Hirdetés
Hirdetés

Berke Márta Asztalkája

SZERZŐ: Leopold Erika
2014. március 27.
Berke Márta akkor boldog, ha mások is örülnek körülötte. Igyekszik is tenni ennek érdekében, eddig bármibe fogott, előbb-utóbb az lett a vége, hogy csak az emberek örömét leste. Ezért hagyta abba a restaurálást is, mert az egy magányos szakma, hiányoztak neki az emberek. Márti nem akart kiskorától cukrász lenni, élete mégis úgy alakult, mintha erre készült volna végig. Sok év tanulás, és három év komolyabb tervezgetés után tavaly ősszel nyitotta meg cukrászdáját, az Asztalkát, amely, mint mondja, nem egy hagyományos cukrászda, hanem egy családias fészek, ahol mindig örülnek az embernek.
Hirdetés

Berke Márta akkor boldog, ha mások is örülnek körülötte. Igyekszik is tenni ennek érdekében, eddig bármibe fogott, előbb-utóbb az lett a vége, hogy csak az emberek örömét leste. Ezért hagyta abba a restaurálást is, mert az egy magányos szakma, hiányoztak neki az emberek. Márti nem akart kiskorától cukrász lenni, élete mégis úgy alakult, mintha erre készült volna végig. Sok év tanulás, és három év komolyabb tervezgetés után tavaly ősszel nyitotta meg cukrászdáját, az Asztalkát, amely, mint mondja, nem egy hagyományos cukrászda, hanem egy családias fészek, ahol mindig örülnek az embernek.

Berke Márta Asztalkája

Berke Márta Asztalkája


Mennyire hasonlított az Asztalkához álmaid cukrászdája?
Bennem aziránt volt mély vágy, hogy hogy nyissak egy helyet, ami olyan, mint egy nyitott otthon. Nem volt apró részletességgel kidolgozott tervem, csak azt tudtam, milyen hangulatú helyre vágyom. Amikor eljött az ideje és megnyitottuk a cukrászdát, minden kialakult: a berendezési tárgyak megtaláltak bennünket, és mi mindennek találtunk helyet. Pedig nem egymáshoz válogattuk a bútorokat, eszközöket. Az ismerőseink körében mindenki megírta, mit tud felajánlani. Volt, aki asztalt hozott, más a nászajándékba kapott kávéskészletet, vagy a családi örökség részét. Csupa szerethető tárgy gyűlt össze.
Piroska

Piroska


Ha nem volt koncepció, akkor érzék kellett...
A családban szerzett élmények, tapasztalatok vezettek ide. Nagyon nyitott családban nőttem fel, négy testvérem van. Hozzánk mindig szerettek járni az emberek, és anyukám mindent kitalált, remekül rögtönzött. Nálunk nem volt gond akár akár öt-hat embert is jóllakatni a már meglévő hét mellett. A sok ember irányítását örököltük mi, gyerekek is. Sok fele élünk, de mindannyian sok embert mozgatunk.
Miért pont cukrászda lett a vége?
Szeretek sütni. Gyerekkori emlék, hogy anyukámék elutaztak, és tudtam, hogy amikor megérkeznek, süteménnyel kell várni őket. Én voltam a nagylány, ez az én feladatom volt elkészíteni. Anyukám nagyon büszke volt rám, én meg arra, hogy megdicsértek. Jó volt örömöt szerezni.
Citromos tartes

Citromos tartes


Az örömszerzést gyakran emlegeted
Az anyatejjel szívtam magamba. Eredetileg belsőépítésznek készültem, mert az is hihetetlen örömet okoz, hogy bebújok mások bőrébe, és kitalálom, hogy nekik mi a jó. Pont ez történik a cukrászdában is. Kihívást jelent számomra, hogy olyan sütemények legyenek a pultban, amelyek között mindenki megtalálja azt, amit szeret. Itt nem az önmegvalósítás a lényeg, nem az, hogy nekem mi a finom, hanem az, hogy mások ízlését eltaláljam. Ez inspirál engem. Van olyan vendégem, aki Amerikában él, de ha hazajön, az első útja ide vezet, mert számára öröm felfedezni az emlékeiben élő otthon ízeit, és ezeket nálunk megtalálja.
Fehércsokis-málnás tartes

Fehércsokis-málnás tartes


Mit jelent számodra az otthon?
Az otthon fogalma mindig izgatott. Régen kastélyokkal akartam foglalkozni, úgy gondoltam, ezekkel az épületekkel muszáj foglalkozni, lehetetlen, hogy tönkremenjenek. De már akkor az érdekelt, hogyan éltek bennük az emberek, milyen volt lakni bennük. Ehhez már történetek kellettek, tulajdonképpen az otthon történetét, eredetét kutattam már akkor is. Végül úgy alakult, hogy egy cukrászdát alakítottam át otthonná, vagy otthonossá teszek egy cukrászdát. Belsőépítész nem lett belőlem, restaurátor szakon végeztem. Szerettem nagyon a fát is, türelmet, önfegyelmet tanultam munka közben, de szomjas maradtam. Nem nekem találták ki a néma tárgyak megőrzését, hiányoztak az emberek.
Himmelreich

Himmelreich


Mikortól tudod, hogy lesz cukrászdád?
Visszatekintve, az életem úgy alakult, mintha végig a cukrászda megnyitására készültem volna. Persze, ez nem tudatos folyamat volt, nem is így éltem meg. Az egyetemi tanulmányaimat magam fizettem, a pénzt Németországban kerestem meg. Minden vakációban kint voltam egy birtokon, ahol állattenyésztéstől a cukrászatig mindennel foglalkoztak. A ház asszonya tanított is egy nagyon komoly házvezetőnő iskolában. Ott az időbeosztástól a vasaláson, mosáson keresztül a lekvárfőzésig mindenre megtanítják a tanulókat. Nagyon sokat tanultam tőle én is. Később, restaurátorként, amikor éppen új munkára vártam, catering munkákat vállaltunk. Aztán egy viszonylag egyszerű irodában kezdtem el dolgozni, ahol meggyőztem a főnökömet, hogy valamivel dobjuk fel a környezetet, díszítsük fel, tegyük otthonossá: nagy sikere lett. Majd egy cég ügyvezetőjének lettem a jobbkeze, nála a vezetésről tanultam sokat. Közben mindenhol sütöttem, kísérletezgettem és kóstoltattam az éppen körülöttem lévő emberekkel. Az egyik főnököm ilyenkor mindig azt mondta: „Márti, nem lehet úgy élni, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeret!”
Málnás-mascarponés torta

Málnás-mascarponés torta


Pedig úgy tűnik, ezek közül sok dolognak semmi köze a cukrászathoz.
Rengeteget tanultam, felszabadított ez a sok tapasztalat. Egyáltalán nem sajnáltam otthagyni a régi szakmámat. Sokan csodálkoznak, hogy restaurátorból cukrász lettem, mintha alantasabbnak találnák ezt a munkát. Pedig az Asztalka egy hihetetlen, elvarázsolt világ, ahova úgy tűnik, másoknak is nagyon jól esik bejönni. Számomra fontos volt, hogy egy olyan helyet teremtsek, ahol nem kell viselkedni, ahol mindenki önmaga lehet. Ahol nincsenek elvárások, ahol az ember nem érzi magányosnak magát, ahol figyelnek rá.
Te, mint az Asztalka tulajdonosa, megengedheted magadnak, hogy itt bent ne viselkedj?
Megtörténik, hogy én sem szívből mosolygok, hogy nekem is rosszabb napom van. Ha a vendég bejön, azonnal látja rajtam. Viszont így leszünk cukrászból és vendégből emberek, azonnal más viszonyba kerülünk, és ez is hatalmas ajándék.
Toszkán csokitorta

Toszkán csokitorta


Az Asztalka hogyan született?
Három éve egy irodában dolgoztam, és egyfolytában álmodoztam. Két barátommal kezdtük el szövögetni a terveket egy szerethető közösségi térről, a nevet is akkor találtuk ki. Aztán a barátaim élete más irányt vett, én viszont tovább gondolkodtam, a név is megmaradt. Közben kísérleteztem mindenfélével. Például különböző embereket egy asztalhoz ültettem le, többen közülük azóta is rendszeresen összejárnak. Részt vettem egy pályázaton, ahol fiatal nőknek segítettek üzleti tervet készíteni. Kíváncsi voltam, hogy mások számára is elég érdekes az ötletem, és kiderült, hogy igen. Elkezdtem üzlethelyiséget keresni, és ekkor találtam rá egy önkormányzati hirdetésre, amelyben kicsi, családias cukrászdára hirdettek pályázatot. Többen is próbálkoztunk, az én tervem nyert.
Egyből tudtad, hogy ez a te helyed?
Amikor megláttam a helyet, sokáig vívódtam, hiszen eléggé eldugottnak tűnt. Aztán győzött a kíváncsiság, belevágtam, utána már nem volt idő gondolkodni. A kínálat jelentős része már összeállt a fejemben, hiszen az elmúlt években folyamatosan keresgéltem a recepteket, utazgattam és mindent megkóstoltam. Sokféle süteményt készítünk, úgy tűnik, az Asztalkában mindegyik megtalálta a helyét.
Sikerült megvalósítanod azt, amit elképzeltél?
Nem cukrász családból származom, nem vagyok egyik, vagy másik konyha megszállottja, élvezem, hogy az élet sokszínű. Az Asztalka a világ sokszínűségéről szól, és nagyon szeretem nézni, ahogy a vendégeim viszonyulnak ehhez. Ha bejön egy új vendég, lehet, eleinte vezetni kell, hogy megtalálja a kedvenc süteményét. Nem elvárható, hogy azonnal tudja, mit is akar. Ilyenkor beszélgetek vele, próbálom kitalálni, hogy mire vágyik. Nagy boldogság látni, hogy másodjára már örömmel jön vissza. Ez már nem rólam szól, hanem róla, a sütemény csak eszköz volt rávezetni őt a boldogságra. Persze, fontos, hogy sokféle finom süteményt süssünk, de nem szabad kiszorulniuk az embereknek, hiszen velük együtt kerek ez a világ.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram