Hirdetés
Hirdetés

Barátfüle, pöcsmácsik, öhöm — honnan erednek ezek a furcsa ételnevek?

SZERZŐ: Pákozdi Nóra
2020. szeptember 28.
Azonnal rávágjuk, hogy miért szendvics a szendvics, de valahogy az ördögpiruláról kevesebbet tudunk. Egy kis étel etimológia következik.
Hirdetés

Tájegységenként változik, hogy egy-egy tipikus ételünket (vagy jövevény ételünket) hogyan szólítjuk. Senki sem versenghet a tócsni rengeteg nevével és megannyi pajzán vagy éppen röhejes elnevezésről tudunk. Kiválasztottuk a kedvenceinket.

Barátfüle

Ahány ház, annyi szokás, sokak szerint a derelye és a barátfüle nem ugyanaz, mivel az előbbi burgonyás tésztából készül, míg az utóbbi sok helyen kelttésztás édesség. Persze vannak háztartások, ahol a barátfüle egy ételre céloz, méghozzá a szilvalekvárral töltött, krumplis derelyére, amit vagy "pucéron", vagy pirított morzsába forgatva fogyasztanak. De miféle barát füléről van szó? Esetleg egy szerzeteséről?

Ez az étel már a 18. században megjelent Magyarországon, de legendák szerint a barátfüle elnevezésről csak egy 19. századi budai vendéglő kedvenc harapnivalója nyomán beszélhetünk. A vendéglő tulajdonosa Freund (barát) úr volt, itt készítették a lekvárral töltött tésztatáskákat, melyeket nem csak kifőztek, de olajban ki is sütöttek, és az étlapon Freunds gefüllte Tasche néven futott a fogás. Most jön a fordulat, mivel a kiegyezést követően Freund úr Barátra magyarosította nevét és tévesen a gefüllte (jelentése: töltött) hangzása miatt "fülesítették" a desszertet. Tehát szó sincs barbárságról vagy szerzetesekről.

Grenadírmars

Avagy gránátos kocka, krumplis tészta. Nem véletlen a németes hangzás: ez a név nagy valószínűséggel még az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből maradt ránk, onnan is a csatamezőkről. A katonákat fehérjedús ételekkel kellett volna ellátni, hogy jó fizikumukat megtarthassák, de pénzhiányból kifolyólag inkább energiadús, szénhidrátgazdag ellátmányt kapott például a gránátos szakasz. Az egyik ilyen szegényes fogás a krumplival kevert főtt tészta volt.

Hirdetés
Pöcsmácsik

Kifőtt, gyúrt tészta, a dunántúli parasztkonyha fontos eleme. Zalában a sós krumplinudlit hívják pöcsmácsiknak, amit kifőznek, zsíron pirongatnak és tejföllel borítanak. A némileg pajzán elnevezés nem nyelvbotlás, arra utal, amire az angyalbögyörő, a gyurkamonya, a pucu, az angyalpicili. Az országban több helyen az édességként fogyasztott nudlit is szokás pöcsmácsiknak hívni.

Ördögpirula

Lusta fánk, főzött fánk, egérke, főtt fánk, sietős fánk és végül ördögpirula. Közeli rokona az apácafingocska vagy apácasóhaj is, de az inkább a töltött, franciás verzió, nem kevésbé ötletes névvel. Gyakorlatilag könnyed, égetett tésztáról beszélünk, amit a rendes fánktésztával ellentétben gyorsan össze lehet állítani. A truváj annyi, hogy a pici, falatnyi fánkocskák égetett tésztáját bő olajba kell szaggatni. Aranybarnán pedig fahéjas, vagy kakaós, esetleg diós cukorba illik megforgatni. És, hogy miért ördögpirula? Mert amennyire káros, annyira finom.

Nyögvenyelő

A nyögvenyelő nem más, mint a szlovák eredetű sztrapacska. "A palóc legény azért házasodott meg, mert az édesanyja mindennap „nyögvenyelőt” főzött neki ebédre." — az idézet Jókai Mórtól származik, aki rátapintott a burgonyás-lisztes, nehéz étel egyik lényegére. Mert amellett, hogy remek fogás a sztrapacska, nehéz nyelni és nagyon hamar eltelít. Tényleg nyögvenyelős. 

Öhöm leves

Más néven slambuc, vagy öreglebbencs. Klasszikus hajdúsági pásztorétel, ami tartalmas, házias és hagyományosan bográcsban, szabadtűz felett készül. Az öhöm pedig arra utal, hogy amikor a pásztorok végre meleg élelemhez jutottak és a slambucot tették eléjük, arra a kérdésre, hogy ízlik-e az étel, nem is tudtak mást válaszolni teli szájjal, jó étvággyal, csak annyit, hogy "öhöm".

 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram