogy felszolgálás helyett csak egy sorszámmal vagy csipogóval szolgál a vendégeknek. Hozzátette, hogy tulajdonosi szempontból utóbbi megoldást is meg lehet érteni, hiszen a legtöbb vendéglátó egység nehéz helyzetben van.
A szervizdíj kötelező, a borravaló opcionális
A borravaló minden esetben a vendég döntése. Nem más, mint egyfajta személyes köszönet a figyelmes kiszolgálásért, a kedvességért, a jó hangulatért, a finom ételekért. A borravaló mértéke nincs kőbe vésve, a vendég dönti el, hogy ad-e és ha igen mennyit. Magyarországon jellemzően 5-15 százalék közötti összeggel honoráljuk a pincér szolgáltatását és azt, hogy finoman elkészített, ízlésesen tálalt étel került elénk az asztalra.
A borravaló hagyományosan egy készpénzes honorárium, az étteremből való távozás előtti rutin része, hogy az asztalon aprót hagyunk a pincér számára, ám az elmúlt években elterjedt, hogy már a bankkártyás fizetéskor szemben találjuk magunkat a néha zavarba ejtő kérdéssel: hány százalék borravalót akarunk adni? A legtöbb terminál automatikusan felkínálja: az 5-10 vagy 15 százalékot amik közül a vendégnek kell választania. Ez egy kényelmes megoldás, és lássuk be így azok sem menekülnek a borravaló adás elől, akik rendre elfelejtik. Adózási szempontból viszont bonyolultabb, hiszen ilyenkor a pénz előbb a cég számlájára kerül, majd onnan jut el a dolgozókhoz.
A borravaló „nagytestvére” a szervizdíj, amit a felszolgálásért fizetünk, ez már nem egy vendég által adott gesztus, hanem egy szabály. Az adott étterem határozza meg, hogy a számlára automatikusan rákerül-e ez a tétel is, ami az elfogyasztott étel árának minimum 12, maximum 15 százalékát jelenti. Ebben az esetben a díj kötelező eleme a fogyasztásnak, és a cég bevételének része. A törvény szerint az étterem köteles ezt feltüntetni az étlapon és a számlán is, valamint elszámolni a munkavállalók felé. Ám ha a számla automatikusan nem tartalmazza a felszolgálási díjat, a vendégnek kell gondoskodnia róla.
A szervizdíjat 2005-ben vezették be a vendéglátóipari bérek fehérítése érdekében, hiszen vendéglátás a legalacsonyabb nettó átlag jövedelmű iparágak egyike – magyarázta egy korábbi beszélgetésünkkor Kőrössy Zoltán, az Eventrend Group egyik alapító tulajdonosa. Hozzátette, hogy a szervizdíj elsősorban a munkáltatói gondoskodást jelenti.
Az Eventrend másik alapító tulajdonosa, Nagy Gábor szerint úgy a legegyszerűbb összefoglalni, hogy a szervizdíj megfizetése egy rögzített tétel, amely az éttermi szolgáltatások árának részét képezi, azon vendéglátó egységekben, ahol ezt alkalmazzák. Ezt a vendégként mindenképpen meg kell fizetnünk, ha betérünk egy étterembe. Ez a cég bevétele, de nevesítették, hogy az ebből befolyó összeget mire kell fordítani. Ez a nevesítés, „szervízdíj”, hivatalosan „felszolgálási díj” okozza a félreértést, amiért sokan azt hiszik, hogy ez egy kötelező borravaló, de nem az! A szervízdíj az eladási ár részét képezi, de az utolsó fillérig csak bérre fordítható és minden hónapban ki is kell fizetni az ebből befolyt összeget a normál dolgozói bejelentett béreken felül. A szervizdíj beleszámít a dolgozó nyugdíjalapjába, a gyes-be, a gyed-be, valamint betegség vagy munkahelyi baleset esetén a táppénzbe is. Ma már a bankok is elfogadják a jövedelemigazolásként.
A borravaló és a szervizdíj közötti különbség tehát nemcsak gesztus, hanem adózási és etikai kérdés is. A borravaló minden esetben a dolgozót illeti meg, a szervizdíj pedig a vállalkozásé, amiből a személyzet fizetése is származik.
A borravaló-kultúra országonként változó. Az USA-ban kötelező jattot adni, 18-25 százalék az elvárt mérték és a legtöbb étteremben a felszolgálók fizetését is úgy állapítják meg, hogy a borravaló része a jövedelmüknek. Portugáliában a kávézókban 5, az éttermekben 10 százalék az elfogadott. Az Egyesült Királyságban a számlán minden esetben szerepel a szervizdíj, ám ha a vendég elégedetlen volt kérheti a tétel törlését. Franciaországban a végösszeg tartalmazza a felszolgálás díját, amit a legtöbben felkerekítenek így egy minimális borravalót is fizetnek, ám itt ez egyáltalán nem elvárás. Japánban viszont a borravaló adás kifejezetten illetlenségnek számít; hiszen ők úgy vélik, hogy a minőségi szolgáltatás természetes része a kultúrának és nem egy megvásárolható extra szolgáltatás, hiszen az emberi figyelmesség és a minőségi ételek, italok szervírozása mindenkit megillet. Hasonló a helyzet Ausztráliában, ahol soha nem volt divat borravalót adni, de a zsúfolt turista helyeken szembemenve a helyi szokásokkal mégis kezd elterjedni a borravaló-hagyás. Szlovénia tovább gyarapítja a nem borravalós országok listáját, semmiféle ilyen elvárás nincsen a vendégek felé, de kedvesen és udvariasan megköszönik, ha mégis adunk.
Összességében itthon továbbra is illik borravalóval jelezni a megbecsülést a minőségi ételekért és a figyelmes kiszolgálásért, legyen szó egy vacsoráról vagy egy pékségben elfogyasztott reggeliről. Ha azonban csupán egy kovászos cipóért ugrunk le a szombat reggelihez, a borravaló sem nem indokolt, sem nem kötelező.
Fotók: Unsplash