Mi volt az első étel vagy ízélmény, ami igazán meglepett, amikor megérkeztél?
Egyértelműen a mango sticky rice. Korábban még sosem kóstoltam, de az első falatnál teljesen levett a lábamról. Az utazás során több helyen is megkóstoltuk, mert kíváncsiak voltunk, mennyire különböző módon készítik.
Mi az, ami leginkább megragadta a figyelmed a helyi konyhában?
A párommal, Yazmin Salazarral – aki szintén a Pajtában dolgozik – séfként utazunk, ezért számunkra egy új ország felfedezése elsősorban a konyhán keresztül történik. Erre sokszor csak akkor döbbenek rá igazán, amikor másokkal beszélgetünk az élményeinkről.
Bangkokban természetesen a street food világa ragadta meg leginkább a figyelmünket – egészen egyedülálló intenzitással van jelen a város mindennapjaiban. Hasonlóan erős utcai étkezési kultúrával talán csak Mexikóban találkoztunk korábban, és ezt a közeget egyébként is nagyon szeretjük. A sok tapasztalatnak köszönhetően már az illatokból vagy az ételek látványából is viszonylag gyorsan meg tudjuk ítélni, érdemes-e megállni egy-egy bódénál vagy utcai standnál. Ritkán tévedünk – még úgy is, hogy mindig nyitottak vagyunk az új ízekre és helyzetekre.
Melyek voltak azok az alapanyagok vagy fűszerek, amelyek a leginkább lenyűgöztek? Volt olyan ízpárosítás vagy étel, ami teljesen új perspektívát adott?
A mangó, a rák, a különféle levesek, a chili – és még hosszan sorolhatnám, mert valójában szinte minden lenyűgözött. Amit külön kiemelnék, hogy a chilitől nem érdemes megijedni. A nagy turistaforgalom miatt sok helyen figyelnek arra, hogy megkérdezzék, mennyire legyen csípős az adott étel.
Mi kifejezetten szeretjük az erős ízeket, így általában a legerősebb változatot kértük, de még ez sem volt olyan intenzív, amitől tartani kellene. Sőt, a mexikói konyhában használt chilikhez képest szerintem kifejezetten visszafogottabb csípősség jellemző Thaiföldön.
Éppen ezért azt javaslom mindenkinek, hogy bátran kérje az ételeket csípősen – vagy akár úgy, ahogy a tulajdonos vagy a szakács maga is enné. Így lehet igazán közel kerülni az eredeti ízekhez.
Volt olyan hely vagy stand, amely különösen emlékezetes maradt?
A K. Panich Sticky Rice mindenképpen ilyen hely. Valóban itt ettük a legjobb mango sticky rice-t az egész utazás során – nem véletlenül kapott Michelin Bib Gourmand minősítést. Ugyanakkor az is igaz, hogy Bangkokban – ha az ember kicsit kimozdul a klasszikus turistanegyedekből – szinte lehetetlen rosszat enni. Az utcákon rengeteg izgalmas, jó minőségű helyre lehet bukkanni, gyakran egészen váratlanul. Éppen ezért mindenkit bátorságra és nyitottságra biztatok: érdemes megállni egy-egy bódénál vagy utcai standnál, és egyszerűen kipróbálni az ott készülő ételeket. Így lehet igazán közel kerülni a város valódi ízeihez.
Mi volt a legszimpatikusabb a thai életmódban és mentalitásban?
Ami talán a leginkább megmaradt bennem, az a kedvesség. A helyiek rendkívül nyitottak és segítőkészek, és az egész légkört áthatja egyfajta nyugalom. Az ember könnyen biztonságban érzi magát, és gyorsan átveszi ezt a lazább, kiegyensúlyozott ritmust. Ez az érzés végigkísérte az egész ott tartózkodásunkat.
Ha valaki most utazik Thaiföldre, mely ételeket érdemes mindenképpen megkóstolnia?
A tom yum levest mindenképpen, bármilyen mennyiségben. A pad thai természetesen szintén alapfogás, bár számomra talán ez tűnt a legkevésbé különlegesnek a sok izgalmas étel között. A már említett mango sticky rice kihagyhatatlan – az egyik legemlékezetesebb desszertélmény volt számomra. Emellett érdemes megkóstolni a friss kókuszból készült fagylaltot is, lehetőleg friss kókuszdarabokkal.
Van olyan piac vagy étkezési forma, amit különösen ajánlanál?
Bangkokban a vízre épült lebegő piacok mindenképpen emlékezetes élményt nyújtanak. Fontos azonban tudni, hogy több is létezik belőlük, és nem feltétlenül azt érdemes választani, amelyet a taxisok vagy a boltosok ajánlanak – ezek gyakran inkább az Instagram-fotók miatt népszerűek, gasztronómiai szempontból viszont könnyen csalódást okozhatnak.
Sokkal izgalmasabbak a város szélén található kisebb piacok, ahol szinte kizárólag helyiekkel lehet találkozni. Velünk is többször előfordult, hogy a taxis visszakérdezett: biztosan oda szeretnénk menni, nem inkább a turisták által látogatott piacra? Pedig éppen ezek a kevésbé fotogén helyek adják a legőszintébb gasztronómiai élményeket – számunkra is ezek maradtak a legemlékezetesebbek.
Ha egy napod lenne Bangkokban, hogyan nézne ki a tökéletes gasztroprogramod?
Reggelire a Café DIOR by Mauro Colagreco-t választanám. Elsőre talán furcsának tűnhet egy ilyen helyet ajánlani Bangkokban, hiszen valóban nem a legautentikusabb, és a giccs sem áll távol tőle. Ugyanakkor életem egyik legjobb reggelijét ettem itt – minden részletében elképesztően kifinomult és profi élmény volt.
Ebédre valamelyik vízi piacon válogatnék a különböző standok kínálatából, sok apró fogást kóstolva innen-onnan.
Délután mindenképpen jöhetne egy mango sticky rice és egy thai tea.
Estére pedig biztosan a kedvenc tom yum helyünket választanám: egy utcai standot egy sarkon, nagyjából 200 méterre a thaibox-stadiontól, amely igazán csak éjszaka kezd megtelni élettel. Ott egy jó csípős tom yum darált sertéshússal – számomra ez lenne a nap tökéletes lezárása.
Mi az az élmény Thaiföldről, ami nemcsak séfként, hanem emberként is veled marad?
Talán az, hogy az emberek mennyire kedvesek, segítőkészek és vidámak, szinte minden helyzetben. Ez nagyon meghatározó élmény volt számomra. Úgy érzem, manapság ez a három dolog a világ sok részén egyre inkább háttérbe szorul, ezért különösen jó volt megtapasztalni, hogy ott mennyire természetesen része a mindennapoknak.
Borítókép: Unsplash