Arán: szép és jól csengő név, első ejtésre valamiért arabosnak tűnhet, pedig goidel kelta szó, és kenyeret jelent. Nem véletlen az ír kultúra megidézése: Pécsi Kinga és Pécsi Attila, az Arán Bakery tulajdonosai különleges kapcsolatot ápolnak Írországgal: 10 évet töltöttek Dublinban.
Csupán a 2000-es évek elején dolgoztak a vendéglátásban Budapesten, utána külföldi állomások következtek. Leginkább az éjszakában, tekintve, hogy Attila felsőfokú WSET borszakértő-és sommelier képesítésű. Óceánjáró hajóktól Ausztráliáig sokfelé dolgoztak az elmúlt 20 évben. A hajnali 2:50-es fekvést azonban felcserélték akkori ébredésre. Jobban mondva Kinga, aki Írországban bolondult bele a kenyerekbe és a sütésbe.
Kinga és Attila / Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
“Először a sütemény-torta vonallal foglalkoztam, a kenyeret pedig otthon készítettem. Aztán egy reggel úgy keltem, hogy a kenyeret kell választanom (nevet). A helyi műszaki egyetem vendéglátóipari karának management képzését végeztem el, pék-cukrásznak szakosodva. Ez egy fantasztikus iskola, aminek rengeteget köszönhetek: ösztöndíjakkal utazhattunk, study tourokat szerveztek nekünk, eljutottam Angliába a School of Artisan Foodba, de Franciaországban, Belgiumban is voltunk kurzusokon. Michelin-csillagos éttermekbe vittek minket kóstolni, aktív sütőklubok működtek. Nem beszélve az állandó versenyekről! A legemlékezetesebb egy 2017-es volt. A terhességem utolsó heteiben jártam, már nem tudtam elmenni a helyszínre, így beküldtem a kenyerem. Több százan indultunk és elvittem a legjobb kovászos kenyér díját, illetve a verseny legjobb terméke elismerést is” — mesélte Kinga.
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
Külföldi életvitelük alatt sosem tartoztak azokhoz, akik nem mozdulnak semerre, inkább gyűjtögetnek és túlélnek. Mivel gasztrovonalon mozogtak, mindig kihasználták a lehetőségeket, újdonságokat kóstoltak, addig ismeretlen ízekkel barátkoztak, és persze amikor csak lehetett, utaztak. Hat éve például San Franciscoba, a Tartine pékségbe, ami meghatározó pont azóta is. A keleti part és New York is örök inspirációs forrásuk marad. Valamint egy ír mikropékség, ami az Arán megszületéséig a világ közepét jelentette Kingának.
2019-et írunk, amikor először szélesre tárták a saját pékségük ajtaját.
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
Szájról-szájra terjedt a híre, amit maguk is így terveztek, hiszen ez jóval stabilabb modell, mint a turistákra való építkezés.
Hiába van az üzlet a Wesselényi utcában, mi sosem őket céloztuk meg. Nem úgy alakítottuk ki a termékeinket, az árazást, hogy mennyit akartunk szakítani egy holland turistától — megkérjük az árát, de ezt a tudásért, a munkáért és a minőségért fizetik
— tette hozzá Attila.
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
Tipikus arános történet, hogy van olyan idős törzsvásárlójuk, aki először szkeptikusan állt hozzájuk, és sokallta a kenyér árát, meg is kérdezte, hogy miért kerül háromszor annyiba, mint a hipermarketben. Udvariasan, és sok sok információval elmagyarázták, hogy miből és hogyan sütik, hogy akár négy napig is fogyaszthatóak a kenyereik. Naponta ugyan nem tudja megengedni magának a kezdetben bizalmatlan, viszont nyitott vásárló, de heti egyszer-kétszer mindig köszöntik őt, és ez jóleső visszajelzés Attiláéknak. A személyes jelenlét és a kommunikáció nagyon fontos, azt mondják, elhozták magukkal az ír mentalitás azon részeit, amiket megszerettek, és magukénak éreznek. Ezt a vásárlókon kívül a kollégák is érzik, hiszen próbálnak máshogy működni, mint amit a vendéglátásban dolgozók megszokhattak. Ha pedig egyediség, akkor érdemes végignézni a pultjukon is. Vannak ismerős formák, de egymás mellett sorakoznak a különlegességek.
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
“Kakaós csigát és túrós táskát csak a holttestemen keresztül! (nevet Kinga) Keresik őket, de több száz másik pékség foglalkozik velük az országban. Mi más termékekre fókuszálunk, elsősorban olyanokra, amik nekem megtetszettek a világban. Nem tanultam kiflit sodorni, ír és nemzetközi péksüteményeket tudok a legfinomabban készíteni. Ajánlunk mást, ajánlunk alternatívát. A termékfejlesztést az üzemvezetővel, Gergővel együtt csináljuk. Míg ő a szendvicsek összeállításában segít, már a nyitástól kezdve, addig én maradok a kenyereknél, a szezonális péksüteményeknél, az Arán klasszikusainál.”
Az elején csak magukra koncentráltak, és még szó sem volt róla, hogy éttermeknek is süssenek, amíg nem váltak stabillá. Viszont egészen hamar felfedezték őket és a teljesség igénye nélkül olyan helyeken kínálják/kínálták az Arán kenyereit, mint az Essência Restaurant - Tiago & Éva, a Cirkusz, a London Coffee Society, a Fausto’s, a Kadarka Borbár, a Portobello, a Fabrik, a Piccante Delicatesse, a My Little Melbourne, de volt most sajnos kényszerpihenőn lévő 5 csillagos szálloda is, aki taxival vitte helybe a kenyereket.
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
A vendéglátás magas szintű talpraesettségre nevelte őket, fogalmazott Attila, ezért az éppen egy évvel ezelőtt kezdődő és még mindig tartó események sem vághatták el a sikersztorit:
“A 2020-as lezárásokat követően pár nap alatt elkészült a webshopunk, gyorsan reagáltunk. Két napra előre rendelhetőre ütemeztük be, így tudjuk hatékonyan, a legkevesebb veszteséggel követni ezt a modellt. Nem mindegy, hogy 50 vagy 70 fahéjas csigát kell elvitelre gyártanunk. Rengeteg megrendelés érkezett, aztán ahogy belehelyeződtünk ebbe az új élethelyzetbe, úgy kéthetente ez megfeleződött, inkább személyesen kerestek fel minket. Nullás hetünk azért nem volt, 10-20 fix heti megrendelésünk viszont mai napig maradt. Senkit sem küldtünk el, inkább magunkat vettük ki a rendszerből. Mi több, most például két emberrel többen dolgozunk, mint 2020 márciusában. És infrastrukturálisan is bővülünk.”
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
Pár héten belül kiszervezik a kenyérsütést egy közeli, Nagydiófa utcai üzlethelyiségbe, így jelentős hely szabadulhat fel az üzletben. Nagy lépést tehetnek a kenyerek darabszámának növelésében, az eladási csatornák határait pedig majd eszerint tudják tágítani.
“Nem kesergünk ezen az egy éven, és nem latolgatjuk, hogy hol tarthatnánk ma, ha nincs a világjárvány, hiszen a pékségek eleve szerencsésebb helyzetben vannak, mint mondjuk egy fine dining étterem. Azt nagyon sajnáljuk például, hogy rég nem voltunk már a második otthonunkban, Írországban. Illetve, hogy a barátaink, pályatársaink sem tudnak meglátogatni minket. Szerencse, hogy Kinga iskolai mestere például még járt nálunk — nagyon büszke volt a tanítványára. Mivel malommániás, el is vittük Mohácsra, a Garat malomba. Ez óriási érzés volt.”
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
Attila és Kinga szerint a minőség mellett a konzisztencia a legfontosabb rendezőelvük, és remélik, hogy a bezártság szülte rengeteg alkalmi pék megízlelte a kenyérsütés szépségét, minden verejtékével, és élvezetével együtt. Ez nekik és a többi péknek is csak jó, hiszen minél többen szeretnének az ipari helyett jó minőségű kovászos kenyeret fogyasztani, annál jobb. Nem mindenki fog kétnaponta sütni otthon, ráadásul a szaktudásuk, a gépparkjuk sem közelíti meg egy pékségét. Nem konkurálnak a többi pékséggel, jó viszonyt ápolnak a “nagyokkal”, szeretettel üdvözlik az újakat is.
Így van ez Paddyvel, az anyakovásszal is, akiből bármelyik vásárlójuknak, és a webshopból rendelőknek is szeretettel, ingyen adnak — a kezdetektől. Az irigység írmagja (mert milyen másmilyen lenne… ) is hiányzik belőlük.
Fotó: Fotó: Hunyadi Nóri / Gastrografika
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.