Hirdetés
Hirdetés

Az olasz gasztronómia legszebb paradoxonai – Gianni mesél

SZERZŐ: DiningGuide
2019. március 24.
Hallottatok már a francia paradoxonról, ugye? Ez a híres jelenség juttatta eszembe, hogy az olasz gasztronómiáról is több olyan ellentmondást lehet elmesélni, ami igazán különlegessé teszi. Vagy csak látszólagos ellentmondások ezek? Tartsatok velem ezen a héten is!
Hirdetés

A francia paradoxon lényege abban rejlik, hogy a franciák a modern táplálkozástudomány szerint "bűnösnek" kikiáltott élelmiszerek egész sorát fogyasztják, akár napi rendszerességgel, mégsem sújtják őket olyan mértékben a szív- és érrendszeri megbetegedések, mint a nyugati világ többi országának lakosságát. És ha a viszonylag nagy mennyiségű vaj, zsíros sajtok és más telített zsírok fogyasztása nem lenne elég, köztudottan nem vetik meg a jó borokat sem a franciák, és gyakran is fogyasztják.

Ennek a két dolognak pedig a francia paradoxon elmélete szerint köze van egymáshoz, ugyanis a vörösborban – egész pontosan a vörösborszőlők héjában – olyan anyagok találhatók, amik védik a szívet. Most őszintén, a spanyolokra és az olaszokra nem elmondható ugyanez? Úgyhogy akár ez is lehet az első paradoxonunk! Azt persze csak halkan szeretném megjegyezni, hogy mint minden elméletnek, ennek is megvannak a maga ellenzői a tudomány területén. Ezek a cáfolatok például a Krétán élők sokkal jobb egészségügyi statisztikáira szoktak hivatkozni a franciákkal szemben, de gondolatébresztőnek szerintem ez remek téma!

Hirdetés

Ristorante, osteria, trattoria, pizzeria, bar – és "a casa"

Olaszország az évszázadok alatt összenőtt a vendéglátással. A "minden sarkon van egy jó kis hely" állítás gyakran nem is igaz, mert minden sarkon több jó kis helyet is találunk! Nálunk megszokott, hogy a bárokban és kávézókban is korrekten elkészített hideg ételek, antipastik vagy szendvicsek kaphatók, és örömmel látom, hogy Magyarországon is egyre több olyan hely működik már, ahová alapvetően inni mennek az emberek, de tisztességes "barfoodokat" kínálnak az italok mellé. Nálunk egyébként sem szokás csak úgy magában inni egyik italt a másik után, kísérő nélkül! Egészségesebb is így, nem igaz?

A paradoxon pedig az, hogy ilyen sok vendéglátóhely működik és megél, mindemellett viszont az olaszok gyakran és szívesen főznek otthon és. Virágzik az otthoni főzés-sütés és az éttermi kultúra is, Magyarországgal ellentétben nálunk például még az olyan hagyományos családi ünnepeken, mint a karácsony is szokás étterembe menni. Néha az a benyomása lehet az embernek Olaszországban, hogy nálunk minden az étkezésről szól. És ez így is van egy kicsit!

Az igazi dolce vita

Egy kicsit most hadd általánosítsak, és kérlek, nézzétek ezt el nekem! Az olasz nők (és férfiak) nagyon értenek ahhoz, hogyan legyenek sikkesek és stílusosak. Mindehhez pedig amikor meglátjuk, hogy a legtöbbjük nem egészséges, zöld színű zöldségturmixokat reggeliznek, hanem cappuccinót (cukorral) és édes croissant-nal, este pedig bőven hat után esznek többfogásos vacsorákat... Mondjuk ki, sokak számára akár bosszantó is lehet! Ha engem kérdeztek, azt gondolom, hogy nagyon sok minden fejben dől el. Nézzétek csak meg, az olasz nők és férfiak nem sajnálják maguktól az élet jó dolgait. Legyen az szép ruha, stílusos lakberendezés vagy ízletes ételek.

Bűn helyett élvezet

A legtöbben sem a cukrot, sem a lisztet és más szénhidrátokat nem vonnak ki teljesen az étrendjükből, sőt akár napi több alkalommal is esznek tésztát, kenyeret és más pékárukat... Sokszor rámutattam már, hogy ezeket a szénhidrátdús ételeket viszont inkább zöldségekkel vagy halakkal fogyasztják. A nagyobb, esetleg zsírosabb húsokhoz pedig nem esznek nagy tésztákat, sem krumplit vagy rizst, mint a magyarok, hanem azokat simán salátával vagy zöldségekkel eszik (sőt sokan esetleg még azzal sem). Amikor az olasz éttermek Magyarországon elkezdtek igazi olasz rizottókat kínálni az étlapokon, sokáig egyáltalán nem értették a magyar vendégek, hogy hol van róla a nagy hús feltét?

Sütőtökös rizottó

A nagy alapanyagcsoportok elválasztása sokat hozzátesz ahhoz, hogy ne legyen sem túl megterhelő, sem túl hízlaló egy fogás. Persze, az olaszok is tudnak óriási lakomákat rendezni, ahol aztán minden mindennel az asztalra kerül, de a mindennapokban inkább gyakran eszünk kisebb adagokat, mintsem hogy egyszerre túlegyük magunkat.

Kolbász, szalonna, pacal, csülök olasz módra

Sokszor hallottam már azt is, hogy az olasz konyha könnyű. Persze, bizonyos szempontból az, már csak a sok friss zöldségnek, gyümölcsnek, salátaféléknek köszönhetően is. De ugye tudjátok, hogy szó nincs arról csirkét ennénk salátával? A valóság nagyon távol esik ettől!

Ha az úgymond egészségtelen magyar konyháról a zsíros, vörös húsok jutnának eszünkbe, gondoljunk csak arra, hogy ami itthon a kolbász, az Olaszországban a salsiccia, hogy a lardo vagy a pancetta sem sokkal jobban "fitness étel", mint a jó magyar kolozsvári szalonna. A pacalt mindenképpen kóstoljátok meg, ha olasz szendvicsben vagy főételként találkoztok vele, akárcsak az ossobucót, amit ráadásul az ország legészakibb részén készítenek nem csak borjúlábszárból, hanem sertéscsülökből is. Egyszóval az egészségesnek tartott mediterrán konyhákban is épp úgy ott vannak ezek a zsíros, egészségtelennek kikiáltott egykori paraszti ételek – gondoljatok csak a vörös húsokban nagyon gazdag spanyol konyhára is.

Osso bucco polentával

Remélem, hogy ezzel a cikkel nem csak az olasz ételekhez, hanem a magyar konyhához is kedvet csináltam, hiszen épp abban látom az olasz gasztronómia szépségét, hogy jókat eszünk, naponta többször étkezünk, szívesen főzünk, gyakran járunk étterembe, és tiltások helyett inkább ésszel étkezünk, és nem úgy, mintha ne lenne holnap is.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Gianni

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram