A szélsőséges időjárás jelentősen rányomja a bélyegét a szőlőtermesztés és borkészítés szorosan összevont iparára. Borvidékek eddig biztosnak vélt határai rajzolódnak át, hagyomány és tradíció által kijelölt szüreti időpontok csúsznak egyre korábbra, szőlőfajták tűnnek el addigi otthonukról, hogy új, hőállóbb, csapadékállóbb, strapabíróbb fajták érkezzenek helyükre.
A borkészítés eddigi, több ezer évre visszanyúló történelme fordulóponthoz érkezett. Az extrém időjárás, a klímaváltozás új játékszabályokat teremt, melyhez a világ minden szőlészének, borászának, pezsgőkészítőjének és borral foglalkozó szakemberének alkalmazkodnia kell, hiszen az emberi kultúra egyik sarokkövének eltűnéséről, de legjobb esetben is radikális megváltozásáról van szó.
A munka, az alkalmazkodás, a sorok átrendezése természetesen már zajlik. A világ borászatai különböző eszközök bevetésével egyértelműen jelezték, hogy fel kívánják venni a harcot, vállalják a küzdelmet még a nehezített pályán is.
Egyes megközelítések a minél korábbi szüretben, az egyre komolyabb technológiai felszereléssel megtámogatott növényvédelemben látják a megoldást. Más irányzatok inkább a szélsőséges időjárást jobban elviselő szőlőket megtalálni hivatott klónszelekcióban és hibrid fajtákban bíznak. Egy újabb, egyre növekvő irányzat a beavatkozásmentes iskolát követve kontaktszerekkel, rézzel, kénnel, narancsolajjal teszik ellenállóbbá a szőlők levelét és a tőkéket.
Egyelőre nem tudni, melyik módszer válik majd be a legjobban, de két dolog már most is világos. Bátran kijelenthető, hogy a fenti iskolák mindegyike készít figyelemre méltó, felsőkategóriás, emlékezetes borokat, de az is látható, hogy a módszerek még mind gyerekcipőben járnak, hiszen konkrét számok bizonyítják, hogy a világ borkészítése, dacára az elkezdett óvintézkedéseknek, nehéz idők elé néz.
A tavalyi év számai remekül szemléltetik ezt a jelenséget. 2023-ban hatvankét éves negatív csúcsot döntött meg a borkészítés, fél évszázada nem készült ilyen kevés bor. A riasztó, és a jövőben valószínűleg sajnos többször is előforduló jelenség mögött több okot is találunk.
A hivatalos számokat, és a mögöttük álló okokat a hangzatos nevű International Organisation of Vine and Wine szervezet tette közzé. A terméshozam az előző évhez képest Spanyolországban 14%-kal, 30,7 millió hektoliterre, Olaszországban 12%-kal, 43,9 millió hektoliterre esett vissza.
Franciaország termelése 45,8 millió hektoliter lett, ez stagnálást jelent, de még ez a mennyiség is elég volt ahhoz, hogy az ország átvegye a világ legnagyobb termelője címet, megelőzve ezzel az addig regnáló Olaszországot.
A déli féltekén sem volt sokkal jobb a helyzet, hiszen az időjárási szélsőségek hasonló terméshozam-csökkenést eredményeztek.
A helyzetet tovább árnyalja a borfogyasztás iránti kereslet globális és folyamatos csökkenése. A kevesebb vásárló természetesen kevesebb termék létrejöttét eredményezi, de hiba lenne nem meghallani a klímaváltozás-kongatta vészharangokat és az egész jelenséget a borfogyasztási kedv bezuhanásával magyarázni.
Természetesen a háttérben ott húzódik a még mindig megkerülhetetlen Covid-szál is, de ahogyan telnek az évek, és az ellátási láncok helyreállnak, úgy egyre nehezebb ezzel magyarázni a folyamatos csökkenést, és a tőkéken megjelenő alacsonyabb fürtszámokra sem itt kell keresni a magyarázatot.
A jégesőkkel, tornádókkal, hőségriadókkal tűzdelt tavasz és nyárelő után Európa lélegzet-visszafojtva várja az idei szüretet. Az ősz közeledik, a kérdés már csak az, mit adnak a tőkék?
Forrás: theguardian.com
Tovább olvasok: