Milánó kulináris gazdagsága még az amúgy gasztronómiában erős tartományok között is a legjobbak közé tartozik. A Pó-völgyében fekszik, termékeny legelők és hatalmas rizsföldek veszik körül, ami gasztronómiára fordítva annyit tesz: fantasztikus sajtok, kiváló minőségű vaj és rizottó kerül az asztalokra.
A divat és dizájn egyik központja, Milánó gazdag város, ezért nem is az olcsó helyeiről híres. Mégsem kell mindenhol mélyen a zsebünkbe nyúlnunk ahhoz, hogy jóllakjunk. És még valami: bár az utcán könnyen modellekbe botlunk, a divatházak előtt pedig magas, nádszálvékony lányok és fiúk castingolnak a legújabb bemutatókra, Milánó valójában a laktató ételeiről is ismeretes.
Olykor már-már nehéz, húsos specialitásai nem épp a diétás ételek tartoznak, de tudjátok, hogy mi olaszok mit vallunk az étkezésekről. Kis adagokat, sokszínűen, nem sietősen, és ha tehetjük, jó társaságban!
Hadd ajánljam nektek a tíz kedvenc helyem, amik tulajdonképpen Milánót jelentik nekem!
Érkezés után rögtön egy tuti tipp: Pascoli Piadineria Artigianale
Világos, kedves, ízléses hely a központi pályaudvar mellett, ahol a piadinát ugyancsak komolyan veszik. Eredetileg Emilia-Romagna tartomány szülötte ez az egyszerű lepénykenyér, amit Milánóban dugig megtöltenek hússal, sajttal és zöldséggel. Főleg a húsevők járnak jól, mert többek közt bresaolás (érlelt marhasonkás), salcicciás (kolbászos), mortadellás és pármai sonkás közül választhatnak, de a vega barátaink is jól fognak lakni. A piadinát a panininál is többen szeretik errefelé, és ha egyszer már nyaralunk, a sör sem tabu mellé!
Fejenként kb. 7,5 euró
Pascoli Piadineria Artigianale
Via Niccolò Paganini, 2
Weboldal
Ahol 1888 óta sülnek a kis panzerottik
A panzerotti olajban sült kis tésztapárnát jelent, amit paradicsommal és mozzarellával töltenek meg. A Luini, ez a milánói aprócska kis hely már több mint száz éve, pontosan 1888 óta a város lakóinak kedvence. Vidám és hangulatos, ráadásul pár perc alatt jóllakhatunk itt. Ne lepődjünk meg, hogy állandóan sor áll előtte, ebédidőben még hosszabb, de ha egyszer bent vagyunk, három panzerotti előtt meg se álljunk: a klasszikus paradicsomos-mozzarellás mellett a ricottás-spenótos és fűszeres szalámis is isteni. Desszertnek, ha még bírjuk, van édes töltelékkel töltött is. Batyukra fel!
Darabja 2,7 euró (egy tényleg nem elég)
Luini
Via S. Radegonda 16
Weboldal
A pacal és a bríz a mennybe megy: Trattoria Trippa
A város egyik menőbb séfje, Diego Rossi úgy döntött, megadja a kellő tiszteletet a sokak szemében talán méltatlanul lenézett belsőségeknek, és keze között a pacal, a vese, a máj, szív és bríz szabályosan mennybe megy.
A menü naponta változik a szerint, hogy éppen mit vett a séf hajnalban a piacon. A mustársárga falak és a súlyos faszékek vagányságot és lendületet sugallnak, de az sem marad hoppon, aki kevésbé nehéz, sőt akár húsmentes ételekre éhezik meg. A Trippa barátságos hangulatáért Diego üzlettársa, a placcon tüsténkedő Pietro Caroli felelős. Mindenképp előre foglaljunk helyet!
Fejenként kb. 30 euró
Trattoria Trippa
Via Giorgio Vasari 3
Weboldal
Szaftos bevezetés a lombard konyhába: Ratanà
Milánóban felejtsük el a pizzát, és a már ismert tésztaételeket! Persze ezekből is sok-sok helyen lehet itt kiválót kapni, sőt. A lombard konyha azonban a délinél nehezebb fogásokból áll. A hagyományos milánói konyha egyik legtehetségesebb képviselője, Cesare Battisti, aki igen kreatívan, mégis tisztelettel nyúl a helyi alapanyagokhoz. A Ratanàban kínált klasszikus, a risotto alla Milanese con ossobuco (csontos borjúlábszárral kínált sáfrányos rizottó) selymes, szaftos rizottóból és erőteljes ízű csontos húsból áll. Az egész fogás ízében és színében is eleven és izgató. A ház ura Cesare Lodigiano sajtot használ parmezán helyett, ami édesebb a parmezánnál, és az amúgy is krémes, szaftos ételt még lágyabbá teszi.
Fejenként kb. 21 euró
Ratanà
Via Gaetano de Castillia, 28
Weboldal
Vidéki dél-olasz életérzés az északi nagyvárosban: Dongiò
A Porta Romanánál található kis étterem mindig dugig van helyiekkel – ami egy ilyen nyüzsgő, turistákkal teli világvárosban igazán nagy szó. A calabriai ételeket kínáló családi étteremben jó áron kapunk csodás déli ételeket: a ház egyik specialitása a paradicsomszószos, n’duja kolbászos tészta, a spaghettoni alla tamarro (az n’duja déli specialitás, kenhető, fűszeres szalámi, amit belsőségekből, lapockából és hasaaljából készítenek, és csak nemrégen lett nemzetközileg is keresett és elismert egy régi dél-olasz paraszti ételből). Előételnek déli szalámikkal és érett sajtokkal bőségesen megrakott tálat kapunk, a vegetariánusoknak ritka jó parmigiana di melanzanét (rakott padlizsánt) kínálnak, és a desszertet se hagyjuk ki: a bergamottal ízesített körte tartért megéri kitartani. Foglalás ajánlott!
Fejenként kb. 25 euró
Dongiò
Via Bernardino Corio 3
Weboldal
Velős borjúcsülök kóstolása nélkül nem is láttuk Milánót!
Hús, hús és még több hús: ha a helyi specialitásokra vagyunk kíváncsiak, ez az osteria ugyancsak ajánlott célpont. Az ossobuccót a legtöbb hagyományos olasz étteremben megtaláljuk. Az órákon át porhanyósra főtt, velős borjúlábszárat sűrű vöröshagyma, sárgarépa, zeller, fehérbor, alaplé keverékéből készült szósszal, és polentával vagy risotto alla Milanesével tálalják. A Porta Romanánál lévő, családi tulajdonú Osteria dell’Acquabella ossobuccója az egyik legjobb mind közül, aki nem hiszi, járjon utána!
Fejenként kb. 35 euró
Osteria dell’Acquabella
Via S. Rocco, 11
Weboldal
Egy ismerős íz: cotoletta, a rántott borda Clara asszonytól
A schnitzel és a rántott borjúszelet olasz rokona, a cotoletta szintén minden milánói kisvendéglő étlapján állandó szereplő. A cotoletta hagyományosan a csonttal együtt sül, és így is tálalják. Az egészen vékonyra klopfolt bécsi szeletnél pedig vastagabb. Az Il Caminettóban a tulajdonos Clarának köszönhetően az utazók is úgy érezhetik, hogy olasz mammájuk konyhájában esznek. Olaj helyett vajban süti meg, a panír pedig ropogós és zsírtalan. Egyszóval prima!
Fejenként kb. 30 euró
Il Caminetto
Via Felice Casati 22
Halászfalu hangulat a nagyvárosban: Pescaria
A fehér enteriőr, a halászkosárból dizájnolt lámpaernyők miatt itt olyan érzésünk lehet, hogy a tengeri halas és mindenféle tenger adta finomságokkal megrakott szendvicseket kínáló Pescariát egy tengerparti kisvárosból fújta ide a szél Milánó közepébe. Nem is lennénk messze az igazságtól: a seafoodos nagytestvére Polignano a Maréban, egy szép Adria-parti kisvárosban nyitott meg 2016-ban.
A kistestvért Milánó divatos lakói látogatják, akik nem bánják azt sem, ha hosszú sort kell kiállniuk, hogy hozzájussanak a fenséges szendvicsekhez, amelyekben a vörös sügér carpaccióhoz petrezselyemszósz, a fekete borsos tonhalhoz málnaszósz, a kardhalhoz rukkola és bazsalikompesto, a grillezett poliphoz paradicsom és mozzarella, a főtt rákhoz füstölt majonéz, bufala mozzarella és bundázott padlizsán jár. Nem azok az átlagos, unalmas szendvicsek...
Fejenként kb. 11 euró
Via Nino Bonnet, 5
Weboldal
Milánó, (vegetariánus) szerelmem: Milano Amore Mio
Gorgonzola, a 20 ezer fős település, a híres sajt névadója Milánótól nem messze található. A lágy sajtok egyik központja volt sokáig ez a vidék, majd egész Észak-Olaszország területén elterjedt a sajtkészítés mestersége. Ha finom gorgonzolás ételre vágyunk, a MAM-ba menjünk. A Milano Amore Mio (magyarul Milánó, szerelmem) egy igen jó ízléssel berendezett, modern kis étterem, ahol csak vegetariánus ételeket kapunk – igen, ilyen is van Milánóban! Kétféle gorgonzolát találunk majd az étlapon, az érettebb-csípősebb a piccante, a fiatalabb és krémesebb a dolce. Ilyen időtájt a MAM-ban egy finom sütőtökös lepény gorgonzola dolcével kísérve – tökéletes harapnivaló.
Fejenként kb. 20 euró
MAM – Milano Mi Amore
Via Lodovico Muratori 7
Gelato télen-nyáron
Ha annyit mondok: csak csokoládéfagylaltból tízfajtát készítenek ebben a viszonylag kicsi, de nevében nagy fagyizóban: az Il Massimo Del Gelatóban. A híres-neves csokifagyikínálat önmagában elég ok, hogy (jó időben) útba ejtsük. Tíz percre van a városközponttól, és a csokikedvelőknek itt kötelező megkóstolni több variációt is: a magas kakaótartalmú, 75 vagy 85%-os csokoládéból főzöttet, a rumos, a fahéjas vagy a mogyorós-Grand Marnier narancslikőrös csokifagyik egyikét. De nincs is jobb egy tömény csokoládéfagylalt-kenetet kiegészíteni egy friss szorbéval, legyen az narancs, mangó, maracuja, citrom, málna vagy görögjoghurt... Körülbelül negyvenféle fagyit tartanak állandó jelleggel, és télen is nyitva tartanak. Egészen éjfélig!
Il Massimo Del Gelato
Via Lodovico Castelvetro 18
Weboldal
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem, hogy hasznosnak találtátok!
Ne feledjétek, hogy olaszul l’enni jó!
Gianni
Utóirat: No és a firenzei útikalauzomat olvastad már?
A tartalom a NEFF prémium beépíthető konyhai készülékek támogatásával jött létre. További információ: NEFF Home.