Amikor a tavalyi év végén beszélgettünk, azt mondtad, hogy az állampapírok kamataiból származó pénzek élénkíthetik a gazdaságot. Most hogyan látod ezt?
Nagyon úgy tűnik, hogy amit akkoriban jeleztem, az éppen most kezd beigazolódni. Februárban elolvastam a nagy bankok elemzéseit és szinte szó szerint ugyanazokat a gondolatokat találtam bennük, amelyeket már tavaly szeptemberben, egy konferencián is megosztottam. A januári és februári adatok alapján jól látszik: a fogyasztás valóban megélénkült, és ezzel párhuzamosan az infláció is újra emelkedni kezdett. Elég csak megnézni az ingatlanpiacot: a korábban 8–10 százalékos állampapírhozamokat felvevő befektetők most, az alacsonyabb kamatkörnyezetben, a megtakarításaikat ingatlanba kezdik átterelni. Ennek köszönhetően 2025 eleje óta már egy határozott ingatlanpiaci boom látható. De nemcsak az ingatlanpiacon érzékelhető a növekedés. A vendéglátószektorban is egyértelmű a pozitív irány: nálunk 10–22 százalék közötti növekedést tapasztaltunk az első hónapokban.
Ez vajon minden szegmensre igaz? Hiszen sokan panaszkodnak.
Ez olyan, mint amit Milton Friedman is mond a közgazdaságtanról: amikor a gazdaság szenved, akkor is vannak szereplők, akiknek jól megy, és fordítva is igaz – amikor a gazdaság szárnyal, akadnak, akik mégis nehézségekkel küzdenek. Amikor arról beszélek, hogy a vendéglátásban növekedés tapasztalható, egy távolabbról néző „lencsét” használok: nem az egyes szereplők helyzetére fókuszálok, hanem a teljes szektorra. Nemrég hallgattam egy generációkutatót, aki hasonlóan fogalmazott: ha egyetlen ember történetét nézzük, az eltérhet az általános trendtől, de ha egy nagyobb tömegre tekintünk, a mintázatok világosan kirajzolódnak. Én is így látom: összességében a vendéglátás növekedést mutat, még ha közben egy-egy szereplő nehézségekkel is szembesül. Olyan ez, mint egy hangyaboly: lehet, hogy egy-egy hangya elpusztul, de a boly összességében fejlődik és gyarapszik.
Kik azok, akik eredményesen tudnak működni?
Tapasztalataim szerint azok az egységek tudnak sikeresek maradni, amelyeknek stabil, erős törzsvendégkörük van. Különösen igaz ez Budapest belvárosára, ahol most kifejezetten kedvező folyamatok zajlanak. Természetesen, aki éppen nehezebb időszakot él meg, másként érzékelheti a helyzetet. Összességében viszont az látható, hogy a vendéglátásban kedvezőbb a tendencia, a fogyasztás pedig szinte minden szegmensben élénkülést mutat.
Ha már belváros, akkor joggal merülnek fel a szórakozóhelyek. Elmondható, hogy ezek is jobban teljesítenek?
ól látszik, hogy az emberek újra többet költenek – még szórakozásra is. Januárban és februárban több ügyfelünknél is teltházas rendezvényeket tartottak, és az italforgalom is érezhetően meghaladta a tavalyi év hasonló időszakát. Makrogazdasági szinten is látszik: bár az inflációs adatok továbbra is magasak, a fogyasztás elindult felfelé.
A jelenlegi helyzet bizonyos értelemben a Covid utáni időszakra emlékeztet: most is azok vannak előnyben, akik időben tudatosan építkeztek, stabil törzsközönséget alakítottak ki, vagy olyan üzleti modellt vezettek be, amely kevésbé érzékeny a külső változásokra.
Mit lehet látni a turizmusban?
A turisták számát a tavalyi évhez képest még nem láttam pontosan, de az eddigi jelek alapján ezen a téren is kedvezőbb adatokra számíthatunk. A vendégéjszakák száma is valószínűleg növekedett.
Nemrég tértem haza egy fesztiválról, ahol jól érzékelhető volt, hogy lényegesen nagyobb összegeket költöttek az emberek, mint egy évvel korábban. A 2024-es év ebből a szempontból mélypont volt, nemcsak itthon, hanem egész Európában is. Most úgy tűnik, hogy a tavalyi inflációs sokk – amely Nyugat-Európában is éreztette a hatását – után a helyzet stabilizálódni kezdett. Sőt, a fesztivál tapasztalatai alapján azt láttam, hogy az árak sem emelkedtek a tavalyihoz képest: szinte minden ugyanannyiba került, mint egy évvel korábban.
Hogyan hat a turizmus élénkülése a céges működésetekre?
Bár a turizmus növekedése kedvező jel, mi alapvetően továbbra is Budapestre és Pest megyére koncentrálunk. Ennek elsősorban gazdasági okai vannak: a logisztikai költségek az infláció miatt jelentősen megemelkedtek. Ez a tendencia már tavaly is érezhető volt, és idén is változatlanul fennáll.
Ez a jelenség nemcsak a szállítást érinti, hanem az éttermek működésében is komoly problémát okoz: a költségek gyorsabban nőttek, mint amennyit a bevételek emelkedése ellensúlyozni tudott. Ezért a stratégiai célunk az, hogy a lehető legköltséghatékonyabban működjünk – olyan területeken szállítunk, ahol kevesebb ráfordítással érhetünk el ugyanakkora, vagy akár nagyobb árbevételt. A vidék ebből a szempontból most nehezebb terep számunkra.
Honnan szereznek be a vidéki vendéglátóhelyek?
A vidéki vendéglátóhelyek jellemzően a környékbeli food service cégektől szerzik be az alapanyagokat. Szinte minden megyében működik egy vagy több olyan vállalkozás, amely nemcsak vendéglátókat, hanem kisboltokat, üzleteket, sőt, magánszemélyeket is kiszolgál. A vidéki cégek tevékenysége ezért sokkal diverzifikáltabb: egyszerűen nincs akkora piac, hogy kizárólag a vendéglátásból meg lehessen élni. Így kénytelenek többféle vásárlói körre építeni a működésüket, legyen szó kisboltokról vagy magánszemélyekről.
Hogy látod, a vidéki turizmusnak is kedvez az élénkülő fogyasztás?
Vidéken kisebb a piac, így nem lehet úgy specializálódni, mint egy nagyobb városban. Budapesten elég széles a kereslet ahhoz, hogy egy-egy szűkebb réteget is meg lehessen célozni, vidéken viszont jóval nagyobb általánosságra van szükség a túléléshez. A Budapest–vidék viszonylatot nézve világosan látszik: az ország gazdasági és turisztikai szempontból is erősen főváros-központú. Ezen sok kormány próbált már változtatni, de nem könnyű feladat.
Amikor a turizmusban versenyzünk, nem egymással, hanem más országokkal mérjük össze magunkat – és Európában elképesztően erős versenytársak vannak. Elég csak Olaszországot nézni: ott is Róma viszi a turizmus oroszlánrészét, pedig az ország tele van gyönyörű helyekkel Toszkánától Szicíliáig. Magyarországon nincs egy „Toszkánánk”, mégha a Balaton sok szempontból párhuzamba is állítható például a Garda-tóval. Azonban, ha megnézzük az ottani infrastruktúrát – az éttermeket, a szálláshelyeket –, látszik, hogy más szintet képvisel, árban mégsem drágább.
A vidéki vendéglátásban és turizmusban rengeteg energiát kell befektetni ahhoz, hogy fenntartható működést lehessen elérni. Én személy szerint inkább a belföldi turizmusban hiszek: abban, hogy a városi ember hétvégére vagy néhány napra elmenekül vidékre pihenni.
Akkor lényegében itthon is inkább a hazai vendégek vidékre csábításán kellene dolgozni?
Én azt gondolom, hogy a magyar vendégek számára kellene olyan környezetet és árstruktúrát teremteni, hogy ne érezzék szükségét annak, hogy Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába vagy akár Romániába utazzanak pihenni. Ehelyett a hazai célpontokat kellene vonzóvá tenni. Hiszek abban is, hogy nem a megaberuházások jelentik a megoldást. A hatalmas befektetésekkel létrehozott szálláshelyek és éttermek sok esetben sosem térülnek meg, mert a magas költségeket végül a vendégekre kell áthárítani – ez pedig a legtöbb magyar számára megfizethetetlen. Sokkal inkább az a fenntartható út, ha egy-egy településen költséghatékony módon működnek a vendéglátóhelyek, amikor a vállalkozó maga, a családtagjaival közösen üzemelteti az egységet.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.