Az ügyet a Noma egykori munkatársa Jason Ignacio White hozta nyilvánosságra, aki 5 éven keresztül a Noma fermentációért felelős részlegét vezette. A saját élményeire, valamint volt kollégák vallomásaira alapozva létrehozott egy weboldalt is, ahová az érintettek beküldhetik tapasztalataikat és a legtraumatikusabb emlékeiket.
Az, hogyan bánik az ikonikus étterem a dolgozóival a Noma Los Angeles-i pop up étterme kapcsán lett aktuális. Nem kis elégedetlenkedést váltott ki ugyanis a fine dining rajongóiból az, hogy a menüt nagyon drága, kb. 1500 dolláros áron értékesíti az étterem. Mindez a kritikus hangok szerint a fine dininggal összefüggésbe hozott elitista hozzállást erősíti, valamint rácáfol Redzepi korábbi kijelentésére, mely szerint az étterem modellje nem volt fenntartható.
Az Instagramon szerveződő mozgalom végül a New York Times oknyomozó cikke után került reflektorfénybe és a címlapokra világszerte. Julia Moskin háttérkutatása 35 volt Noma munkatárs, valamint stázsoló beszámolóit gyűjtötte össze. E szerint a konyhában 2009 és 2017 között rendszeresen előfordult fizikai és pszichológiai szintű bántalmazás.
A volt alkalmazottak, nevük titokban tartásával többek között az alábbiakat állították:
„Emlékszem, hogy ezt az esetet közvetlenül a szerviz előtt láttam. Gyomron és bordán ütötte az illetőt, mert René szerint „nem tudott egy rohadt articsókát megfőzni.”
„Minden, amit tudok „tipikus” Redzepi-stílusú viselkedés. Mint az emberek szurkálása BBQ villával. Vagy az emberek megütése. Szerviz közben nem üthette meg őket nyíltan, mindenki előtt, ezért az asztal alatt szurkálta meg őket egy BBQ villával.”
„A Nomában a vezetőség felé történő panaszok valójában René Redzepi anyósához kerülnek. Ő az úgynevezett ‘gyakornok-terapeuta’ – mindent visszajelez a menedzsmentnek, és gondoskodik arról, hogy semmi ne kerüljön igazán napvilágra. Ez teljhatalmat ad René részére és rálátást arra, mi történik valójában, mi az, amit el kell hallgattatni. Egészen megdöbbentő.”
„Pokollá tették az életemet, amíg a mentális egészségem teljesen tönkre nem ment. Nem tudtam aludni, bármennyire fáradt is voltam. Egy rossz megküzdési módot követve az alkoholba menekültem. Azt éreztették velem, hogy én vagyok a világ legnagyobb balfékje. A főzés iránti szenvedélyem még mindig megvan, de már nem ugyanaz. Valami biztosan meghalt bennem azon a helyen.”
René Redzepi részben elismerte, hogy a vezetési stílusa a múltban hagyott kívánnivalót maga után és egy Instagram posztban nyilvánosan elnézést kért:
„Amikor a pályafutásom elején jártam, olyan konyhákon dolgoztam, ahol a kiabálás, a megalázás és a félelem a kultúra része volt. Emlékszem, ahogyan fiatal szakácsként ott álltam, és azt gondoltam: ha egyszer saját konyhám lesz, soha nem fogom majd így vezetni.
Akkor azonban, amikor a Nomát megnyitottuk és a nyomás egyre nőtt, azon kaptam magam, hogy olyanná válok, amilyenné fogadkoztam, hogy soha nem fogok. Bármennyire valósnak és erősnek éreztem akkor ezt a nyomást, nem lehet mentség arra, hogy elveszítsem a türelmem.”
Redzepi nyilatkozatában többek között hangsúlyozta, hogy egyéni terápiás folyamatban feldolgozta ezeket a dührohamokat és több egyéni erőfeszítést is tett annak érdekében, hogy haragját meg tudja fékezni és ne másokon vezesse le.
Az ügy cikkünkkel egyidőben is folyamatosan alakul, hiszen a mozgalom vezetője Jason Ignacio White, valamint az egykori dolgozók március 10–ére demonstrációt szerveztek a Noma Los Angeles-i egysége elé.
A botrány részletei és a sokkoló információk napvilágra kerülése nem csak egy étteremről szól. Hosszú távon egy rendszerszintű problémára világítanak rá, hiszen a fine dining világában hosszú ideig normalizálva volt a siker érdekében kialakított toxikus konyhai kultúra és munkakörnyezet. A változás azonban már nem sokáig várat magára.
Fotók: Noma, Facebook