Hirdetés
Hirdetés

Már zarándokhely - Első benyomás: Black Cab Pub

SZERZŐ: Bödön Gyula
2015. február 24.
Szombathelyen mindig is lehetett jókat enni, átlagból kiemelkedő éttermet azonban már nehezebb volt találni. Ez idáig.
Hirdetés

Szombathelyen mindig is lehetett jókat enni, átlagból kiemelkedő éttermet azonban már nehezebb volt találni. Ez idáig.


A jelenség talán érint minden várost Zalaegerszegtől Sopronig, határtól számított negyven kilométeren belül, itt ugyanis mintha elment volna az éttermek mellett a fine dining boom, de még az új szemléletek is nehezebben tapadtak volna meg. Mintha a vidéki fine dining végvárakból is kevesebb jutott volna ide, ráadásul ezek nagy része szomorú véget ért. Ha nem is álom, azért jobb vendéglősnek lenni itt, mint mondjuk Kaposváron vagy Szolnokon, mert a határmellettiség, ha jólétet nem is biztosít, vagy éppen gazdagságot, azért nagyobb eséllyel ad osztrák vendéget, aki átugrik egy ebédre/vacsorára, kiröhögni a magyar éttermi árakat.
Szombathelyen a legtöbb jó felfogású étteremtulajdonos hamar rájött, hogy az osztrák vendég is sokkal hasznosabb, ha visszajáró lesz, ezért a legtöbb helyen az átlag magyar éttermi színvonal magasabb szintet lőtt be, mondjuk kezdetben inkább mennyiségben, de aztán szépen fokozatosan minőségben és szolgáltatásban, szervizben is. Felnőttünk a szomszédokhoz. A kereslet igényét jelzi inkább, hogy a mai napig azért továbbra is a mennyiség a mérvadó, ráadásul igazodni kell a magyar vendégek lehetőségeihez, ami meg szorosabb korlátokat szab a fizetőképes keresletet tekintve. Általános azért elmondható, hogy jobban odafigyelnek az alapanyagokra, az elkészítésre, a szezonalitásra, de a fine diningot kimerítette egy-két egzotikusnak számító alapanyag vagy technológia bevezetése.
A lényeg: a Black Cab Pub hosszú évek lemaradását hozta most be, amikor gondolt egy nagyot, és a vasi megyeszékhelyen átlépett egy bizonyos szinten. A hely egypoénos attrakcióként indult néhány éve, egy Angliából szerzett, amúgy szépen karbantartott fekete taxi van kiállítva elé. A sima bárként induló intézmény viszont nemrég profilt váltott, a közeli Kőszeget gasztronómiai célponttá változtató Taverna Flórián egykori séfje látott fantáziát a Black Cab-ben, hogy fine dining-ot csempésszen be Szombathely kertvárosi övezetébe. Ennyire tudatosan és látványosan eddig senki sem szakított a vienersniccellel.
Nade! Annyira örültünk ennek, hogy meg sem sértődünk, amikor a helyszínre érve nem kapunk rögtön szabad asztalt, hanem egy órás várakozásra kérnek minket: ugyan láthatóan nem volt minden hely foglalt, de nyilván a konyha minőségi működését volt hivatott biztosítani ez a rendszer. A beltér elegáns, visszafogott, némi London tematikával, letisztult és kellemes, nem erőltetett, ugyan hanyatt nem vágjuk magunkat, de panaszra nem lehet okunk.
És rögtön néhány szót a felszolgálókról: kedvesek, udvariasak, és mindenekelőtt profik, talán külföldön szerezve a tapasztalatot, pont annyi közvetlenséggel, amennyi még nem okoz zavart. (Láthatóan a törzsvendégekkel már beljebb volt ez a határ.) De figyelmes, friss, az apróságokat is koordináló csapatot kaptunk. Este érkeztünk már, így néhány étel kifutott, ezt előre jelezték, az alapanyagért méltányos cserét kínálva.
Az étlap kellően rövid, semmi felesleges túlzás, extrázás. Hagymakrémlevessel kezdünk, lazacot is kapunk mellé: a hagyma visszafogottan, édeskésen jelenik meg, a leves textúrája selymes, és mi egyszerűen nem tudunk betelni vele.
Napi hallal folytatjuk, tengeri süllő a kínálat. Az árához képest méretes darab, a hús kirobbanóan fehér, feszes, szájban omló, a fűszerezés visszafogott, a tálalás jól eltalált, a díszítés és kísérő még izgalmasabbá teszi, a halhúst nagyon finoman járják át az ízek.
Sertésszűzzel folytatjuk, mellé zellerpürével és pármai sonkával: a tálalás visszafogott, elegáns. A zellerpüré inkább krém, határozott, a zeller karcossága lelágyítva, a pármai enyhén ropogósra pirítva, a sertésszűzet pedig nem tudjuk ragozni: tökéletesen van elkészítve. Omlós, rózsaszín, puha, telt ízű. Ezt tényleg csak úgy lehetett volna fokozni, ha némi tanyasiasság is visszaköszönne az ízében.
A desszert túrótorta, vaníliafagylalttal és gorgonzolás krémmel. Utóbbitól kicsit félünk, persze alaptalanul. A gorgonzola finoman simul bele, jól kiegészítik egymást, nem vitték túlzásba.
Összességében egy hosszú, hosszú évek álmosságát lerázó frissességgel van dolgunk, és ha Szombathelyen járunk, jól felfogott érdekünk ellátogatni a Black Cab Pub-ba. Ha szép lassan a regionalitás is egyre nagyobb teret nyer, igazi zarándokhellyé fog válni.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram