Az éttermi konyhák embert próbálóan stresszes közegéről már több ízben írtunk. Vannak éttermek, ahová imádnak a dolgozók bejárni – és vannak helye, ahol örülnek, hogy a vendég nem tudja, mi zajlik valójában a konyhán. Előfordul, hogy a vendégteret és a konyhát elválasztó ajtóban éles hangnem- és hangulatváltás történik. Mintha két külön világ volna: kint a béke szigete, míg bent a feszültség villámai csapkodnak. Mindannyian tudjuk: van, hogy
megalázó, emberileg nehezen értelmezhető helyzetek és viszonyok alakulnak ki.
Bent gyilkos hangulat, a vendégtérben családok, barátok töltik együtt közös idejüket, vagy éppen romantikus randevúk zajlanak. Érthető módon senki nem szeretné, hogy az előbbiből a vendég bármit is érzékeljen. Az Eater magazin feltette a kérdést: mi történik, ha azok az éttermek, ahol szörnyű a céges kultúra, nem tudják ezt kellően leplezni, és a vendég is megtapasztal ebből valamit?
A #MeeToo zaklatási botrányai az étteremszektorban a főnök-beosztott hierarchiában tapasztalható belső konfliktusokra hívták fel a figyelmet. Azonban aki bántalmazó, az a konyhaajtón kívül is bántalmazó..
Az Eater cikkében szereplő házaspár gyakran ugrott le a közeli étkezdébe. Kedvelték a helyet. Mikor kiderült, hogy gyermeket várnak, itt ünnepelték meg, hogy jövőre már hárman jönnek a szokásos reggeliért vagy ebédért törzshelyükre. Szelfiztek, kezükben a baba ultrahangos fotójával. A tulajdonos, egy idősebb úr, aki vélhetően nem nagy híve a burjánzó szelfikultúrának,
viccesen beszólt nekik, hogy nem gondolta volna, hogy fotóstúdió az étkezdéje.
Sajnos, itt nem állt meg, eleresztett egy gyerekcsináló poént is, amit már nehezebben lehetett jópofának gondolni. Intim Pistánk tengerentúli testvárbátyja valószínűleg azt gondolta, hogy ez még belefér. A pár azonban nyilván kellemetlenül érezte magát. Nem óriási sztori ez, valószínűleg legközelebb kevésbé jó érzésekkel megy majd be a pár, netán egyszercsak észreveszik, hogy szemben is remek szendvicseket lehet kapni. A vendégnek számos eszköze van arra, hogy panaszt tegyen vagy egyszerűen csak passzív rezisztenciával onnantól kerülje azt a helyet, ahol inzultus érte. Számos ember panaszkodik, zengi tele a Facebook-oldalát vagy az értékelőoldalakat azzal, ha úgy érzi, méltatlan helyzetbe került.
A hömpölygő Amazonast el lehetne rekeszteni azokkal a történetekkel is, amiket éttermi dolgozók mesélnek azokról a vendégekről, akik nem ismerik eléggé a vendégekre vonatkozó íratlan viselkedési szabályokat. És viszont is igaz ez: hajnalban hívtam egy taxit. Bájos, fiatal lány vezette, aki alig egy hete váltott foglalkozást. Korábban egy jó nevű vendéglátóhelyen dolgozott. Azt mondta, nehezen bírta a vendégek folyamatos beszólását, zaklatásnak is beillő, vicceskedő megjegyzéseit. Éjszaka taxizni lényegesen nagyobb biztonságot jelent számára. Elgondolkodtató, nem igaz?
Arról a szürke zónáról beszélünk most, amit még vendég és vendéglátós is elvisel, de valójában nem normális.
Mondjuk ki, nem normális
a konyhán sértegetni a hierarchiában alattunk állókat. Munkatársainkon leverni a feszültségünket, netán kisebb tettlegességekig fajulni, mint tárgyak hajigálása vagy akár csak egy izmos ajtócsapkodás.
De ugyanez érvényes vendégoldalról is. Ha egy éjszakai bárban tesz valaki megjegyzést a felszolgáló mellbőségére, azt miért lehet a fülünk mellett elengedni, és miért nem megengedhető pontosan ugyanez a beszólás egy banki alkalmazottal? A vendéglátósnak talán kevesebb emberi méltóság jár...? Az éttermek és vendéglátóhelyek világa nagyobb szabadságot jelent, de jelenthet ugyanez nagyobb szabadosságot is? Vannak határok, amiket érdemes kijelölni – vagy a vendégnek tényleg mindig igaza van?
Olvassa el kapcsolódó cikkünket is!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.