2023-ban a Sotheby's Wine & Spirits rekordot döntött, amikor három egymást követő évben is egyre nagyobb bevételt ért el kizárólag borok árveréseken való értékesítésével. A palackokra szánt összegek csak dollármilliókban mérhetők, és az impozáns itallapon ismerős borvidékeket, pincészeteket találunk.
Talán senkit nem lep meg a tény, hogy az eladások legnagyobb hányadát az Óvilág egyik leghíresebb bortermő vidéke, Franciaország Aranypartja, Burgundia adja. Chardonnay-k és pinot noir-ok vezetik a legdrágább borok listáját. Monopoldűlők, Grand Cru-k és Premier Cru-k sorakoznak Chablis-tól egészen Macon-ig, és mintegy negyven százalékot hasítanak kia a befektetési célú fine wine borkereskedelem exkluzív piacából.
Ahogyan sok más, hasonló piac, a befektetési célú borkereskedelem is a kereslet és kínálat elvén működik. Az egyszerűnek tűnő egyenletet természetesen tovább színezik a kivételesen jó borokat adó évjáratok, a trendeknek megfelelően felfedezett, felkapott, vagy éppen újra megtalált pincék, az évtizedek óta fényesen ragyogó brandértékek, és a világ borversenyeinek végső ranglistái is.
Egy borgyűjteményt több okból is létre lehet hozni. Fel lehet halmozni egy valóban minden alkalomra tökéletes palackkal szolgáló, magéncélra létrehozott bortrezort, azzal a céllal, hogy az ide kerülő palackok a megfelelő alkalommal kinyíljanak. És hasonlóan a tárgyat az eredeti csomagolásukból soha ki nem vevő szenvedélyes játékgyűjtőkhöz, léteznek azok a borvásárlók is, akiknek eszük ágában sincs dugóhúzót ragadniuk, hiszen a pohárba töltés egyből befektetett vagyonuk csökkenéséhez vezetne. Az ő céljuk az, hogy a palackot, esetleg egész gyűjteményt egyszer majd nagy haszonnal tovább tudják adni.
De milyen borokat érdemes vásárolni, ha az utóbbi a célunk? A választ a fentebb említett aukciósház számai is jól példázzák; a bor világának nagy klasszikusai nem véletlenül érdemelték ki hírnevüket. A címben felvetett kérdést is csak úgy tudjuk megválaszolni, ha különbséget teszünk a bor, mint élelmiszer, és a bor, mint műalkotás között. Mindkettő létezik, mindkettő szőlőből készül, mégis egy széles spektrum két, ellentétes végén helyezkednek el.
Champagne, Burgundia, Bordeaux után mindig nagy a kereslet, de nem csak borvidékek, nevek is ugyanígy keresettnek, kívánatosnak hathatnak egy borkereskedő számára. A Romanée-Conti, Opus One és Krug Ház történetét, rekordáron elkelő palackjait már korábbi cikkeinkben bemutattuk. De a név, a termőhely mellett még számtalan faktor színezheti egy boraukción elhangzó végső összeg nagyságát.
Az első a palack provenienciája. Ez, hasonlóan a műtárgypiac esetében, az adott bor korábbi tulajdonosainak, tárolási körülményeinek listáját jelenti. Érdemes tudni, ki, mikor, mennyiért vette az adott palackot, hányszor cserélt gazdát, milyen körülmények között tartották, és azt is, hogy mennyit utazott. Egy palack, mely többször el lett adva és Londontól Hongkongig átrepülte a fél világot bizony kevesebbet ér, mint egy nem bolygatott, megfelelő pincekörnyezetben becsben tartott palack, még akkor is, ha ugyanannak a pincészetnek, ugyanabból az évjáratból, ugyanazt a fajtát tartalmazó boráról is van szó. Ez azért van így, mert már a palack mozgatása is befolyásolhatja annak minőségét, nem is beszélve a hőmérséklet-ingadozásról és az utazással járó egyéb változókról.
Egy másik befolyásoló tényező a világgazdaság mindenkori állása. Bár lassan a múlt ködébe vesznek a koronavírussal és karanténnal sújtott hétköznapok, az vitathatatlan, hogy a történelmi idők nem várt módon kavarták fel (többek között) a borpiacot is.
A lezárások napjaiban az online aukciók száma, és az itt elköltött összegek is robbanásszerű növekedésnek indultak, és a világ borbefektetői soha nem látott mennyiségben vásároltak különleges borokat. Ez azóta már lecsengett, de alaposan átrendezte, sőt, felfrissítette a borkereskedelem ezen szegmensét.
A borbefektetés egy másik kihívása magában a termékben rejlik, hiszen a bor azért készült, hogy megigyák, élvezzék, ne pedig a polcra helyezzék. Azonban a tény, hogy alapvetően egy olyan termékről van szó, mely végsősorban elfogyasztható, csak tovább növeli a borbefektetés izgalmát, hiszen egy palack csak addig értékes, amíg zárva van. Egy nagy bor, ahogyan telnek az évek, úgy válik egyre különlegesebbé, és ha a pincészet addigi borai, a hasonló, felnyitott tételek arra engednek következtetni, hogy a bontatlan palackban a bor nem csak átvészeli az idő múlását, de egyre jobb is lesz, úgy válik egyre értékesebbé egy egyszerű, egykor megivásra létrehozott folyadék.
Ez a valamikori, de kizárólag elméletben létező, távoli időpontba helyezett lehetséges felbontás az, ami igazán izgalmassá, értékessé teszi a palackot. Egy boraukción nem csak egy palack ital, de egy palack mítosz, jó néhány korty történelem és egy hatalmas lehetőség is gazdát cserél.
Ha pedig egy kivételes évjárat szerencsés gazdája egyszer úgy dönt, hogy felnyitja a palackot, és pohárba tölti a tartalmát, akkor nem csak egy jó borélményben lesz része, de pontot tesz egy akkor már évek óta íródó, szőlőtőkétől induló, árverő-kalapács alatt megforduló, pohárba töltött történtet végére is.
Forrás: foodandwine.com
Tovább olvasok: